Paleolit táplálkozás

[vighkata]

De az mitől függ, hogy mennyi valakinek az inzulin szükséglete? Tudom, hogy a testalakttól, a fizikai aktivítástól, az életkortól stb. De arra gondolok, hogy ha rásegítünk külső inzulinnal, akkor mitől függ pl. hogy a meglévő sejtek meddig termelnek inzulint és hogy mennyit.

Az alaptézis az, hogy mennyi a szervezet alapinzulin szükséglete. Ez nagyjából mindenkinél egyforma. Ez ttkg/h, vagyis testsúlykilogrammra óránként. Ez a bázis. Emellett az úgynevezett prandiális inzulin szükséglet, vagyis az étkezési inzulin szükséglet az elfogyasztott CH-nak megfelelően.

A nem diabos szervezet ennek megfelelően állítja elő a szükségletet. A diabos szervezet, ha termel valamennyit, akkor a hiányzó mennyiséget kell kívülről pótolni, a totális inzulin hiányos diabos pedig a teljes szükséges mennyiséget kell, hogy kívülről bejuttassa.

Azt, hogy kinek mennyi a napi alapinzulin (hány egység összesen) szükséglete, az már a testtömeg függvénye, az étkezési inzulin nála is CH függő.
Ezen túl, amit írtál, hogy fizikai aktivitás, stb. az ezt az alapszükségletet növeli vagy csökkenti. Hogy életkortól függ-e, azt nem tudom, szerintem te arra gondolsz, hogy egy idős ember talán kevesebbet ad, de azért, mert ő már kevesebbet eszik, mivel az anyagcseréje is lelassult, és az ő szervezete már hoz létre annyi új sejtet, tehát eleve kevesebb energiát használ fel az élete fenntartásához.

Még gondolhatsz arra is, hogy egy túlsúlyos ember akár napi 100-150 egységet is kénytelen beadni magának. Az való igaz, hogy a nagy testhez több inzulin szükséges, de nála is ttkg határozza meg a szükségletet. Akkor miért is ad olyan sokat magának? Többet, mint a testtömege igényelne.
A túlsúlyos ember testét zsírdepók töltik meg, ami a beadott inzulin nagy részét felszívja, az el sem jut a kapillárisokba, ahonnan továbbjutna a véráramba, vagyis nem hasznosul, mint inzulin. Talán úgy tudod elképzelni, hogy egy beadott 30 egységből 20 egység hasznosul, és annyira is van szükség.
Egészen biztos, hogy van még egyéb tényező is, ami meghatározza, hogy valakinek mennyi a szükséglete.

[vighkata]

Somcsika, ha valakinek be van állítva egy inzulin adag, de az illető hízik, vagy fogy 4-5 kg-ot, akkor az orvosa ennek megfelelően állítja át a dózist. Persze ez így túl egyszerű, mert ezer más dolog miatt lehet/kell dózist módosítani, ezek közül csak egy, a testsúly változás.

[vighkata]

De az mitől függ, hogy mennyi valakinek az inzulin szükséglete? Tudom, hogy a testalakttól, a fizikai aktivítástól, az életkortól stb.

Igazad van, az életkor is nagyban játszik szerepet, ezt csak most gondoltam át, ill. jutott eszembe.
A tinédzsereknek a pubertás időszakban egészen hihetetlen módon akár duplájára is nőhet az inzulin szükséglet, de ez is a szervezet gyors ütemű növekedésével van összefüggésben. De tény, hogy az életkor is lényeges tényező, jól tudtad. Köszi, hogy eszembejuttattad, mert kiment a fejemből.

[kmolli]

A csökkentésre van praktika, de az is korlátozott. Ha viszont nem lehet teljes mértékben elhagyni, és szúrni kell naponta 4x, akkor az a kezelés fizikai részétől teljesen lényegtelen, hogy az egyszerre beadott mennyiség 2 egység, vagy 6 egység. A kezelés terápiás részénél már persze nem mindegy, de itt nem erről van szó, hanem hogy akinek feltett szándéka, hogy bebizonyítsa, hogy el tudja hagyni az inzulint, annak azzal a 2 egységgel is baja van, hogy be kell adni.

Tegnap, még a te hszed előtt írtam ezt:
"Hát nem az inzulin a baj, hanem az, hogy a kívülről adagolt inzulinnal sosem tudunk olyan egyenletes vc értékeket elérni, amik nem vezetnek hipókhoz sosem és magas cukrokhoz sem (ja, tudom, BLaci tud ilyet, de ő túl ügyes!), minél kevesebb inzulint ad valaki, annál könnyebb kordában tartani a cukrát (a kevesebb is relatív, mert kg-ra is megy ugye a dolog, tehát egy 200kg-os embernek a 3 egység bolus marha kevés, nekem meg marha sok). Szóval, aki inzulin nélkül is megvan, annak egész valószínű, hogy nincsenek hipói és ezért kilengései sem, somogyijai sem (hm, a helyesírás ellenőrző simán elfogadta a somogyijai szót, ez vicces..., bezzeg a bolust nem ).
A lényeg, hogy nem maga az inzulin, ami probléma, az nem az, hanem az, hogy még pumpával sem lehet úgy adagolni, hogy kizárjuk a hipókat és a kilengéseket. Szóval az egyenletes vércukor sokkal valószínűbb, minél kevesebb inzulinnal működik valaki (nyilván vannak ellenpéldák, de általánosságban ez elmondható a cukorbetegekről). "
Szerintem ez választ ad a kérdésedre, de lehet, hogy ennél továbbmentél már a gondolatmenetedben...

[vighkata]

Tegnap, még a te hszed előtt írtam ezt:
"Hát nem az inzulin a baj, hanem az, hogy a kívülről adagolt inzulinnal sosem tudunk olyan egyenletes vc értékeket elérni, amik nem vezetnek hipókhoz sosem és magas cukrokhoz sem "
Szerintem ez választ ad a kérdésedre, de lehet, hogy ennél továbbmentél már a gondolatmenetedben...

Igen köszi, olvastam, én valóban arra gondoltam, hogy valaki teljesen el akarja hagyni az inzulin beadását, az rosszul ítéli meg a gyógyulás fogalmát. Azzal, hogy nem adja be az inzulint, azzal nem gyógyul meg. Ha pedig valami praktika által drasztikusan le tudja redukálni a dózist, az sem gyógyulás. Ha szerencséje van, akkor van annyi maradék saját inzulinja, ami elegendő az életben maradáshoz. De lehet, hogy rosszabbul jár, mert kimeríti azt a keveset is, ami a rendelkezésére áll.

Eddig csak azt olvashattuk, hogy a valakinek a valakije elhagyhatta az inzulin injekciót (amit nem nagyon hiszek), arról már nem olvashatunk, hogy ugyanezek a személyek bevallanák, hogy elérték a totális inzulin hiányos állapotot, és nem napi 0-10 egységet kell beadniuk, hanem napi 30-50 egységet.

[borka]

Igen köszi, olvastam, én valóban arra gondoltam, hogy valaki teljesen....

Eddig csak azt olvashattuk, hogy a valakinek a valakije elhagyhatta az inzulin injekciót (amit nem nagyon hiszek), arról már nem olvashatunk, hogy ugyanezek a személyek bevallanák, hogy elérték a totális inzulin hiányos állapotot, és nem napi 0-10 egységet kell beadniuk, hanem napi 30-50 egységet.

Sajnos olyanokról viszont tudok,hogy elhagyták a gyógyszereket és a csodafüvekbe bíztak,de Ők nagyon hamar megvakultak,amputálták a lábukat,ill. pár hónapon bellül elhaláloztak.

[somcsika]

Ha pedig valami praktika által drasztikusan le tudja redukálni a dózist, az sem gyógyulás. Ha szerencséje van, akkor van annyi maradék saját inzulinja, ami elegendő az életben maradáshoz. De lehet, hogy rosszabbul jár, mert kimeríti azt a keveset is, ami a rendelkezésére áll.

Akkor most adjak a gyereknek gyógynövény teát vagy sem? Nekünk azt tanácsolták, hogy kiegészítő kezelésként kaphat, persze ez nem helyettesíti az inzulint és azt nem is szabad elhagynunk. Az orvosunk tapasztalatból mondta, hogy volt már ilyen esete, azért is szokta így kiemelten felhivni a szülők figyelmét rá.

Mi kipróbáltunk egy terméket, aminek most, hogy másfél hete nem szedi látom, hogy sokkal jobban ingadozik a cukra.

Az viszont szerintem is a szúrások szempontjából tényleg mindegy, hogy ha már valakinek inzulint kell beadni akkor 2E-t vagy 12E-t ad be. Viszont a külső inzulin terhelés szempontjából nem mindegy. Mert a kevesebb külső inzulinnal jobban kordában lehet tartnai a vércukrot, mint a többel. Bár nekem még másmilyen tapasztalatom nincsen.

[kmolli]

Az viszont szerintem is a szúrások szempontjából tényleg mindegy, hogy ha már valakinek inzulint kell beadni akkor 2E-t vagy 12E-t ad be. Viszont a külső inzulin terhelés szempontjából nem mindegy. Mert a kevesebb külső inzulinnal jobban kordában lehet tartnai a vércukrot, mint a többel. Bár nekem még másmilyen tapasztalatom nincsen.

Somcsika, ezt írtam tegnap:
"...A lényeg, hogy nem maga az inzulin, ami probléma, az nem az, hanem az, hogy még pumpával sem lehet úgy adagolni, hogy kizárjuk a hipókat és a kilengéseket. Szóval az egyenletes vércukor sokkal valószínűbb, minél kevesebb inzulinnal működik valaki (nyilván vannak ellenpéldák, de általánosságban ez elmondható a cukorbetegekről). "
Hát ezért nem mindegy a mennyi az annyi. Sokáig én sem értettem, ha visszanézném a hszeimet, 3-4 éve még tuti olyasmikről írtam,hogy szerintem mindegy az annyi. Ma már tudom, hogy nem mindegy és, hogy ezért nem mindegy, amit beidéztem neked.

A gyógyteákkal az a baj, hogy hozzászokik a szervezet és csak ideig óráig hatnak. Én adnám, amíg használ. Ha nem használ, akkor el kell fogadni, hogy ennyi ideig tartott és kész. Mindig jó, ha csak ideiglenesen is, ha kevesebb inzulinnal, stabilabban működik a dolog. Mindenkinek megszokja egy idő után a szervezete (nem tudom a fiziológiás okát, biztos van olyan szakértő, aki el tudná magyarázni, hogy ez milyen folyamatoknak köszönhető). De addig is jó, amíg hatnak a növények. Aztán újra lehet kezdeni később, szünet után, de az már nem lesz olyan hűde hatékony többedszerre. Én már sokmindent ittam-ettem, sőt, a legdurvább - és ezt komolyan mondom - az agykontroll tanfolyam volt. Amíg tartott az a két hét, meg utána pár hétig még (merthogy lusta voltam és nem gyakoroltam) olyan gyönyörű cukraim voltak, 2-3 egységgel kevesebb bázis és gyors kellett végig, pedig nemhogy többet, hanem kevesebbet mozogtam. Ha nem velem történik, biztosan nem hiszem el ezt senkinek. De most pl elkezdtük inni a búzafűlevet (Szendi agyonlőné magát ennek hallatán ), ami enyhe méregtelenítő hatású, sok vitaminnal. Már a második nap nem értettem, mitől hipózom folyton, pedig kevesebb bázist is adtam, mikor otthon ülök és még arcüreg gyulladásom is van (ami nem az alacsony cukroknak kedvez). Aztán leesett, hogy a búzafű. De ez is el fog múlni, mármint a vc csökkentő hatása, talán még 1-2 hét és újra vissza fogom emelni a bázist.

[somcsika]

Én is erre gondoltam, csak nem tudtam jól kifejezni magam.
A gyógynövénykről írt véleményed is köszönöm.

[zsuzsa]

Nálunk ugyanez volt a tapasztalat a biolaborral. Ezt nem is tudtam, hogy minél kevesebb az inzulin annál jobban állítható stabilan a vc szint. De ezt nem nagyon tudjuk befolyásólni, ha levenném az inzulin szintet iszonyú módon megugrana cukra.