Dr.Info - Egészségfórum » Cukorbetegség » Általános kérdések, hozzászólások

[kmolli]

Ennek a cikknek kapcsán ( http://drinfo.hu/hirek/hirtallozo/90...gy-ferfi-labat ) beszélgettünk a férjemmel, hogy mi lenne, ha heteket kéne kórházban töltenem mondjuk alig tudatos állapotban, amikor nem tudom magamat kezelni már (a cukromat).
Mielőtt leírnám, hogy mire jutottunk, nagyon érdekelne, hogy máshol ez hogy van, kinek a párja mit tud erről, tudná-e kisebb ideig "kezelni" a párját a nem cukros férj-feleség, barát-barátnő? Egyáltalán mennyit tudnak a párjaink a betegségünk kezeléséről, tudják-e mikor adjuk az inzulint és mennyit? Mennyit kell ennünk adott egység gyorsinzulinhoz? Mit együnk hipóra, hogyan kezeljünk egy 20-as cukrot?

A legjobb az lenne, ha a párok tudnának írni, de én annak is örülnék, ha az érintettek írnának a párjukról, hogy szerintük, mit tud a párjuk.

[bogesz]

ez tök jó! én kiváncsi lennék a párom mit kezdene velem,velünk(cukrom+én)!? ha haza ér,a gépben hagyom,talán beleolvas!

[vighkata]

A cikk nagyon jó, bár elég szélsőséges, és rengeteg kérdést felvetne, ami cikkhez tartozik, de a téma indítás, hogy itt mondjuk el a véleményünket, jobban tetszik.

Egy alkalommal, amikor a diabon rengeteget vártunk a kontrollra, beszélgettem egy fiatal férfival (nem ismertem, csak várótermi beszélgetés volt). Ő mesélte, hogy általában a kontroll előtt megkérdezi a feleségét, hogy változtatott-e az éjszakai inzulinján, tudjon mit mondani a dokinak. Ugyanis ez a férfi este az éjszakai inzulin beadásának idején már bealszik, és a felesége adja be az inzulint.

Akkor még én is penes voltam, és bizony előfordult néha, hogy átaludtam az éjszakai inzulin beadását, és így az elmaradt. Na a várótermi beszélgetés után teljesen belelkesedtem, elmeséltem az esetet a páromnak, és felajánlottam, hogy megmutatom az inzulin beadás technikáját. Hát a tervem nem jött be, mert a párom képtelen lett volna ezt felvállalni, hogy böködjön.

Arról már a diabom kezdetén beszéltünk, hogy mit tegyen, ha ez vagy az történik velem. Én mondtam, hogy semmit, én mindent meg tudok csinálni, ha viszont összeesek, akkor hívjon mentőt. Erre nem került sor.

[vighkata]

Akkor, amikor diabos lettem, akkor a párommal együtt kezdtük magunkba tömni a tudományt, persze könyvekből. Azóta nyilván ő már "lemaradt" a tudományban, de ha beszélgetünk a diabról, akkor érti, miről van szó. Kezelni viszont nem tudna, de a határértékeket tudja, meg nagyjából azt is, hogy mit lehet enni, mit nem ajánlatos.

[Borka]

Sziasztok, Sándor vagyok.

Nagyon jó,hogy felhoztátok ezt a témát,mert valóban nagyon kevés hozzátartozó tudná kezelni adott esetbe a diabos párját.
Valamikor hajdanán,még amikor 1x használatos fecsik voltak ,számtalanszor mentesítettem Borkát a szúrás alól és én adtam be a 2 féle insulint.
Jelenleg,hogy pumpával rendelkezik már nem kell ilyesmivel foglalkoznom,viszont ismerem a pumpát. Ha kell, patront is tudnék cserélni az összes szerelékeivel együtt.Tudom kezelni a hypót és a hypert, tudok vc.-t mérni.
A CH értékeket fejből nem tudom,de viszont tudom,hogy hol keressem.
Szerencsés helyzetbe vagyok,mivel Borka nagyon precízen vezeti a naplóját és abból sok mindent ki tudok puskázni.
Tisztába vagyok a bázis-bólus témával is.

Üdv:
Sándor.......akit Borka cenzúrázott

[poe]

Én még anno fecskendővel megtanítottam a páromat inzulint beadni, elsősorban azért, hogy szükség esetén a glucagen injekciót be tudja adni. Vc-t tud mérni, hipót tudja kezelni, tudja mikor kell inzulint adnom. De a mennyiségekkel, pumpa működésével nincs képben.

[naty77]

Írtam egy hosszú és eltűntettem, verem a fejem az asztalhoz.
Szóval Molli hívtál, itt vagyok.

Hogy mit tud a férjem? első körben rávágtam: semmit. És mivel nem akar betegként kezelni, nem is segít semmiben.
Aztán végiggondoltam a dolgot.
A végzettsége kapcsán tökéletesen tisztában van a különböző cukrokkal, felszívódásukkal, hatásukkal.
Hipónál rámszól: ne egyek, hanem igyak.
A penjeim tudja kezelni, a lantusban eleinte ő cserélt ampullát, nekem kínai volt. Valószínűleg a vércukormérőt is tudná hasznosítani.
Hogy meg merne-e szúrni? Muszáj esetén nyilván igen.
Nincs napi szinten képben azzal, hogy mennyi ch-t eszek, de azt tudja mikor és milyen eloszlásban és mivel tudja miket eszek, így tudná folytatni így a diétát.
Amikor rossz a leheletem rám szól, hogy mérjek.
Az hiszem összességében mégis dícséret illeti, ha kellene tudná mit tegyen és meg is tenné.

[vighkata]

Deni fiam 5 éves volt, amikor a penekkel hazamentem a kórházból, és mindent megmutattam neki. A kezébe adtam, megmutattam a tűt, a levegőbe "lőttünk" egy kis inzulint. A hűtőben is megmutattam melyik az inzulin. Emondtam neki, hogy ez számomra fontos, életmentő szer, és a pen is, amivel beadom.

Megbeszéltem vele, hogy bármikor meg szeretné újra nézni a cuccaimat, akkor szóljon, együtt megnézzük, megint megfoghatja, de egyedül, a tudtom nélkül neki tilos hozzányúlnia.

Be is tartotta, hanem egyszer azzal állt elő, hogy szúrjuk be neki is karjába a pent tűt, hogy tudja, miről van szó. Meg is tettük, inzulin adagolás nélkül beszúrtam, aztán ő szúrta be magának. Konstatálta, és meg is nyugodott, hogy szinte semmit nem érzett (addig sajnált, hogy anya böködi magát). Cukrot is mértünk neki.

Amikor a pumpát kaptam, akkor már nagyobbacska srác volt, és az már nem hozta annyira lázba, megnézte, és kész.

Persze felnőtt az én kicsi fiam, és már "látni se bírja", ha a kanült bököm be magamba. Viszont reggel tudja, ha éjszaka hipom volt, látja a nyomokat. Volt, hogy a szobában éreztem a hipot, ki tudtam volna menni a konyhába, de a gyerkőc behozta a cukimérőt, tejet, és kekszet.

Az örökölhetőség, a diéta, a lehetséges megelőzés az érdekli, de továbbra is megcukrozza még a cukrot is.

[kmolli]

Szerintem nagyon érdekes, hogy más mit tud a mi diabéteszünkről és szépen látszik, hogy ebben is különböznek a kapcsolatok, hogy nem mindenhol látják ugyanúgy

Ugyan Katának nem tetszett a cikk, amit belinkeltem , de konkrétan tényleg ennek a cikknek az apropóján indult el bennem ez a kérdés és kezdtünk erről beszélgetni a férjemmel. Aki mondta, hogy majd ír ide, de aztán ráfogta, hogy lassú a drinfo és végül nem írt, a galád
Tényleg arra vagyok kíváncsi, hogy úgy érzitek-e, hogyha veletek történne hasonló, egy kórházi tartózkodás, amikor nem tudjátok ellátni magatokat (cukrotokat sem), akkor képes lenne-e valamilyen hozzátartozónk segíteni az orvosoknak, esetleg rávenni őket, hogy valóban kezeljék is a cukrunkat?
Az én férjem biztosan nem lenne képes. Egyből megbízna az orvosban, aki mivel nem diabetológus, igazából azon kívül, hogy beadatja a nővérrel az inzulint, semmit nem tesz - de mint tudjuk, ez igencsak kevés. Azt gondolom, hogy a legközelebbi hozzátartozónknak illene tudnia annyit a kezelésünkről (és látszik, hogy van aki tud!), hogy ilyen esetekben legalább irányt mutasson az orvosnak, esetleg segíthessen hatékonyan neki. Vagy az otthoni ápolásunk folyamán képes legyen ezt is kezelni. Persze nem kell stabil 5-ös vc szintet produkálni És azon filóztam, hogyan tudnám rávenni, hogy érdekelje ez az egész, de nem tudom. Azt érzem, hogy ez vagy jön valakiben magától vagy semmivel nem lehet előhozni.

[poe]

Esetleg azt lehetne csinálni, hogy írunk magunkhoz egy "használati utasítást", amit átbeszélünk a párunkkal, illetve elfér a kezelési napló mellett. Ha jól van összerakva, akkor ezzel egyí kezelőorvos már el kell boldoguljon, az meg a megbeszélhető, hogy mi az amihez föltétlen ragaszkodni kell...