Munkavállalás várandósan

[tímeácska]

Azt hiszem a cím itt is önmagáért beszél...
Itt kíváncsi lennék arra, hogy
- mások várandósan meddig dolgoztak,
- milyen munkakörben,
- hogyan viszonyultak az állapototokhoz (munkáltató, kollégák).
- Esetlegesen ért Titeket kellemetlenség, illetve hátrányos megkülönböztetés a várandósságotok miatt?
És még lesz egy csomó kérdésem, észrevételem ezzel a témával kapcsolatban, de nem akarom egyből a fejetekre zúdítani a kérdés halmomat...

[tímeácska]

Ja, igen... Még egy lényeges szempont: ide nem csak a diabos kismamák/anyukák válaszait várom!

[dg]

Hannával félidőig dolgoztam. Reggel itt tanítottam, uzsgyi állomásra, fel Budára, ott is meló, majd uzsgyi állomásra, este 11-re itthon is voltam. Állandóan rohantam, elérem a vonatot? Buszt? Késik? Kések? Nagyon stresszes volt. Azután jött a nyári szünet -- szerencsére! Még egyszer nem tenném meg, amint lehetne, és anyagilag is lehetne, táppénzre mennék! Gondolkodás nélkül!
Hátrányos megkülönböztetés nem ért, de éppenséggel nem is érdekelt senkit, hogy terhes vagyok-e vagy sem.

[vighkata]

Amikor én voltam terhes, akkor a fizikai munkából áttettek irodai munkára, és nagyon segítőkészek voltak. Semmi hátrány nem ért sem a kollégák részéről, sem a főnökség részéről.
Én is kb. félidőig dolgoztam. Tudtam volna tovább, de többen ajánlották, hogy írassam ki magam, mert az utolsó alkalom, hogy azt tegyem, amihez kedvem van. Így is tettem, és nem bántam meg, ma sem csinálnám másképp. Mindenre jutott időm, nem kellett rohannom sehova, vizsgálatokra elkérni magamat a munkaidőből. Mivel éppen nyár volt, az utolsó hónapokat a strandon töltöttem. Akkor még nem voltam diabos.

[gabibaba]

Esztert várva pénteken még dolgoztam, vasárnap éjjel szültem (kint laktunk a város szélén, a legközelebbi telefonfülke is 1 km. volt, egyébként is teljesen jól voltam, jobb volt társaságban). Az utolsó hónapban voltam ügyfélnél programot betanítani. Széket sem adtak, állva bírtam jó darabig, aztán magam alá húztam az alumínium kukát, arra ültem. Ezután sem kaptam széket . Olyan is megesett, hogy a buszon felállított az idős néni, hogy ő le akar ülni. Felálltam ... Ennyire volt érdekes, hogy terhes vagyok.
Nálunk baromi jó a munkahely, hatan vagyunk összesen. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, még a fizetésemet is megemelték, hogy jó legyen a GYED-em.
Az egyik barátnőm viszont most szült, ahogy kiderült az állapota, elküldték táppénzre, és mondták, hogy ne is számítson arra, hogy visszaveszik.

[vighkata]

Amíg dolgoztam az irodában, az egy 4 emeletes irodaépület volt lifttel, de én lépcsőztem, kell a mozgás a kismamának jelszóval. Amikor kettesével szedtem a lépcsőt, mondták, hogy figyeljek, nehogy egy lépcsőfordulóban elhagyjam a gyereket. A buszhoz is rendszeresen futottam, akkor is valami ilyesmit mondtak. Persze szerencsém volt, mert az egész terhesség problémamentes volt. Futhattam, lépcsőzhettem bátran.

[lizzi]

én kb. 1 hónapot dolgoztam és a doktornőm javaslatára ,táppénzen voltam végig
nem bántam meg és újra így csinálnám
és anyagilag is jobban jártam,ez sem utolsó szempont

[pusimelu]

Betti a nagyobbik!Nála a 20 -dik hétig dolgoztam, éjszakásból kivettek ami jó volt ,de nappal kétszer annyi volt a meló!
Egyszer leszálltam a buszról ,mert akkor még azzal jártam melóba ,és az első kocsma falának támaszkodva hánytam!Jött a főnővér ,és ő öntött belém lelket a kórházig hogy nemsokára könnyebb lesz!(Mikor?)
A Pankával június 30-ig dolgoztam, és szeptember 5 én született!Vele jobban bírtam, de amikor már nem tudtam a kezelésnél a beteg arcát megtörölni a főnököm azt mondta menj és most már pihenj!
A buszon álltam szinte mindig!
A legjobb egy zöldséges sztori volt!
Párommal álltunk a zöldségesnél már csak 1-2 nap volt a szülésig és egy idős hölgy kérte tőlünk hogy azt a 2 szem paprikát gyorsan kifizeti és utána már itt sincs előre engedjük!Párom persze!
Megvette a fél zöldségest előttünk ,én meg mjdnem megszűltem!

[tímeácska]

Hát, akkor most regélek én is...
A munkahelyemen a kollégáim nagyon aranyosan fogadták a hírt, miszerint nem vagyok annyian, mint ahogy az látszik... Igaz, összesen csak 2 fiú dolgozik az osztályunkon, a többiek családos anyukák (1 csajszit kivéve), szóval, számukra az volt a természetes, hogy nem engedték, hogy még véletlen is megemeljek egy beteget, vagy olyan anyaggal érintkezzek, amivel nem kéne (pl. vizelet -ágytál-, vér, stb.). Sőt, a tálalóban szoktak dohányozni a bagósok, és ha én bent voltam, nem gyújtottak rá, vagy éppen eloltották a cigijüket (őőő... egyébként ott sem volt megengedett a dohányzás , de irományom úgyis párszemközt marad... ). Tényleg, egy rossz szavam nem lehet Rájuk! Sőt, néha már én kértem, hogy engedjenek már dolgozni...
Igazság szerint ez nem sokáig tartott, ugyanis, 4 hete itthon vagyok... Táppénzen (egyelőre... de már dolgozok a jobb megoldáson...). Ekkor még csak 8 hetes terhes voltam. 6 hetesen tájékoztattam a felettesemet az állapotomról, és kértem tőle, hogy belátható időn belül helyezzenek át kevésbé fertőzés veszélyes helyre, mint pl. a recepció, leíró iroda, stb. Ekkor 2 hét türelmi időt kértek. Megadtam nekik... Majd, a 8. héten beteg lettem, arcüreg- kontra középfülgyulladással táppénzre kényszerültem, ami 2 hétig tartott. Ahogy meggyógyultam, ugye, Mátém furi nyirokcsomó megnagyobbodása miatt kényszerültem itthon maradni Vele (nem engedték közösségbe, amíg meg nem kaptuk a toxoplazma negatív eredményét), meg Sára is beteg lett, tehát, újabb 1 hét kényszerpihi következett. Majd, miután Mindenki megegészségesedett, jelentkeztem a felettesemnél, hogy munkába tudnék állni, és at Ő általa kért "türelmi idő" is lejárt. Azt a választ kaptam, hogy legyek még egy kis türelemmel, nem megy ez olyan egyszerűen. Oké, vártam. Pár nappal ezelőtt betelefonáltam az osztályomra, hogy diktálja már le valaki a beosztásomat, mégiscsak tudjam, mikor kellene egyáltalán mennem. Érdekes dolgok derültek ki: nem szerepelek a október havi tervezett beosztási lapon... Nos, bből két dologra tudok következtetni: 1.: úgy gondolták, októberre találnak számomra megfelelő munkakört, 2.: úgy döntöttek, táppénzre küldenek...
De...
Ha az addigi munkahelyen a munkáltató nem tud a várandós nő egészségi állapotának megfelelő munkakört felajánlani, köteles a munkavégzés alól felmenteni, a munkabér kifizetése mellet. (Állásidőre járó munkabér + több műszakos munkarend esetén, rendeletnek megfelelő %-os műszakpótlék -sajnos, nem az addigi mértékű pótlék kerül kifizetésre-.) Nos, ezt én tudom... De Ők vagy nem tudják, vagy azt hiszik, hogy nem tudom...
Találkozott már valaki hasonló esettel? Esetleg hallott róla? Sajnos, az én tapasztalatom az, hogy a babát vállalók igen kicsiny %-a tud erről a rendeletről (mellékelni fogom az ide vonatkozó rendeletet!). Ugyanis, manapság már a lehető legrosszabb "megoldás" egy várandós kismamának a táppénzre "vonulás" (anyagilag...). És, ugye, nem mellékes (valljuk be őszintén, mennyire is nem!), hogy a baba megszületése után a TGYÁS és ezt követően a GYED összege mennyi is lesz...

Az ide vonatkozó rendelet:
http://www.magyarorszag.hu/allampolg.../ugyleirasjogi

Azt hiszem, érdemes megjegyezni a leírottakat a babát váróknak/vállalóknak!

[christina]

Azt hiszem a cím itt is önmagáért beszél...
Itt kíváncsi lennék arra, hogy
- mások várandósan meddig dolgoztak,
- milyen munkakörben,
- hogyan viszonyultak az állapototokhoz (munkáltató, kollégák).
- Esetlegesen ért Titeket kellemetlenség, illetve hátrányos megkülönböztetés a várandósságotok miatt?
És még lesz egy csomó kérdésem, észrevételem ezzel a témával kapcsolatban, de nem akarom egyből a fejetekre zúdítani a kérdés halmomat...

Én mindkét várandóságom alatt végig dolgoztam, csak a szülési szabadságomat vettem ki. Nagyon jól viseltem mindkét gyerkőc "cipelését".
A munkaköreim (nem ugyanaz volt a munkám) változatlanok maradtak.
A kollégák figyelmesebbek voltak, Gergővel a pocimban nem egyszer meleg reggelit kaptam. Nekem mindig félre volt téve, ha a többinek nem is jutott.
Negatív dolog nem történt velem- kivéve, hogy a BKV-n nem nagyon adták át az ülőhelyet, ami engem nem zavart. Igazából azért szerettem leülni, hogy nehogy valaki belekönyököljön a hasamba. Egy dologra allergiás voltam, ha hozzáértek akár véletlenül is a hasamhoz. Ha közeli barát vagy családtag az ok., de mezei kolléga kérdezés nélkül, vagy egy utas véletlenül attól ideges voltam!