Babázhatok

[bogesz]

milyen HbA1C-vel kezdtétek a terhességet?

[szandimon]

és azzal,hogy a pajzsmirigy alultermeléstől kevesebb tejcsi van nem is tudtam

Szia Lizzi!
nekem ez kezeletlen pajzsmirigyalultermelés volt, most nem tudok tök pontos referenciatartományt írni, de a TSH kb. 0,3-4,2 között jó, nekem pedig 79 volt.....

[szandimon]

milyen HbA1C-vel kezdtétek a terhességet?

Nekem a múlt héten azt mondták, 6,6, kezdheti(k)

[kmolli]

milyen HbA1C-vel kezdtétek a terhességet?

Elvileg 7 alatt kell lennie, van olyan orvos, aki 3x is kéri a 7 alattit, mielőtt start jelet adna, de én ezzel spec nem értek egyet, szerintem elég 1 jó HbA1c és ez is szubjektkjív. Akinek mindig 7 fölött van, annak minél közelebbit a 7-hez kell elérnie, ha közben stabilak a cukrai, akkor ez biztosan nem gond. Van, akinek 8 körülivel indul, de terhesség alatt ez mindig lejjebb megy, ezért, ha nem 2-20 közötti cukrok okozzák ezt vagy nem stabil 10-es minden cukra valakinek,akkor nem gond.
Nekem 6.0 és 6.3 volt a 2 terhesség előtt.

[szandimon]

Kedves Tubi!

Annyi jó tanácsot adnak itt a csajok, de egy picit mindenki tapasztalata eltérő, neked kell eldöntened, hogy neked mi az, ami belefér, amivel a legjobban tudsz azonosulni. Annak idején ugyanilyen bizonytalan voltam, mint te, és tanácstalan. A terhesség alatt elolvastam egy jó könyvet a szoptatásról, és nem értek azzal egyet, h könyvből nem lehet dolgokat megtanulni. Amire lehetett, abból felkészültem. (tejleadó reflex, ha kevés a tej, ha sok a tej, koraszülött gyermek, stb.) Aztán a való életben persze ez kevés volt. Ugy éreztem, bármit is próbálok(bogyó, tea), nem segít, ha nincs gyakori szopi. Nem leányálom, ez igaz. Nálunk volt, h a gyerek sirt, tej nem volt, apát kértem meg, h rázza a bőgő gyereket, mert annyira furdalt a lelkiismeret, de tápot nem akartam! Egy óra múlva újra próba.... (De nem egész nap volt ez persze, hanem mondjuk csak este.) Aztán eltelt 3-4 nap, és azt mondtam, nem birom tovább, megyek, iratok tápot.... és épp azon a napon nem volt már bőgés éhség miatt... igy nem mentem. Én azért biztatnálak annyira, mert nekem sikerült! De mindenki más, az anya és bébi is.
Molli javaslatával tök egyetértek, én kipróbálnám, amit ír, még bimbóvédő krémet is ugyanazt használtam (Avent)
Napirend.... nekünk még 6 hónaposan sem volt....
Ébresztgetni kb. 1-2 hónapig kellett. (Ez is kegyetlen érzés....)
Cukorleesés? Dettó ugyanez. Nekem inzulin nélkül is leesett, mert nem tudtam időben kajához jutni. Ez majd kialakul, ki kell találni erre valami jót, ami nálatok beválik. (Nem elszomorítás, de "a gyerek miatt nem tudok időben enni" dolog elég sokáig téma egy pici gyereknél.... (nálunk még mindig)
Végül apa kérdése. Apa külön szobában, anya és fia pedig egy közös szobában, de külön ágyban. Nálunk ez volt a felállás 1 félévig. Így apa tud aludni, te pedig ha kell, odaveheted magadhoz a babut bármikor. Szandi a hasamon feküdve nagyon sokszor megnyugodott, elaludt. Utána, persze ha nem aludtam el én is, letettem a kiságyba

Elhatározás és kitartás, bárhogyan is döntesz

[bogesz]

nagyon elvagyok most kenődve,tök jók az értékeim semmi +,vagy ilyesmi a TSH-2,41!
mivel lehet probléma a Hb, ami jóval 8 felett van, /8,8/!
ahogy megkaptam az eredményt,már vettem is elő a pumpát,vagy mátol nem eszek....

[zsuzs]

Sziasztok!
Már nagyon régen jártam erre, de most muszáj pár szóban leírnom, hogy nekünk milyen volt az eleje!
Kb. én is az őrület határán jártam, mert nekem sem akart elindulni a tejtermelés, akármit csináltam! Az én kisfiam egyszerűen nem akart szopizni. Hiába raktam mellre, annyira éhes és türelmetlen volt, hogy kb 2 perc után már megfeszítette magát és úgy sírt, hogy csinálhattam bármit...Próbáltam mindkét mellből váltogatva is, sőt mindenféle szoptatási ketyerével (szoptanít és társai), ami hol sikerült, hol hasonló eredményekhez vezetett, mint csak a mellem!
Én is nagyon akartam szoptatni és annyira nem értettem, nekem miért nem sikerül és ettől szinte teljesen becsavarodtam! Kipróbáltam minden teát, bogyót, vitamint, azok sem segítettek, a pihenésről meg szinte szó sem lehetett, hiszen kb egy óráig küzdöttem Hendrivel (szoptatás és pótlás), aztán hasfájás leküzdése, majd fejés kb megint egy óráig és már kezdhettem is előről az egészet! Én is haszontalannak éreztem magam, mert ezen kívűl semmi mást nem csináltam és úgy éreztem, még anyaként is csődött mondtam... Azt azért megjegyzem, nekem az egész napos fejések alatt gyűlt össze max. 50ml tejcsi, de az már nagy dolog volt! Ezt persze mindig odaadtam Hendrinek a nap végén. És közben vártam a bűvös 6. hét végét...és semmi nem történt nálunk!
Összesen 9 hétig próbálkoztam az anyatejjel, aztán úgy döntöttem, hogy egy nyugodt és kiegyensúlyozott (és mellé jobban kipihent) mama sokkal többet ér és lássatok csodát, pár hét múlva megszűnt Hendri csillapítatlan hasfájása és boldogok voltunk mind a ketten!
Az éjszakákat csak most kezdi átaludni, pedig már 1 éves lesz jan. 8-n, addig meg hiába tápszeres, mégis éjjel kétszer kért enni, szóval ez is baba függő!
Összefoglalva én is csak azt tudom mondani, hogy kitartás, ezen mindenki átesik az első babánál és ha tényleg nem megy, bele kell nyugodni! Attól még ugyanolyan jó anyuka vagy és ami tényleg egy nagy igazság: " A szeretet nem a ciciből vagy a cumisüvegből jön, hanem a szívedből!!!! "

Mindenkinek boldog új évet és gyermek kacajos, vidám napokat kívánok!!!

zsuzs

[tubi]

sziasztok!

most mindenkinek írok egyszerre, mert mindenkinek köszönöm a támogatást, meg a bátorítást! tényleg nagyon meg vagyok hatva, hogy ilyen sokan és részletesen leírtátok a sztorijaitokat és a véleményeteket, olyan jó érezni, hogy segíteni szeretnétek, és úgy remélem, hogy 1-2-3 év múlva majd én is fogok tudni segíteni másoknak

a tegnap este - ma reggel volt a mélypont, most úgy érzem, túljutottam ezen (vagy csak mert ma du tudtam 2 órát aludni? ) hát nem tudom, mi lenne velem a megértő és türelmes férjem nélkül, nem is tudom, hogy bírja ki néha velem

most úgy tűnik, az általános hasfájás reflux-szá alakult, teljesen másképp sír Ricsi, sokkal elkeseredettebben és másképp feszíti a hátát, meg vissza is bukik néha elég nagy mennyiséget. úgyhogy új feladat van - nincs idő a depire.

Molli -kérdezted, igen a Suttogót olvasom? Nem jól teszem? nekem hasznosnak tűnt egy csmó tanács, a napirend különösen, mert hogy akkor mi is jobban tervezhetjük a napunkat. Vagy naív elképzelés, hogy ilyen korán (4. hét eleje) ki lehet alakítani napirendet?

megyek hasfájás-elhárítani.

tubi

[Rami]

Mindenkinek kívánok
Nagyon Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet!!!
A szoptatós mamiknak Sok tejet,
A babváróknak csodás babavárást,
És az anyukáknak sok-sok örömöt és egészséget kívánok, mind a babáknak mind a mamáknak!!
Mégegyszer, Boldog Új Évet mindenkinek!!

[christina]

Köszönjük a gratulát és a bíztatást! Tegnap voltam a védőnőnél, ahol kipróbáltam a Medela kórházi fokozatú mellszívóját és ugyanannyi jött, mint amit én kézzel szedek ki. Ezek utána védőnő nem sok jóval bíztatott... azt mondta, ő már látott sok anyukát, akinek ennyi idő alatt (2 hét) nem indult meg, annak nem fog... de a neten olvastam - igaz csak - egy sztorit, ahol egy lánynak a 3. héten indult csak be és utána volt rendesen teje...

szóval nekem is az a központi kérdés, hogy hol a határ, meddig érdemes próbálkozni. Amiket eddig kipróbáltunk, az is elég fárasztó, a gyerkőc mellett figyelni a cukromra, a vérnyomásra, homeobogyók bevétele, eleget inni, pihenni. Főleg, hogy Ricsi hasfájós, emiatt elég kiszámíthatatlan, hogy
mikor mit tudok csinálni, mert sokszor kell pocit melegíteni, tornázni, masszírozni. De nem panaszkodom, ha mindez eredményt hozna, megérné. Infacolt kipróbáltuk, de csak 1 napig, mert úgy tűnt, rosszabb lett tőle. Persze rá van írva, hogy néhány napig eltart, míg a hatás kialakul, de nekem nem volt lelkem nézni szegényt, ahogy egész nap feszül, nyom, sír. Most a kajcsi előtt 10 ml édeskömény tea és ha fáj, akkor külső megoldásokkal próbálkozunk. mi amúgy BEBA start HA-t eszünk...

Az fontos, hogy nem bántál meg semmit, nem is szabad, jó célért tetted és a kislánykád biztosan nagyon örült, hogy a Te tejcsidet ihatta

Nagyon szép és nyugodt Ünnepeket Nektek és minden szépet és jót az Új Évre!!!

Kedves Tubi!
Először is gratulálok a kisfiadhoz.

Üzeneteidet olvasva eszembe jutottak a 4 évvel ezelőtti nehézségek, ami a szoptatás és a fiam hasfájása miatt voltak. Nyeltem nagyokat, és nem vágyom vissza azokat az időket. Nem volt könnyű időszak, de ezt te is látod-tudod.

A lányommal (már 14 éves) annak idején se volt tejem, nagyon akartam szoptatni, ittam valami szőrnyű ízű teát rendületlenül, meg fejtem- de semmi. Akkor azt gondoltam ez örökletes lehet, hisz anyukámnak se volt teje, vagy a lányom "lustasága" miatt van, nem akart szopizni elaludt, meg persze az üvegből jobban jött a cucc és erre hamar rájött-kiverte a patáliát. Az életkörülményeink se a legszerencsésebbek voltak.

10 évre rá megszületett a fiam, minden tervszerűen tökéletesen ment, a szülőszobán már kezdett szopizni, nagyon ügyes volt, ezért úgy gondoltam minden rendben megy majd.
De tejem most se volt sok. Voltunk szopás mérésen (valahogy így hívják), szopogattam a homeopátiás bogyót, ittam teát, sokat próbáltam fejni, de semmi.
Elkeserítő volt a szopiztatás -később pótlás- fejés, gátseb tisztitás... mire végeztem, kezdhettem elölről. És ez így ment egész nap. A lakás szaladt, főzni nem tudtam, úgy éreztem elhanyagolom a lányomat, a férjemet és mindeközben béna, ügyetlen rossz anyának gondoltam magam.
Emellett azt lehet olvasni, hallani, hogy mindenki tud szoptatni, mindenkinek van teje és keresd fel a szakembereket majd ők segítenek.....Csak az nem tud szoptatni aki nem akar....
A tévében egy közismert személy már a kórházból jövet fogadta a stábot és az öt napos gyerekével együtt ott állt a kamerák előtt a csilli-villi házában, kisminkelve, frissen mosott hajjal, soványan, csinosan, mosolyogva. Én meg fel tudtam volna robbani az idegességtől. És azt éreztem miért vagyok én ennyire béna? Hiába volt már egy gyermekem, úgy éreztem semmivel sem vagyok ügyesebb, tapasztaltabb.
A férjem elkeseredve talált rám délután, és ő nyugtatott hogy könnyű lehet neki bejárónővel sminkessel, fodrásszal.....és ne essek kétségbe.
Persze tudtam én hogy igaza van, de abban a helyzetben ez a híradás csak olaj volt a tűzre.
Ugyanis senki nem mesélt ezekről a nehézségekről, se a család, se barátnők, se védőnő (na róluk inkább nem is írok, az külön röhej) mintha ezt ciki lenne bevallani, hogy nekik sem volt fenékig tejföl.
Pedig ha erről beszélnének,a kismamák kevesebben éreznék magunkat szerencsétlennek.
Aludni kb. 2 évig nem tudtunk nyugodtan. Először az éjjeli etetés, aztán az iszonyú hasfájás ami semmire se múlt el, aztán egyszer csak elvágták, majd 1 éves kora előtt pár héttel a diab. kialakulása előtti sírás, ivás, bepisilés hetekig- mire kiderült a diab.-ja. Majd 1 éven át a diab. miatti izgulás, az éjszakai mérések. Nem volt egyszerű. Úgyhogy babázni csodás, de nem cserélném le az én 4 éves okos fiamat egy kisebb manóra.

Tanácsot nem tudok adni, majd kialakul. Mindenkinél máshogy működik. (ez a nesze semmi, fogd meg jól?!)
Viszont az én történetemet adom cserébe minden nehézségekkel küzdő anyukának, hogy érezze és lássa nem csak neki nehéz az első pár hónap és ez idővel sokkal-sokkal jobb lesz, csak ezt kell kibírni. És miért ne bírnánk ki?! Hisz anyák vagyunk és minden nehézség és probléma ellenére ez a legszebb dolog a világon. Ezt senki nem értheti, érezheti csak mi- ANYÁK!

Köszönöm, ha elolvastátok a hosszúra sikerült üzimet, és mindenkinek nagyon sok szép élményt, emléket és zökkenő mentesebb anyaságot kívánok, szeretettel!