Mit tud a párod a diabéteszedről?

[kmolli]

Kata, jót nevettem Denin, cukrot cukorral Jól teszi, ha cukros lesz, nem ettől lesz az, addig is jól kiélvezi, amit lehet... de sztem ő már megússza.

Naty, végül milyen jól összehoztad, hogy a férjed mi mindent tud a kezelésedről!!! A kis sunyi, úgy csinál, mint aki nem figyel, de aztán mindent tud Eszembe jutott Nimród, aki sokszor mondja, hogy neki most leesett a vércukra, kéri a csokit De neki csak játékból esett le, anyának esik le igaziból.... pedig csak 3.5 éves. Meg anya most nem eszik velünk,mert magas a cukra, mondja az öccsének, pedig az még semmit nem ért ebből

Kata, és mi is mértünk már Nimónak cukrot csak azért, mert kérte, hiszen anya is ezt csinálja. Inzulint is akart adni, de ő ehhez még kicsi, nem engedtem.

Sándor, igazán te lehetnél a mintahozzátartozó Eleinte, amikor olvastalak titeket, nem tudtam, melyikőtök a cukros... mostmár persze tudom, de ez talán elárulja, hogy tényleg mennyi mindent tudsz erről.

[kmolli]

Esetleg azt lehetne csinálni, hogy írunk magunkhoz egy "használati utasítást", amit átbeszélünk a párunkkal, illetve elfér a kezelési napló mellett. Ha jól van összerakva, akkor ezzel egyí kezelőorvos már el kell boldoguljon, az meg a megbeszélhető, hogy mi az amihez föltétlen ragaszkodni kell...

Igen, de folyton update-elni kéne Legalábbis nálam... elég sűrűn változik. Persze, ha a párunkban alapvetően nincs meg az érdeklődés ebbe az irányba, akkor ez egy nagyon jó ötlet... csak meg is kell írni

[poe]

Ha gépen írod, az updatelés nem gond, illetve ha szükség van rá (ne legyen) mint te is írtad nem a normoglikémia a cél arra a néhány napra, hanem hogy ne legyen nagyobb baj.

[vighkata]

És azon filóztam, hogyan tudnám rávenni, hogy érdekelje ez az egész, de nem tudom. Azt érzem, hogy ez vagy jön valakiben magától vagy semmivel nem lehet előhozni.

Szerintem nem kell rávenni. Én biztos vagyok benne, ha éles lenne a helyzet, akkor nagyon jól, ügyesen és biztonságosan kezelnék a helyzetet.

Most egyelőre nincsenek "rákényszerítve", de a háttérben van annyi infojuk, hogy bármikor elő tudják venni a memóriájukból, ha szükséges.

[vighkata]

Kata, jót nevettem Denin, cukrot cukorral Jól teszi, ha cukros lesz, nem ettől lesz az, addig is jól kiélvezi, amit lehet... de sztem ő már megússza.

Kata, és mi is mértünk már Nimónak cukrot csak azért, mert kérte, hiszen anya is ezt csinálja. Inzulint is akart adni, de ő ehhez még kicsi, nem engedtem.

Sándor, igazán te lehetnél a mintahozzátartozó Eleinte, amikor olvastalak titeket, nem tudtam, melyikőtök a cukros... mostmár persze tudom, de ez talán elárulja, hogy tényleg mennyi mindent tudsz erről.

Én is 32 évesen lettem diabos, elvileg Deninek is van rá esélye. Az igaz, hogy nem a cukortól lesz valaki diabos, de ha ennyi cukrot eszik, töményen, akkor azért igencsak megdolgoztatja a bétasejtjeit. Az pedig nem jó.

Én Deninek pici korában gyakran mértem cukit, mert néha szédült, és még a tejet is kihányta, ha beleerőltettem. Általában 2 körül volt a cukija. A dokimat megkérdeztem, azt mondta, hagyni kell, kinövik. Kinőtte.

Borka és Sándor lehetne az igazi példakép, és ezek nem nagy szavak.

[vighkata]

Esetleg azt lehetne csinálni, hogy írunk magunkhoz egy "használati utasítást", amit átbeszélünk a párunkkal, illetve elfér a kezelési napló mellett. Ha jól van összerakva, akkor ezzel egyí kezelőorvos már el kell boldoguljon, az meg a megbeszélhető, hogy mi az amihez föltétlen ragaszkodni kell...

Ez a használati utasítás baromi jó ötlet.

[naty77]

Molli: végül meg is kérdeztem a férjem, aki közölte, hogy végül is mi együtt voltunk,amikor kezdődött, végigcsinálta velem az elejétől és ne felejtsem le, hogy eleinte ottü lt Baranyinál mellettem órákig és ő is meghallgatott mindent. Meg a dietetikust is. Szóval tényleg nem mondhatom, hogy nem tud semmit.
Szerintem kórházi kezelés esetén első körben megbízna az orvosban, de ha látná, hogy valami nem oké, akkor beleszólna.
Szerintem az emberek zöme megbízik az orvosban...
Hozzáteszem ő a mai napig érdekelt vendéglátásban és sok esetben van beleszólása menüknél vagy étlapon a diétás, szénhidrátmentes, vegetáriánus vagy hasonló dologba is, így azért ezekben is képben van, tőlem függetlenül. Persze ez ritka eset, mert szakmája.

[kmolli]

Naty, az én férjem a töredékét nem tudja ennek, de igazad van, azaz igaza van a férjednek, a kezdetektől csinálta vele végig. Az én férjem eleve így "kapott" engem, addigra már vagy 12 éves cukros múlttal rendelkeztem. Mindent csináltam magam, nem kellett neki semmit sem tennie. Aztán először a szülés volt, amikor fel kellett készíteni, de úgy emlékszem, a vajúdás alatt problémás volt a vc mérés is, de persze ezek nem tiszta emlékek. Biztosan meg tudná mérni, ha kellene. De ennél többet szerintem nem tudna megtenni. Azt még tudja, milyen inzulinokat használok és elviekben megtanulta, hogyan kell a cukros injekciót beadni, de nem vagyok biztos benne, hogy még emlékszik ilyesmire. Nem tudom, én ezt kevésnek érzem. És szeretném, ha ő saját magától érezné úgy, hogy ennél többet kell tudnia rólam, a betegségemről. A vajúdás után, ha még egyszer lenne ilyen, nem tudnék benne már megbízni, mert tudom, hogy maximum a vércukromat méri meg, de az eredményből nem hiszem, hogy tudna következtetni akármire is. Nade, csak ír majd ide ő is...

Kata, szerintem te ritka eset vagy. Ha örökletes a cukrod, akkor jóval nagyobb esélye van Deninek arra, hogy ezt 18 éves korig hozza ki magából, de már elmúlt, egyre csökken az esélye. Az szerintem nem számít, hogy neked mikor jött ki. Én is cukrot, cukorral ettem.... aztán mégis az influenza volt, ami kihozta és nem bánom,hogy odáig csak édességen éltem, jó emlékeim vannak Biztos vagyok benne, hogy nem osztott-szorzott a sok régi édesség, amikor már cukros voltam.

[vighkata]

Kata, szerintem te ritka eset vagy. Ha örökletes a cukrod, akkor jóval nagyobb esélye van Deninek arra, hogy ezt 18 éves korig hozza ki magából, de már elmúlt, egyre csökken az esélye. Az szerintem nem számít, hogy neked mikor jött ki. Én is cukrot, cukorral ettem.... aztán mégis az influenza volt, ami kihozta és nem bánom,hogy odáig csak édességen éltem, jó emlékeim vannak Biztos vagyok benne, hogy nem osztott-szorzott a sok régi édesség, amikor már cukros voltam.

Ez tényleg érdekes, hogy mit tudnak a párjaink, gyerekeink, családtagjaink.
Szerintem Deni már nagyon keveset tudna megcsinálni, de biztos vagyok benne, hogy a szükség meghozná találékonyságát. Egyszerűen többet tudna, mint amit most vélek, hogy tud.

Viszont a genetika érdekli. Többször kérdezett a diabról és az öröklődésről, volt amit meg kellett néznem, mert nem tudtam válaszolni.
Azt már ő maga rakta össze, hogy ő nem lesz diabos, de a gyerekére majd nagyon oda fog figyelni, mert a diab hajlam öröklése is átugrik egy generációt. Mondom neki, hogy a diabnál nem ugrik a hajlam, de ő hajthatatlan. HA nem éles a dolog, és nem feszegeti jobban, akkor én sem rágódom rajta, ahhoz ez túl bonyolult tudomány.

[borka]

Sziasztok, Sándor vagyok.

Köszönjük az elismerést,de ez nálunk is úgy mint Naty-éknál a kezdetektől együtt csináltuk és ez a 26 éves "édes élet" eredménye.

Üdv: Sándor