mindenkinek

[Zsu77]

[quote=Tímeácska;9972]... amit nem látnak, az nincs is...

Igen!Ezt mondják a kétévesek is!

[tímeácska]

[quote=Zsu77;9973]

... amit nem látnak, az nincs is...

Igen!Ezt mondják a kétévesek is!

Csak hogy a kétévesek értelmesebbek, már elnézést kérek... A kétévesektől...

[pusimelu]

Nem tudtam hova írjak de szerintem itt lesz a legjobb helye.Lenne egy kérdésem.Munkahelyen ahol több ember dolgozik egyszerre,mit reagálnátok egy olyan kijelentésre hogy most itt akarod megmérni a vércukrodat és még megszúrni is magad? Inkább menj a mosdóba!A héten történt velem egy gyorsétkezdének nevezhető helyen ahol a kolléga kicsit kínosan érezte magát miattam.Hát még én hogy éreztem magam.Csak annyit válaszoltam rá hogy az életemről van szó,de bemegyek a mosdóba.Most megint letörték azt amit a ti segítségetekkel felépítettem.

[Zsu77]

Hát,én is mosdóba-vonulós vagyok,meg elbújós akármis,de ismerek mást is(többeket),akik viszont nem,na persze meg olyanokat is,akik igen.Ha eldöntötted,hogy nem érdekel idegenek előtt,akkor nyugodtan "beszólhatsz" ismerősnek is...Csak akkor légy határozott abban,amit eldöntöttél és tudd,hogy miért döntöttél úgy!Neki meg ha nem tetszik a döntésed,akkor menjen ki,aztán onnan szóljon be!

[rgyörgy]

Nem tudtam hova írjak de szerintem itt lesz a legjobb helye.Lenne egy kérdésem.Munkahelyen ahol több ember dolgozik egyszerre,mit reagálnátok egy olyan kijelentésre hogy most itt akarod megmérni a vércukrodat és még megszúrni is magad? Inkább menj a mosdóba!A héten történt velem egy gyorsétkezdének nevezhető helyen ahol a kolléga kicsit kínosan érezte magát miattam.Hát még én hogy éreztem magam.Csak annyit válaszoltam rá hogy az életemről van szó,de bemegyek a mosdóba.Most megint letörték azt amit a ti segítségetekkel felépítettem.

Valójában rajtad múlik, hogyan tudod feldolgozni az ilyesmit. Nekünk az egészségünk múlik azon, le tudjuk e rendezni a szükséges tevékenységeinket.
Ha nem vigyázol, úgy járhatsz, mint én az elején. A saját otthonomban kivonultam a „mosdóba”, mert volt olyan vendég, aki úgy reagálta le a „látványt”, ahogy írtad. Kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy nem lesz mosdó, hogy kivonulj, mégis be kell adni az inzulint és mérni, kell. Tekintsd úgy, hogy aki kényeskedik, az sem megy ki a mosdóba kifújni az orrát. Én ma már bárhol mérek és beadom, amit kell. Mosdóba meg azért se megyek, mert nem a legsterilebb hely az ilyen műveletekhez. Legyél határozott, és hamar rájössz, csak akkor jelent ez problémát, ha bizonytalan vagy.
Sok sikert a határozottságodhoz.
Gyuri bácsi

[cuki]

Nem tudtam hova írjak de szerintem itt lesz a legjobb helye.Lenne egy kérdésem.Munkahelyen ahol több ember dolgozik egyszerre,mit reagálnátok egy olyan kijelentésre hogy most itt akarod megmérni a vércukrodat és még megszúrni is magad? Inkább menj a mosdóba!A héten történt velem egy gyorsétkezdének nevezhető helyen ahol a kolléga kicsit kínosan érezte magát miattam.Hát még én hogy éreztem magam.Csak annyit válaszoltam rá hogy az életemről van szó,de bemegyek a mosdóba.Most megint letörték azt amit a ti segítségetekkel felépítettem.

Szia!!!

Én már úgy gondolom, hogy eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekel ki látja és hol vagyok, ha szúrnom kell akkor szúrnom kell.Már adtam be inzulint étteremben, metrón, szinházban, egyetemen vizsgára várakozva... és azt gondolom hogy ez az én életem. Nem fogok mindig mosdóba vonulni pontosan azért az egyszerű okért, amit már György is leirt. Szerintem ne aggódj és nyugodtan szereld le az ilyen kedves munkatársat!!!!!!

Nekem is lenne egy kérdésem: A héten kezdtem az új munkahelyemen és nem közöltem velük ezt az apró tényt, hogy cukorbeteg vagyok. Mérni tudok, külön irodám van és az inzulint is tudom adagolni és az evés is megoldható. Ti mennyire avatnátok be a kollégákat az elején és persze a bosst is???

Köszi

[Zsu77]

Hát...előbb véglegesítsenek,utána mit számít,hogy tudják-e.Sok az előítélet,ami elég alaptalan.Az embereknél még mindig a régi rossz kezelések állandó rosszullétei vannak a szemeik elől,ha meghallják valakiről,hogy beteg.És akkor attól félnek,hogy nem tud teljesíteni.Szóval légy okos!Amúgy sincs közük hozzá.Egy asztmás sem indít azzal,hogy mi van vele,pl.

[vighkata]

Nem tudtam hova írjak de szerintem itt lesz a legjobb helye.Lenne egy kérdésem.Munkahelyen ahol több ember dolgozik egyszerre,mit reagálnátok egy olyan kijelentésre hogy most itt akarod megmérni a vércukrodat és még megszúrni is magad? Inkább menj a mosdóba!A héten történt velem egy gyorsétkezdének nevezhető helyen ahol a kolléga kicsit kínosan érezte magát miattam.Hát még én hogy éreztem magam.Csak annyit válaszoltam rá hogy az életemről van szó,de bemegyek a mosdóba.Most megint letörték azt amit a ti segítségetekkel felépítettem.

Ez egy kétoldalú dolog, és addig válaszolok, amíg mások hozzászólását nem olvasom el.
Azért kétoldalú, mert vagyok én a cukorbeteg, akinek a cukormérés a mindennapjaimhoz tartozik. És vannak a nem cukorbetegek, akik akár tájékozatlanok, akár nem, de nem tartozik ez a tevékenység a mindennapjaiba. Éppen ezért, ha az ő szemszögükből nézzük a dolgot, akkor ők nem kötelesek részévé válni a mi tevékenységünknek.

Talán most úgy tűnne, hogy "nekik" adok igazat. Ez nem így van, ill. nem ilyen egyszerű az eset.
Sokan nem bírják elviselni a vér látványát, vagy már maga a szúrás látványa is megborzongatja, és éppen ezért nem lehet rájuk kényszeríteni a látványt és ezért elvárni sem lehet tőlük, hogy alkalmazkodjanak valamihez, ami nem az életük.

Természetesen mi diabosok másképp ítéljük meg a dolgot, hiszen ez a mi életünk, és mi tisztában vagyunk ennek a betegségnek a velejáróival, azért érezhetjük úgy, hogy nem kapunk elegendő toleranciát. Talán azért érezzük ez kifejezettebben, mert ha egy amputált lábú, vagy félkarú bemegy egy étkezdébe, senkinek meg sem fordul a fejében, hogy az illetőnek az állapota miatt kerülni kéne az éttermi közösséget. És talán emiatt érzünk valami féle negatív megkülönböztetést, és jogosan érzünk sértettséget, vagy pont a többiek felől érkező tolerancia hiányát.

Papucska, a felépített önbizalmadat egy ilyen esemény nem szabadna, hogy összerombolja. Tartsd meg az önbizalmadat, és inkább erősítsen az a tény, hogy te tudsz az ő fejükkel gondolkodni, és alkalmazkodni, míg ők még a tolerancia legkisebb gyakorlására sem képesek, csak arra, hogy kínos szituációt hozzanak létre.

Az eset kapcsán nem neked, hanem az ismerősödnek kellene elgondolkodnia, hogy mi volt a kellemetlenebb, szóvá tenni az esetet, vagy teljes természetességgel tovább menni.

A témához tartozik az is, hogy a cukormérés higiénikus körülményeket kíván, és hát egy gyorsétkezde mosdója nem az. És a mosdóban is emberek jönnek mennek, ott is "megbotránkozhatnak" egy ujjszúrás láttán. A cukorbetegnek talán mégsem kellene bezárkóznia a toalettbe, mert intoleráns emberek életvitele ezt kívánja. Ezt a momentumot akár el is lehetne mondani az ismerősödnek, de én szívem szerint mindenkivel közölném, valamiféle kampány, vagy felvilágosítás során.

Egy hasonló eset velem is történt. A melóhelyi menzán adtam be penes koromban az inzulint, de szinte alig láthatóan. Szinte soha senki észre sem vette évekig, ám egyszer szemet szúrt egy igencsak magas beosztású hölgynek. Nem nekem szólt, hanem a konyha vezetőjének, aki engem egy alkalommal behívott az irodájába, és közölte a kínos tényeket. A konyha vezetője nekem adott igazat, de sajna nekem kellett alkalmazkodnom, és a menza előtti nyitott kézmosónál beadni az inzulint (mivel eszem ágában sem volt a koszos budiban elbújni a nyagysasszony kedvéért).
Úgy tudtam feldolgozni a számomra is fájdalmas és kínos élményt, hogy megpróbáltam azok fejével gondolkodni, akiknek semmi köze a diabhoz, és nem is kíváncsiak rá, ezáltal tudni sem akarnak róla, és látni sem akarják. Szerencsére a konyha vezetője felajánlotta a segítségét, hogy bármikor bármiben szívesen segít, ha arra nekem szükségem van.

Szóval fel a fejjel, és igenis rartsd meg a megszerzett önbizalmadat.

[dg]

Szia Papucska!

Mi úgy oldjuk meg, hogy ha van félreeső hely, félreesünk, ha meg nincs, akkor nem. Magam részéről a cukormérést, inzulinozást diszkrét tevékenységnek érzem, és kissé zavar, ha "nyíilt terepen" kell csinálni, de mint írtam, ha kell, csináljuk. Többnyire a kutyát se érdekli, a többség azt se tudja, mi van.

Egyébként Kata elmondta az én véleményemet is: senkire nem lehet ráeröltetni, hogy nézze, ha egyébként nem akarja, de ugyanakkor egyes helyzetek törvényt bontanak.

A konkrét esetedben a kolléga elég tapló volt, mert függetlenül a tevékenység mibenlététől, egy felnőtt emberre nem lehet rászólni, és utasítani, hogy mit csináljon, már ha nem túl szélsőséges az eset, a vc mérés pedig szerintem nem az, sem az inzulinadás. (Szélsőséges, ha odataccsol valaki a gyorsétterem padlójára. Akkor lehet szólni).

Én a helyedben elmondanám a kollégának (ráadásul eü-is dolgozó??), hogy igyekszel elvonulni,ha ez őt ennyire zavarja és ha van mód, de a gyorskajálda wc-je nem a megfelelő hely. Piszkos és zsúfolt, így elnézést, de ez van. Esteleg csukja be a szemét...
Szóval valahol ez is az a helyzet, hogy a szabadság addig tart, amíg más szabadságát nem korlátozzuk vele, és ez mindkét szempontból nézendő. Figyelembe venni másokat, de ne a saját károdra!

[bogex]

Nem tudtam hova írjak de szerintem itt lesz a legjobb helye.Lenne egy kérdésem.Munkahelyen ahol több ember dolgozik egyszerre,mit reagálnátok egy olyan kijelentésre hogy most itt akarod megmérni a vércukrodat és még megszúrni is magad? Inkább menj a mosdóba!A héten történt velem egy gyorsétkezdének nevezhető helyen ahol a kolléga kicsit kínosan érezte magát miattam.Hát még én hogy éreztem magam.Csak annyit válaszoltam rá hogy az életemről van szó,de bemegyek a mosdóba.Most megint letörték azt amit a ti segítségetekkel felépítettem.

Majd ha meglesz végre a pumpád akkor nem lesznek ilyen kínos helyzetek!!! Mondjuk a cukimérést akkor is meg kell ejtened valahol, az is igaz. Hát lehetne valamivel empatikusabb is a kollegád... Tudja miből áll a cukorbetegség? Beszélgetett veled erről? Lehet egy kicsit jobban be kellene avatnod hogy hogyan is telnek a mindennapok. Akkor talán nem fogja annyira " cikinek " érezni, ha mellette ilyesmi történik. Mondjuk más tészta ha valóban magától a tűtől és a ceremóniától van rosszul vagy pedig csupán attól a gondolattól hogy vele vagy és akkor róla meg mit fognak gondolni mások... Nagyon nem mindegy. Ha ez utóbbi akkor inkább kerüld a barátságát... De ne kókadj le emiatt. semmi értelme.