Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Tekla és Líviusz napja van. Holnap Gellért és Mercédesz napja lesz.
A+ A A-

Fájdalom - Lexikon

A | B | C | D | E | F | G | H | I | K
L | M | N | O | P |S | SZ | T | V
A
Vissza a tetejére
  • Acetilezés


    Ecetsavval, illetve származékaival végzett kémiai reakció.
  • Acetilszalicilsav


    Fájdalom- és lázcsillapításra a XIX. század vége óta használt szer, az ilyen célra évszázadokon át használt fűzfakéreg kivonatából acetilezéssel hozták létre a Bayer vegyészei. Hatása elsősorban a prosztaglandin-szintézis gátlásán alapul. Többek között az Aspirin hatóanyaga.
  • Akut fájdalom


    A szervezet védelmi reakciója egy akut veszéllyel, például egy sérüléssel szemben. Az akut fájdalom oka legtöbbször egyértelműen felismerhető és célzott módon kezelhető.
  • Algodisztrófia


    A mozgásszervekben jelentkező, kevéssé ismert reumás tünetegyüttes, amely helyi fájdalommal, keringési zavarokkal, valamint bőr-, izom-, ízületi és csontelváltozásokkal társul.
  • Alternatív fájdalomcsillapító eljárások


    Az alternatív fájdalomcsillapítás már évtizedek óta része a fájdalomterápiának. Többféle eljárást is alkalmaz, amelyek egyike - másika sikeres kiegészítője a gyógyszeres kezelésnek. Ide sorolható például az akupunktúra, az akupresszúra, a csontkovácsolás, a különféle masszázstechnikák, a Jacobson-féle izomlazító tréning, a biofeedback eljárás és egyéb meditációs módszerek.
  • Analgézia


    A fájdalomérzés teljes hiánya.
  • Antiflogisztikus


    Jelentése: gyulladásgátló hatású, az antiinflammatorikus szinonimája.
  • Antiinflammatorikus


    Jelentése: gyulladásgátló hatású.
  • Antipiretikus


    Jelentése: lázcsillapító hatású.
  • Antitrombotikus


    Trombusok (vérrögök) képződését gátló.
  • Artrózis


    Gyulladás talaján kialakuló, alakváltozással járó ízületi elváltozás. A porc elhasználódhat, elkophat, de megjelenhetnek rajta csontkinövések vagy csonthiányok is. A legtöbb artrózisos elváltozás az öregedés számlájára írható; ezek az elváltozások nem járnak mindig fájdalommal. Az artrózisos fájdalom mechanikus fájdalom, általában akkor jelentkezik, amikor az ízületet pihenés utáni újra mozgatni kezdik.
  • Aszpirin


    Az acetilszalicilsav közismert neve. Hatékony lázcsillapító, gyulladás- és fájdalomcsökkentő, valamint vérhígító. A gyógyszernek számos mellékhatása is ismert. Ezek között szerepelnek csontvelő-károsodások, gyomor-bélrendszeri problémák (fekély, vérzések) és allergiás állapotok.
  • Ateroszklerotikus


    Az arterioszklerózissal (érelmeszesedéssel) kapcsolatos.
  • Atrófia


    Akkor beszélünk atrófiáról, ha valamely szerv tömege a szerkezetének lényeges átalakulása nélkül megfogyatkozik.
  • Aura; migrénnél


    A tulajdonképpeni fejfájásrohamot megelőző jelenség, pl. látáscsökkenés, villanások látása.
B
Vissza a tetejére
  • Blokád (Idegblokád)


    A terápiás idegblokád célja a fájdalomvezetés megszakítása, amely helyi érzéstelenítôk és/vagy neurolytikus szerek (alkohol, fenol) befecskendezésével érhető el. Onkológiai fájdalomcsillapításra fôleg a tartós (neurolytikus) idegblokádokat végezik a szomatikus idegeknél és a szimpatikus ganglionokban. A tartós blokádok közül leggyakrabban a sacralis fájdalom enyhítésére az intrathecalis neurolysist, a felsô hasi fájdalom enyhítésére a ggl. coeliacum blokádot alkalmazzák.
C
Vissza a tetejére
  • Celluláris kommunikáció


    A szervezet egymással kapcsolatban álló és egymásra utalt sejtjeinek együttműködése.
  • Cluster-fejfájás


    A cluster-fejfájás egy idegrendszeri betegség, melynek fő jellemzője a nagy intenzitású, féloldali kiterjedésű és rohamokban jelentkező fejfájás. A cluster kifejezés a betegség azon tulajdonságára utal, hogy a fájdalmak bizonyos periódusokban halmozottan jelennek meg, majd hónapokra, évekre eltűnnek.
  • Cox-aktivitás


    A ciklooxigenáz (COX), a prosztaglandin képződéséért felelős enzim aktivitása.
  • CT


    A CT vizsgálat (komputertomográfia) röntgensugarakkal végzett speciális felvételi eljárás. A kiértékelés számítástechnikai módszerekkel történik. A hagyományos röntgenképnél sokkal részletgazdagabb képet ad az agy, a mellkasi és a hasi szervek, a csontok valamint az izomrendszer gyulladásos és daganatos elváltozásairól.
  • Csípőfájdalom


    1. A csípőre lokalizálódó fájdalom.
    2. A csípőcsont tuberkulózisa: A tuberkulotikus folyamat elpusztítja a csípőcsont velőüregét, a csontszövetet, végül a csonthártyát is, és átterjed a megtámadott csont környezetére is. A folyamat tályogképződéssel jár. A csonttuberkulózis következtében kialakuló híg váladékot tartalmazó tályogok a lágy részekbe jutva sipolyokon keresztül ürülnek ki. A sipolyok évekig váladékozhatnak, nehezen gyógyulnak; gyógyulásuk után torzító hegek maradnak. A csípőcsont tuberkulózisát röntgennel korán ki lehet mutatni, és a célzott kezelés teljes gyógyulást eredményezhet.
D
Vissza a tetejére
  • Diszpareunia


    A nő számára fájdalmas nemi közösülés. Számos esetben lelki okok húzódnak meg mögötte (pl. a szexualitásal kapcsolatos korábbi rossz tapasztalatok, vagy ellenérzések, félelmek), gyakran azonban hüvelyi gyulladás áll a hátterében.
E
Vissza a tetejére
  • EEG (elektroencefalogram)


    Az agy bioelektromos tevékenység képét mutatja meg. Az érzékeny mérőberendezésekhez 8-15 pár ezüst elektróda vezeti az elektromos változásokat. Jól alkalmazható epilepszia, fejsérülés, agyvérzés, eszméletvesztés, agydaganat vizsgálatakor. EEG-készülék általában csak az ideggyógyászati szakintézményekben, ambulanciákon, osztályokon található. A vizsgált teljesen veszélytelen.
  • EKG (elektrokardiogram)


    Elektrokardiográffal készített görbe, vizsgálat. A vizsgálat során a szív elektromos tevékenységének detektálása céljából a testfelszín meghatározott pontjaira elektródákat helyeznek. Az elektródák által érzékelt elektromos jelekből az EKG-készülék segítségével a szakorvos meg tudja állapítani az eltéréseket, pl. a szívritmuszavar fajtáját. Végeznek EKG-t nyugalmi állapotban és terhelés után. A diagnózis szempontjából a mért áramerősség is fontos. A tartós EKG-t Holter-EKG-nek nevezik.
  • Encefalográfia (encephalografia)


    A központi idegrendszer elváltozásainak felismerésére szolgáló ultrahangos, visszaverődő vizsgálóeljárás. Ha a vizsgált területen állományváltozás tapasztalható, pl. daganat miatt, akkor a rezgések helye és nagyságok alapján következtetni lehet a koponyában lévő betegség jellemzőire.encefalográfia (encephalografia) A központi idegrendszer elváltozásainak felismerésére szolgáló ultrahangos, visszaverődő vizsgálóeljárás. Ha a vizsgált területen állományváltozás tapasztalható, pl. daganat miatt, akkor a rezgések helye és nagyságok alapján következtetni lehet a koponyában lévő betegség jellemzőire.
  • Epegörcs


    Az epevezeték túlzott feszülése okozta heves fájdalom, ami rohamszerűen jelentkezhet. Erős fájdalom jelenik meg elől, a jobb oldali bordák alatt, ami órákig is eltarthat. Émelygés, hányás, enyhe sárgaság gázosodás kísérheti. Az első rohamnál orvost kell hívni, a későbbiekben görcsoldót adhatunk a betegnek. Ha a görcs nem múlik, hidegrázásos láz kíséri azonnali orvosi segítségre van szükség.
F
Vissza a tetejére
  • Fantomfájdalom


    A fantom fájdalom egy amputált testrész - rendszerint végtag - helyén érzett fájdalom. Elkülönítendő a fantom fájdalom a jóval gyakoribb fantom végtag-érzés, ami az eltávolított testrész további meglétének érzetét jelenti. A fantom fájdalmat nem a végtag betegsége okozza, a zavart az amputáció szintje fölött az idegrendszerben kell keresnünk: az agy az érkező jeleket kórosan úgy értelmezi, mintha azok az amputált végtagból jönnének. Többnyire a fájdalom az amputált láb ujjaiban, a bokában vagy a lábfejben, míg kar esetén az ujjakban vagy a kézfejen jelentkezik. A fájdalom gyakorta szorító, égető, de sokszor nem hasonlít semmiféle korábban észlelt érzéshez. Idővel az esetek egy részében a fájdalom egyre ritkábban lép fel, azonban vannak olyan betegek is, akikben tartósan fennmarad. Masszázs segíthet, de időnként gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
  • Fájdalmas nemi közösülés


    A fájdalmas nemi közösülés (diszpareunia) főleg a nőket érinti. Számos esetben lelki okok húzódnak meg mögötte (pl. a szexualitásal kapcsolatos korábbi rossz tapasztalatok, vagy ellenérzések, félelmek), gyakran azonban hüvelyi gyulladás áll a hátterében
  • Fájdalomcsillapítás


    Bizonyos orvosi kezelések (kis és nagy műtétek, foghúzás, és újabban az eszközös vizsgálatok valamely belső szerv üregében stb.) valamint bizonyos betegségek (daganatok, idegsérülések) a tűrhetőnél jóval nagyobb fájdalmakkal járnak. Ezek csillapítására az orvoslás kezdetei óta történtek kísérletek, ám igazi eredményt ebben is csak a XX. század hozott, amikor is az orvostudomány új ággal, az aneszteziológiával (érzéstelenítéssel és érzéstelenítő szerekkel foglalkozó tudományág) gyarapodott, amely legfőbb feladatának a fájdalomcsillapítást tekinti.
  • Fájdalomcsillapító szerek


    Olyan gyógyszercsoport, melyet a fájdalom csökkentésére fejlesztettek ki. E szerek közül soknak kábító hatása is van, mértéktelen szedésük a hozzászokás veszélyét rejti magában, ezért ezek kábítószernek minősülnek.
  • Fájdalomnapló


    A fájdalomérzékelés egyénileg meglehetősen változó. A fájdalom eredetének, jellegének és intenzitásának minél pontosabb meghatározása nagyban befolyásolja a terápia sajátosságait, típusát és menetét. Ebben segítséget nyújt a fájdalomnapló, mivel e dokumentáció által áttekintést nyerhet az érintett és orvosa a fájdalom-jelenség napi változásairól, jellegzetességeiről. A fájdalomnapló fontosabb pontjai: • Mióta áll fenn a fájdalom?
    • Hol érzékeli a fájdalmat?
    • Egytől tízig terjedő skálán hol helyezné el a fájdalom intenzitását? • A fájdalom folyamatos vagy bizonyos alkalmakhoz/történésekhez kötődik? Melyek ezek? • Miként jellemezné a fájdalmat? Szúró, nyomó, húzó, égő, görcsszerű? • Képes befolyásolni a fájdalomérzést? • A fájdalommal együtt egyéb panaszok is felmerülnek?
  • Fájdalomterápia


    A fájdalomterápia a betegség, sérülés következményeként kialakult tartós fájdalom kezelése, melynek célja a panaszok enyhítése, a beteg életének panaszmentessé, de legalább elviselhetővé tétele. A kezelés alapfeltétele a fájdalmat okozó betegség megállapítása és célzott oki kezelésének megkezdése. A fájdalomterápia része a gyógyszeres terápia, csakúgy, mint az alternatív terápiás eljárások (lazító technikák, viselkedésterápia)
  • Fizioterápia


    A fizikoterápia a legősibb terápiás ág, amely a megelőzésben, gyógyításban,- az utóbbi
    időben a rekreációban is -valamint a rehabilitációban egyaránt alkalmazható. Részei: -helioterápia(természetes napfénykezelés)
    -ultraviola
    -lézer
    -szolárium
    -bioptron
    balneoterápia:
    -fürdőkúra
    -ivókúra
    - klímaterápia
    - inhalációs kezelések
G
Vissza a tetejére
  • Gasztrointesztinális


    A gyomrot és a vékonybelet illető.
H
Vissza a tetejére
  • Heveny fájdalom (lásd: akut fájdalom)


    Heveny fájdalomról beszélünk akkor, ha a fájdalom időben is szorosan kapcsolódik ahhoz az ártalomhoz, ami kiváltja.
  • Hospice-ellátás


    A hospice a súlyos betegségük végstádiumában levő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátását jelenti multidiszciplináris csoport segítségével. Az ellátás célja a betegek életminőségének javítása: testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása, valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében. Az ellátásban orvosok, ápolók, gyógytornászok, pszichológusok/mentálhigiénikusok, szociális munkások, lelkészek, dietetikusok és képzett önkéntes segítők vesznek részt.
  • Hólyagfájdalom


    A húgyhólyag betegségei miatt kialakuló fájdalomérzés. Ilyen betegség lehet például a húgyhólyag felfázás vagy fertőzés miatti gyulladása, kő vagy daganat jelenléte stb.
I
Vissza a tetejére
  • Idegfájdalom


    Fájdalom, mely gyakran rohamokban lép fel egy érzőideg lefutásának megfelelően vagy annak ellátási területén. Az arcidegzsába olyan hatalmas intenzitású, hasogató, esetleg lüktető fájdalom, amely a háromosztatú (trigeminus) ideg valamelyik ága által beidegzett területen, vagyis az arcon jelentkezik.
  • Idült fájdalom


    Az idült fájdalom tovább tart, mint az ártalom és annak nociceptív ingere, és fennmarad, akkor is, amikor már nincs meg az a funkciója, hogy a szervezetet veszélyhelyzetre figyelmeztesse.
  • Indirekt tumorfájdalmak


    Az indirekt fájdalmak a tumoros megbetegedések során fennálló mellékkörülmények miatt jelentkeznek. Ilyenek lehetnek például a felfekvés (dekubitusz), székrekedés (obstipáció), vérellátási zavarok, izomfeszülés, trombózis, embólia: kialakulásuk összefügg az ágybanfekvéssel, a mozgásszegény életmóddal. A rákterápia miatt az immunrendszer gyengül Az egyre gyakoribb fertőzéses megbetegedések további fájdalmat okozhatnak.
  • Ischialgia


    ülőidegfájdalom, amely kisugározhat az alsó végtagokba is.
  • Ischias (isiász)


    Ülőidegzsába, amely kezdetben heves derékfájást okoz, majd utána átterjed a comb hátsó részébe, a lábszárba és a lábfejbe. További tünete az alsó végtag zsibbadása, érzészavar, mozgáskorlátozottság, mozgáskiesés. Heveny állapotban ágyban kell maradni. Az erős meleg nem javallott. Orvosi kezelése szükséges: a fájdalomcsillapításon túl az ischialgia kiváltó okait is meg kell szüntetni.
  • Izomgörcsök


    A görcs az egyes izmok vagy izomkötegek hirtelen összerándulását, összehúzódását jelenti. A begörcsölt izom csomós és kemény, s mozgatásra élesen, erősen fáj. Legtöbbször testmozgás, edzés vagy megfeszített munka közben jelentkezik, amikor is a görcs a túlerőltetés miatt alakul ki. Keletkezhet görcs a hőség, a láz, a kiszáradás vagy a sóveszteség miatt is. Ilyenkor megváltozik az izomműködést kiváltó elektromos egyensúly. Sürgős orvosi segítségre van szükség, ha folyamatosan fájdalom jelentkezik az izom mély részén, vagy a végtagban futó ér mentén. Hasonló a helyzet ha a végtag dagadt, vörös és forró, színe megváltozik kékesre vagy fehérre ill. azt hidegnek érezzük.
  • Ínhüvelygyulladás (tendinitis)


    Gyakori betegség a kézen, az alkaron, a lábfejen és a lábszáron. Többnyire tartós túlterhelés miatt alakul ki. Heveny állapotban nyomásra erősen érzékeny, a mozgatás éles fájdalmat okoz. Igénybevételkor ropogó hangot ad. Amennyiben a fájdalom 2-3 nap alatt nem mérséklődik, orvoshoz kell fordulni. Nem elég a gyógyszeres kezelés, hanem néhány hétre a teljes nyugalom érdekében rögzíteni célszerű. Javuláskor vagy idült esetben eredményes lehet a fürdő és az iszapkezelés. Elsősorban a kiváltó okot kell megszüntetni. Összefüggésben állhat fertőző betegséggel, gennyes góccal, része lehet sokízületi gyulladásnak.
  • Ízületi gyulladás (arthritis)


    Sokféle formában zajlik le s e betegségnek sokféle oka is lehet. Az arthritis leggyakoribb kiváltó oka a reuma ill. a köszvény. Minden ízületi gyulladás közös jellemzője az előbb-utóbb jelentkező fájdalom, a megduzzadt ízület bemelegedése. Egy idő után a beteg mozgáskorlátozottá válik. De gyulladás kialakulhat sérülés során is, amikor az ízületi tok megnyílt és a kórokozók könnyen bejuthattak az ízületbe. A legáltalánosabb tünetek – fájdalom, az érintett ízület duzzanata, a bőrpír, az ízület mozgáskorlátozottsága, és a meleg tapintás – jelentkezése estén kivizsgálás szükséges. Az akut, gennyes arthritis különösen veszélyes.
K
Vissza a tetejére
  • Kardiovaszkuláris izomrost


    Károsodás lehetősége vizsgálatokkal kizárható, a problémát gyulladás is okozhatja.
L
Vissza a tetejére
  • Lézió (Laesio)


    a normális szövet integrációjának megbomlása, strukturális elváltozás, szerkezeti elváltozás.(seb, bőrelváltozás, májdaganat, stb.)
  • Lumbágó


    Lumbágón (derékzsába, németesen: hexensussz) és isiászon (ülőidegzsába) az alsó deréktájon a derékba, a keresztcsont tájékába nyilalló, hirtelen fellépő fájdalmat értjük. Az ágyéki gerincoszlop feletti vastag hátizom heves fájdalma, melyet egyetlen rossz mozdulat is kiválthat.
M
Vissza a tetejére
  • Myalgia


    Jelentése: izomfájdalom. Fizikai megerőltetés, sérülés és betegség is okozhatja.
N
Vissza a tetejére
  • Naproxén


    Viszonylag hosszú felezési idejű nem-szteroid gyulladásgátló szer. Ideális választás lehet hosszabban tartó akut fájdalmak (pl. ízületi gyulladás, menstruációs fájdalom, fogfájás) tüneti kezelésére.
  • Nem-szteroid antireumatikum/gyulladásgátló


    Olyan reumaellenes és gyulladásgátló szer, amely nem tartalmaz szteroidokat. Például az acetilszalicilsav, a diclofenac, az ibuprofen, a ketoprofen stb. tartozik ebbe a hatóanyagcsoportba.
  • Neuropátiás fájdalom


    A neuropátiás fájdalmat az idegek, a gerincvelő vagy az agy kóros folyamatai okozzák. A neuropátiás fájdalom rendszerint égető, bizsergő érzésként jelentkezik, de jellemző lehet rá az érintéssel és hideggel szembeni érzékenyég is. A fantom fájdalom, a herpeszt követő neuralgia, a szimpatikus reflex disztrófia és a kauzalgia tartoznak ide.
  • Non-invazív fájdalomcsillapító eljárások


    Ezek közül a daganatos fájdalom csillapítására leggyakrabban a TENS (transcutan elektromos idegstimuláció) használatos, fôleg a másodlagos myalgia, illetve a neuropathiás fájdalom enyhítésére.
  • Neurotranszmitterek


    Az ingerületátvivő anyagok vagy neurotranszmitterek specializált kémiai hírvivő molekulák, melyek feladata, hogy egyik idegsejttől a másikig, a szinapszison "átúszva" üzenetet szállítsanak. Ilyen például az acetilkolin, dopamin, noradrenalin, szerotonin. Legtöbbjük az idegrendszerben termelődik, csak ott található meg és ott fejti ki hatását, de vannak, amelyek a vérben szétterjedve is fejtenek ki hatást (például adrenalin). Néhányuk a testben hormon, az agyban neurohormon szerepet tölt be.
  • Nociceptív fájdalom


    A nociceptív fájdalmat a test szöveteinek sérülése okozza. A sérülés lehet vágott seb, véraláfutás, csonttörés, nyomás okozta roncsolódás, égés, illetve bármi, ami szövetkárosodással jár. Ez a fájdalom jellegzetesen sajgó éles, esetenként lüktető. A fájdalmak többsége ebbe a kategóriába tartozik. A szövetkárosodást érzékelő receptorok (nociceptorok) zömében a bőrben és a belső szervekben helyezkednek el.
  • Nsaid


    A nem-szteroid antireumatikum/gyulladásgátló szer angol rövidítése.
  • Nyaki fájdalom


    A tarkó vagy a nyak környékére korlátozott fájdalom, melynek számos oka lehet, ilyen például - a többi között - a csigolyameszesedés, a porckorongsérv és a reuma.
O
Vissza a tetejére
  • Opiátok


    Az opioid (kábító) fájdalomcsillapítók a legerősebb analgetikumok. A fájdalom ellenes terápia alapkövét képezik súlyos, akut fájdalom és rák vagy egyéb súlyos betegség okozta krónikus fájdalom esetén. Különösen azért részesítik előnyben ezt a gyógyszercsoportot, mert igen hatékonyan csökkenti a fájdalmat. Alkalmazásuk a nem rákos eredetű krónikus fájdalom kezelésére, bár az utóbbi időben egyre inkább elfogadottá válik, még mindig nem mondható bevett gyakorlatnak. Opioidokat nem lehet mindenkinek adni. Mindegyik opioid vegyület a mákból nyerhető természetes anyaggal, a morfinnal mutat szerkezeti hasonlóságot, bár néhányat más növényekből vonnak ki, többet laboratóriumokban állítanak elő.
P
Vissza a tetejére
  • Paracetamol


    Láz- és fájdalomcsillapító szer, melynek gyulladásgátló hatása nem jelentős.
  • Plakk


    A vérből az artériák belső falára lerakódó mész és zsírnemű anyagok, amelyek az érfal megkeményedéséhez és az erek beszűküléséhez vezetnek.
  • Plazmakoncentráció


    Egy anyag (pl. hatóanyag) koncentrációja a vérplazmában.
  • Progresszív izomrelaxáció


    A progresszív izomrelaxáció a főbb izomcsoportok ellazításán alapuló lazító technika. A fájdalomcsillapítás legkülönbözőbb területein végeztek vizsgálatokat a progresszív izom-relaxáció alkalmazásával. A legkecsegtetőbb adatokat azok a kutatások hozták, amelyek az izomrelaxációnak a fejfájásra gyakorolt hatását vizsgálták. Több kutató szerint a progresszív izomrelaxáció az egyik leghatékonyabb módszer a krónikus, feszültség okozta (vagy tenziós) fejfájás kezelésére.
  • Prosztaglandinok


    Egy zsírsavból, az arachidonsavból keletkező, hormonszerű hatású vegyületek, amelyek az egész szervezetben előfordulnak. Többek között túlérzékenységi (allergiás) reakcióknál, gyulladásoknál válnak szabaddá, és szerepet játszanak (mint hírvivő anyagok) a fájdalmak és a láz kialakulásában. A nem-szteroid gyulladásgátlók hatása, többek között, a prosztaglandin-szintézis gátlásán alapul.
  • Pszichoszomatikus


    A „pszichoszomatikus” fogalom a latin psyche (lélek) és a soma (test) szavak összetételéből keletkezett, és a testi panasz lelki eredetére utal. A folyamat azonban kétoldalú: a testi kínok előbb-utóbb a lélek épségét is veszélyeztethetik. A vegetatív idegrendszer hidat képez a lélek és a test között. Ezért van, hogy félelemmel vagy stresszel telt szituációban gyorsabban ver a szívünk. Ha ez gyakran és tartósan fordul elő, pszichoszomatikus zavarok lépnek fel. A tartós fájdalmat stressz-szituációként éljük meg, ez újabb fájdalmat generál: az ördögi kör ezzel bezárult.
  • Pszichogén fájdalom


    A pszichogén fájdalmat teljesen vagy döntő részben pszichológiai rendellenességek váltják ki. Pszichogénnek azt a tartósan fennálló fájdalmat nevezik, amely pszichológiai rendellenességek következtében jön létre, és a fájdalmat magyarázó egyéb eltérés nem mutatható ki. A tisztán pszichés alapon kialakuló fájdalom ritka. Jóval gyakoribb, hogy a fájdalomnak megvan a testi oka, de az orvosi vizsgálat arra utal, hogy a megélt fájdalom és a munkaképesség-csökkenés mértéke aránytalanul nagy a hasonló kórképben szenvedőkéhez képest. Időnként ezt a fájdalomtípust krónikus fájdalom szindrómának nevezik. Pszichés tényezők gyakran rontják a munkaképességet, és a panaszok eltúlzásához is hozzájárulhatnak.
  • Pufferolás, pufferolni


    Tompítás, tompítani. Szabályozó mechanizmus a szervezetben, amely megakadályozza, hogy a testnedvek pH-értéke megváltozzék. Pufferrendszerek fogják fel a savak és lúgok (bázisok) hatását a pH-értékre.
S
Vissza a tetejére
  • Stressz


    A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet ellenállóképességét.A stresszoldásnak kiemelt jelentősége van a fájdalom-managementben.
SZ
Vissza a tetejére
  • Szimpatikus idegrendszer


    Vegetatív idegrendszer, a környéki idegrendszer része, működése akaratunktól alapvetően független. Része a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer, melyek a belső szerveket – a szívet, a tápcsatornát, a légző-, a szaporító- és a kiválasztó szerveket ill. a véredényeket - idegezik be, de hatásuk egymással ellentétes. A tevékenységre serkent. Képes gyorsítani a szívműködést és az anyagcserét. Viszont gátolja a gyomor- és bélösszehúzódást és az erek összehúzódása révén, lassítja a vérkeringést.
T
Vissza a tetejére
  • Tenziós fejfájás


    Kiváltó oka nem ismert. Ez a leggyakoribb fejfájás-forma, előfordulása egyes statisztikák szerint 70-80%, nőkben gyakoribb, de férfiakat is szép számban érint. A migrénnek ellentétben ez nem rohamok formájában jelentkezik, gyakoribb a mindennapos, de legalábbis heti többszöri előfordulás. A fájdalom kevésbé erős, mint migrénben, inkább tompa vagy feszítő jellegű, gyakran olyan, mint egy abroncs vagy satu, ami az ember fejét szorítja. A betegeknek általában nem a fájdalom erőssége okoz igazán gondot, hanem az, hogy nehezen vagy egyáltalán nem múlik el. Hányinger, hányás, fény vagy hangok iránti túlérzékenység tenziós fejfájásban nem jellemző, de a két utóbbi enyhe formában előfordulhat. Leggyakrabban az összpontosítást, a munkához szükséges tartós odafigyelést akadályozza a fejfájás. Ezt sokan a szellemi leépülés, kezdődő Alzheimer betegség jelenként értékelik, de különösen fiatalabb életkorban ez szinte soha nem igazolódik.
  • Tomográfia (tomographia)


    Röntgenfelvétel a test valamelyik síkjáról. Rétegfelvétel, amin a kóros elváltozások homályain belül az összegeződés miatt eltakart részletek is megjelentek.
V
Vissza a tetejére
  • Vállfájdalom


    A vállra korlátozódó, spontán vagy valamilyen külső hatás következtében kialakuló fájdalom, mely akadályozhatja a vállízület mozgását. A fájdalom hátterében legtöbbször az izmok és/vagy az ízületi szalagok sérülése, reuma vagy az ízület kopása, sérülése áll.
  • Vegetatív idegrendszer (szimpatikus idegrendszer)


    A környéki idegrendszer része, működése akaratunktól nagymértékben független. A zsigereket, a mirigyeket, az ereket, a légzést, a szívverést az emésztést, és a szemet idegezi be. A központi idegrendszerrel az agygerincvelői idegeken keresztül függ össze, és a központi idegrendszerben vegetatív központok szabályozzák működését. Feladata a test legfontosabb szerveinek és rendszereinek az irányításában való részvétel. A szabályozás a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszeren keresztül történik. Azok kiegyenlített viszonya rendkívül fontos.
  • Viszcerális fájdalmak


    Amikor a belső szerveket rosszindulatú daganat roncsolja, ún. viszcerális fájdalomról beszélünk. A belső szervek mélyebben fekvő szövetei nem rendelkeznek fájdalomérzékelő receptorokkal, ezért nem érzékelhető a tüdő- vagy bélrákos elfajulás. A szerveket borító szövetréteg vagy burok felületén találhatunk fájdalomreceptorokat, ezek reagálnak a húzódásra vagy feszülésre.

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 16343

Fájdalom - Gyakori kérdések

Évek óta hátfájdalommal küzdök, fél éve azonban a fájdalom állandó, folyamatos jellegűvé vált. Lehetséges, hogy krónikus fájdalom alakult ki nálam? Van rá esély, hogy elmúlhat?

A modern fájdalomkutatás elvei szerint krónikus fájdalomról három hónapnál hosszabb ideje tartó fájdalom esetén beszélhetünk, fél év eltelte után tehát egyértelműen krónikus az állapot. Lényeges pont a fájdalom minél korábban kezdődő kezelése az ún. "fájdalomemlékezet" kialakulásának elkerülése érdekében. Ha ez már megtörtént, vagyis kialakult a sejtek "fájdalomemlékezete", az jelentősen megnehezíti a terápiás kilátásokat. Javaslom, hogy mielőbb keressen fel fájdalomterapeuta szakértőt.

Erős fájdalomcsillapítókat szedek, néha mégis fájdalmak gyötörnek. Mit tehetek ez ellen?

Mielőbb szükséges lenne egy pontos diagnózis felállítása a fájdalom okának tisztázása érdekében. Annál is inkább, mivel a fájdalmak jellege – gyakorisága, intenzitása – egy betegség lefolyása során változhat. Ha az eddigi gyógyszerek nem használnak, orvosi javaslatra fájdalomcsillapító injekciók is szóba jöhetnek – természetesen a fájdalom minőségétől függően. Injekciót rendszerint rövid ideig tartó heves fájdalmak esetén adunk. Léteznek ún."retardkészítmények", amelyek elhúzódó hatásidejűek, ezek krónikus fájdalmak esetén segíthetnek. Vannak bizonyos kórképek, amelyeknél a fájdalomcsillapító készíményeket egyidejűleg antidepresszánsokkal és más görcsoldó szerekkel kombinálják.

Négyóránként erős fájdalomcsillapító gyógyszereket kell szednem, ezért alig alszom éjszaka. Van olyan gyógyszer, amely hosszabb ideig hat?

Igen, léteznek olyan retardkészítmények, amelyek akár 8–24 órán keresztül is eredményesen enyhítik a fájdalmat. Ezek általában morfintartalmű szerek. Az ópiátos tapaszok akár három napon át is hatásosak lehetnek.

Krónikus fájdalmak gyötörnek, az orvosom mégis csak egy gyenge fájdalomcsillapítót írt fel nekem. Kaphatnék valami mást?

A fájdalom gyógyszeres csillapításakor elsősorban a fájdalom intenzitását kell figyelembe venni. A WHO ajánlása szerint az első fokozatban, vagyis gyenge fájdalom esetén enyhe fájdalomcsillapítókat rendelünk, tartós fájdalom (második fokozat) esetén pedig ezeket enyhébb, ópiát tartalmú szerekkel kombinálhatjuk. Az enyhébb ópiátok tehát a második fokozatú fájdalmak kezelésére ajánlottak. Harmadik fokozatban már enyhébb fájdalomcsillapítók és erős ópiátok kombinációját vetjük be. Igen erős fájdalmakkor alkalmazhatók közvetlenül a kettes és hármas fokozathoz tartozó szerek.

Amióta morfiumot kapok, makacs székrekedésem van. Hogyan tudnék ezen segíteni?

Javaslom, hogy változtasson az étrendjén. Fontos, hogy minél több, rostban gazdag táplálékot fogyasszon, és a megfelelő folyadékpótlásra is fektessen hangsúlyt. Jó lenne, ha a napi programjába némi testmozgást is beillesztene, lehetőleg rendszeres jelleggel. Mindemellett, a morfium kombinálható enyhe hashajtóval. Alternatívaként a morfiumtabletta is helyettesíthető ópiátos tapasszal.  Azt azonban semmiképpen nem tanácsolom, hogy felhagyjon a fájdalomcsillapító szerek szedésével.

Négy éve szedek morfint. Mekkora az esély, hogy függővé válok?

A fájdalomterápiában alkalmazott morfium és egyéb ópiátok nem tesznek függővé. A fájdalom kezelésében általában retard (vagyis elhúzódó) hatású szereket használunk, tehát viszonylag állandó a hatóanyag szintje a szervezetben. Ebben az esetben nem  beszélhetünk a kábítószerfogyasztókéhoz hasonló függőségi állapot kialakulásáról. A gyógyszer szedése krónikus fájdalom esetén nem a fájdalom megjelenéséhez kötődik, hanem a terápia során felállított időbeli ütemezéshez.

Milyen alternatív eljárások alkalmazhatóak a fájdalomcsillapításban?

Már régóta ismeretes, hogy bizonyos lazítótechnikákkal hatásosan enyhíthetőek a fájdalmak. Ezek egyike a biofeedback-eljárás. A tapasztalat szerint sajnos a krónikus fájdalmak csillapítására az alternatív technikák önmagukban nem elegendőek.

Krónikus fájdalmaim vannak, ópiát tartalmú gyógyszert szedek. Vezethetek ezzel autót?

A közlekedés írásos szabályainak betartása mellett figyelembe vennie, hogy a fájdalomterápia hatásossága érdekében adott, alkalmanként erős szerek befolyásolják-e fizikai stabilitását, erőnlétét, koncentrációs képességét. Ezek döntő szempontok, mivel saját maga és mások testi épsége foroghat kockán. Javaslom, ennek tükrében üljön volán mögé. Feltétlenül végezzen alapos önvizsgálatot minden esetben,  mielőtt autóvezetésre kerül a sor.

Gyakran igen heves fejfájás kínoz, ezért gyógyszereket kell szednem. Fokozhatom a terápia hatásosságát - a kémiai vegyületek mellett természetes alapú szerekkel?

Először is, különbséget kell tennünk a tenziós fejfájás és a migrén között. Migrén esetében általában jó hatást érünk el triptán-vegyületekkel. Tenziós (vagyis feszültségből adódó) fejfájáskor elegendőek az acetilszalicilsav-származékok is. Tudvalevő, hogy a szintetikus gyógyszereknek vannak mellékhatásaik, amelyek részben csökkenthetőek természetes szerek alkalmazásával.

Sokféle természetes alapú készítmény áll rendelkezésre – amelyeknek nincs vagy alig van mellékhatásuk –, ezeket azonban hosszabb időn át kell szedni, mire hatóerejük a maga teljességében kibontakozik. Szerencsére széles a paletta, csupán néhányat sorolunk fel: borsmentaolaj, nyírfakéreg, gyermekláncfű. Nem elhanyagolható szempont, hogy a természetes  fájdalomcsillapítók nem jelentenek akkora megterhelést a gyomor-bélrendszerre, mint a szintetikus készítmények. 

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 12351

Fájdalom - Fájdalomcsillapítás

A fájdalom kezelése - fájdalomcsillapítás

Bővebben...Sok esetben a panasz hátterében álló ok kezelése megszünteti, de legalábbis csökkenti a fájdalmat.

Egy törött csont sínezése, vagy egy fertőzött ízület antibiotikum kezelése hozzájárul a fájdalom csökkentéséhez. Mindazonáltal, bár a háttérben álló ok gyakran kezelhető, a fájdalomcsillapítók (analgetikumok) hasznosak lehetnek a panaszok gyors megszüntetésében.

Az analgetikumokat a fájdalom fajtájától és időtartamától függően választja ki az orvos, az előnyök és a kockázatok mérlegelése után.

A legtöbb fájdalomcsillapító jól hat a nociceptív fájdalomra, kevésbé hatásos azonban a neuropátiás fájdalomra, ez utóbbi terápiájában gyakran több szerre is szükség van.

A fájdalom egyes típusaiban, különösen a krónikusan fennálló esetekben a nem gyógyszeres kezeléseknek is jelentősége van.

Az analgetikumokat (fájdalomcsillapítókat) három kategóriába oszthatjuk: az opioid (kábító), a nem-opioid és az adjuváns analgetikumok (olyan gyógyszerek, melyeket rendszerint nem fájdalomcsillapításra adnak, de esetenként enyhítik a fájdalmat is).


Kábító fájdalomcsillapítók

Az opioid (kábító) fájdalomcsillapítók a legerősebb analgetikumok. A fájdalom ellenes terápia alapkövét képezik súlyos, akut fájdalom és rák vagy egyéb súlyos betegség okozta krónikus fájdalom esetén. Különösen azért részesítik előnyben ezt a gyógyszercsoportot, mert igen hatékonyan csökkenti a fájdalmat. Alkalmazásuk a nem rákos eredetű krónikus fájdalom kezelésére, bár az utóbbi időben egyre inkább elfogadottá válik, még mindig nem mondható bevett gyakorlatnak. Opioidokat nem lehet mindenkinek adni.

Mindegyik opioid vegyület a mákból nyerhető természetes anyaggal, a morfinnal mutat szerkezeti hasonlóságot, bár néhányat más növényekből vonnak ki, többet laboratóriumokban állítanak elő.

A morfinszármazékoknak számos mellékhatásuk van. Az akut fájdalom kezelésére adott opioidok gyakran okoznak kábultságot. Néhány esetben ez előnyös lehet, de inkább hátránnyal jár. A legtöbb kábító fájdalomcsillapítót tartósan szedő beteg megszokja ezt a hatást, és nem lesz kábult a szertől. Azoknak, akiknél ez a megszokás nem alakul ki, adható esetleg stimuláns szer, például metilfenidát, melytől éberek lesznek és figyelmük is javul. Az opioidok okozhatnak zavartságot, kiváltképp idős betegekben.

Gyakori mellékhatás a székrekedés és a vizeletretenció, melyek főleg idős emberekben fordulnak elő. A bélfalat ingerlő hashajtókkal, ilyen például a szenna levél, megelőzhető, illetve csökkenthető a székrekedés. Fokozott folyadékbevitel szintén előnyös lehet.

A fájdalmat megélő betegek néha hányingerrel is küszködnek, s a morfin származékok ezt tovább fokozhatják. Szájon át, végbélkúpban, injekcióban adott hányáscsillapítók megelőzhetik és csökkenthetik a hányingert. Gyakran használt hányáscsillapító szer a metoklopramid, a hidroxizin és a proklórperazin.

Az opioidok túladagolása súlyos következményekkel járhat: a légzésszám veszélyesen csökken, kómás állapot alakulhat ki. Ezek a hatások jól kivédhetők a kábító fájdalomcsillapítók vénásan adható ellenszerével, a naloxonnal. A nővéreknek és családtagoknak állandóan figyelniük kell a gyógyszerek mellékhatásaira.

Az orvos alaposan mérlegeli a gyógyszer előnyeit és mellékhatásait, mielőtt a krónikus fájdalom kezelésére morfinszármazékot írna föl. A gyógyszer ismételt használatával sok betegnek egyre nagyobb dózisokra van szüksége a hatás eléréséhez, ugyanis a szervezetük megszokja a szer jelenlétét, és kevésbé reagál rá. Ezt a jelenséget toleranciának nevezik. Más betegeknek hosszú időn keresztül is hatásosan adható ugyanaz a dózis.

Az opioidok tartós szedése függőséghez vezet, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer elhagyásakor megvonási tünetek jelentkeznek. Emiatt hosszú kezelést követően a gyógyszert mindig lassan kell elhagyni, fokozatosan csökkentve a dózist, így a megvonási tünetek kevésbé lépnek föl. A függőséget (dependencia) meg kell különböztetni az addikciótól, mely azt a társadalomellenes magatartásformát, tevékenységet jelenti, ami a kábítószer megszerzéséhez és használatához kötődik. Az addikció előfordulhat a fájdalom miatt kezelt betegek körében is, de ez meglehetősen ritka. Az opioidok addikciót okozó hatásától való túlzott félelem gyakran vezet a fájdalom nem megfelelő kezeléséhez és felesleges szenvedéshez. A súlyos fájdalommal küszködő betegeknek nem kellene kerülniük az opiátokat, a szert megfelelő dózisban kell adni.

A morfinszármazékokat, amikor csak lehet, szájon át adjuk, injekcióban csak akkor, ha szájon át nem lehetséges. Akikben az opiát jó hatású, de a mellékhatások miatt nehezen viselik a kezelést, szóba jöhet a pumpás adagolás közvetlenül a likvorba, így a szer magas koncentrációban éri el az agyat. Az egyik opiát, a fentanil bőrtapasz formájában is forgalomban van. Egy tapasz mintegy 72 órán át biztosít fájdalomcsillapító hatást.

A különböző opiátoknak eltérő előnyei és hátrányai vannak. A morfin, minden opiát prototípusa ("őse") szájon át (orálisan) és injekcióban is adható. Két, szájon át adható formája van forgalomban: a tartós és az azonnali hatású forma. A különböző tartós hatású vegyületek 8-24 órán át csökkentik a fájdalmat, ezeket széles körben alkalmazzák a krónikus fájdalom kezelésében. Az azonnal felszabaduló, rövid hatású forma rendszerint kevesebb, mint 3 órán át csillapítja a fájdalmat. Injekcióban adva 2-6-szor kevesebb morfinra van szükség, mint szájon át, mivel utóbbi esetben a gyógyszer nagy részét a máj átalakítja (metabolizálja), mielőtt az a véráramba jutna. Rendszerint a különböző úton bevitt gyógyszermennyiségek nem járnak együtt a szer hatásának a megváltozásával. Az injekciós készítményeknél a hatás gyorsabban alakul ki, de gyorsabban is cseng le, mint az orálisan adagolt formáknál.

A morfint lehet adni vénásan (intravénás adagolás), izomba (intramuszkuláris adagolás), és a bőr alá is (szubkután adagolás). Az intravénás beadást követően a fájdalomcsillapító hatás csaknem azonnal jelentkezik, azonban nem tart túl sokáig. Izomba adott morfin esetén a hatás később kezdődik, de valamelyest tovább tart. A szubkután injekció után a fájdalom még lassabban csökken, de a hatás itt áll fenn legtovább.

Az injekciókat néhány óránként ismételni lehet, de a gyakori szúrás egy idő után kellemetlen lehet. Másik megoldás, hogy a beteg vénájába vagy bőre alá egy katétert (csövet) vezetnek, melyen keresztül folyamatosan működő pumpa adagolja a morfint. Szükség esetén ehhez még kiegészítő dózisok is adhatók. Vannak olyan készülékek is, amelyeken a kezelt személy gombnyomással maga szabályozhatja az adagolást. Ezt a technikát beteg-kontrollált analgéziának hívják. A folyamatos infúziót rendszerint súlyos kórképekben jelentkező fájdalmak kezelése során alkalmazzák.

Az opiátok az akut fájdalom kezelésében lényeges szerepet játszanak. Műtét után, például, gyakran adják ezeket a szereket. A legjobb hatást úgy lehet velük elérni, ha néhány óránként adják őket, még mielőtt a fájdalom teljesen elhatalmasodna a betegen. A fájdalom átmeneti súlyosbodása esetén, gyógytorna során (a mozgás fájdalmasabb lehet), és a kötéscsere idejére az opiát dózisát megemelhetik, vagy a kezelést kiegészíthetik egyéb (pl. nem-szteroid gyulladásgátló) szerrel is. Ahogy a fájdalom alábbhagy, az orvos csökkenti az opioiddózist, majd áttér egyéb nem opiát szerre, például paracetamolra.


Nem kábító fájdalomcsillapítók

Számos nem opiát fájdalomcsillapító áll rendelkezésünkre. Ezek közül sok recept köteles, mások recept nélkül is kaphatók (ún. OTC készítmények, pl. aszpirin, ibuprofen, ketoprofen, naproxen, paracetamol). A receptköteles készítmények több aktív hatóanyagot tartalmaznak, mint a vény nélkül is beszerezhetők.

Ez utóbbiak rövid ideig tartó szedés mellett meglehetősen biztonságosak, de a mellékelt tájékoztató sokszor óva int 7-10 napnál tovább tartó szedésüktől. Ha a panaszok nem javulnak, vagy rosszabbodnak feltétlenül kérdezzük meg a családorvost.

A legtöbb nem kábító fájdalomcsillapító ebbe a csoportba tartozik (NSAID, nonsteroidal antiinflammatory drug). Önmagukban enyhe és mérsékelt fájdalom kezelésére használhatók, opiátokkal kombinálva a mérsékelt és a súlyos fájdalom ellen is hatékonyak. Ez a gyógyszercsoport nem csak a fájdalmat csökkenti, hanem az azzal gyakran együttjáró, és a fájdalmat súlyosbító gyulladást is.

A nem-szteroid gyulladásgátlók irritálják a gyomor nyálkahártyáját, és számos gyomor-bélrendszeri mellékhatásuk lehet. Ezek közé sorolható panaszok (pl. gyomorégés, emésztési zavar, hányinger, felfúvódás, hasmenés, hasi fájdalom) de peptikus fekélyek és gyomor-bélvérzések is kialakulhatnak. A koxibok (COX-2 enzimgátlók) a nem-szteroid gyulladásgátlók legújabb csoportja, kevésbé okoznak irritációt és vérzést, mint a hagyományos szerek.

A gyomorirritáció elkerülésére ezeket a szereket érdemes étellel vagy antacidumok (savkötők) alkalmazása mellett bevenni. Misoprostol segítségével szintén megelőzhető lehet a gyomorirritáció és a fekélybetegség, azonban ennek a szernek egyéb mellékhatásai lehetnek, például hasmenést okoz. A nem-szteroid gyulladásgátlók gyomor-bélrendszeri mellékhatásai megelőzhetők a peptikus fekélyek kezelésére használt protonpumpa gátlókkal (pl. az omeprazol) és a hisztamin-2 (H 2 ) receptor gátlókkal (pl. famotidin) is.

A nem-szteroid gyulladásgátlók gátolják a vérlemezkék összekapcsolódását is. (Ezeknek a sejtszerű véralkotó elemeknek az érsérülést követő vérzés megállításában van szerepük.) A fentiek miatt a nem-szteroid gyulladásgátlók növelik a vérzéshajlamot, különösen az emésztő szervrendszerben, ahol egyúttal a gyomornyálkahártyát is irritálják.

Ezek a gyógyszerek a betegek 1-2%-ában folyadékvisszatartást is okoznak. Rendszeres használatukkal a vesebetegség kockázata nő, sőt esetenként az analgetikum nefropátia néven ismert veseelégtelenség is kialakulhat.

Idősekben a mellékhatások kialakulásának valószínűsége nagyobb. Az alkoholt és nem-szteroid gyulladásgátlókat rendszeresen fogyasztók körében gyakoribbak az emésztő rendszer működési zavarai, a fekélyek és a májkárosodás. Szívelégtelenségben, magas vérnyomásban, vese- és májbetegségben szenvedő betegek esetében a nem-szteroid gyulladásgátlók szedése orvosi felügyelet mellett kell hogy történjen. Néhány, szívre és vérnyomásra ható vényköteles gyógyszer ugyanis nem fejti ki a hatását kellő mértékben, ha ezekkel a gyógyszerekkel együtt adjuk.

A nem-szteroid gyulladásgátlók különböznek abban, hogy milyen gyorsan fejtik ki a hatásukat, és mennyi ideig hatnak. Jóllehet ezek a gyógyszerek körülbelül ugyanolyan mértékben hatásosak, nagy egyéni különbségek vannak: egyeseknek bizonyos szer jobban beválik, vagy kevesebb mellékhatással jár, mint a másik.

Aszpirin:Az aszpirint (acetilszalicilsav) körülbelül 100 éve használják. Szájon át adva mintegy 4-6 órás mérsékelt fájdalomcsillapító hatást fejt ki.

Mivel a gyomornyálkahártyát irritálja, e mellékhatás csökkentésére kombinálni lehet savkötőkkel (léteznek kombinációs készítmények). A savkötő alkalikus közeget hoz létre, és így elősegíti az aszpirin feloldódását, továbbá csökkentheti azt az időtartamot, amíg a gyógyszer érintkezik a nyálkahártyával. Mindemellett ezek a készítmények is irritálhatják a gyomor nyálkahártyát, mert az aszpirin gátolja a gyomor belső felületét védő anyagok (prosztaglandinok) termelődését.

Az enteroszolvens (vékonybélben oldódó) készítményeket úgy alakították ki, hogy a gyomorban nem, hanem csak annak elhagyása után a vékonybélben oldódjanak, s ezáltal minimálisra csökkentsék a gyomorfal közvetlen irritációját. Az aszpirin felszívódása így azonban kiszámíthatatlan lesz. Ha az ilyen szert étkezés közben fogyasztjuk, akkor az aszpirin nem azonnal szívódik fel, mert a táplálék lassítja a gyomorürülést. Ennek következtében a fájdalomcsillapító hatás késik.

A vérlemezkék összekapcsolódásának gátlása révén az aszpirin fokozza a vérzéshajlamot. A zúzódásokra hajlamos egyének különösen érzékenyek lehetnek erre a hatásra. Akinek élete során bármifajta vérzési rendellenessége vagy kezeletlen magas vérnyomása volt, csak orvosi felügyelet mellett szedheti ezt a gyógyszert. Azokat a személyeket, akik aszpirin mellett alvadásgátló kezelést is kapnak (pl. syncumar, warfarin), gyakran kell ellenőrizni az életveszélyes vérzések elkerülése végett. Tervezett műtét előtt egy héttel célszerű az aszpirin szedését abbahagyni.

Az aszpirin asztmát is kiválthat. Azok, akiknek orrpolipjuk van, gyakran kezdenek tüsszögni a gyógyszer szedése alatt. Aszpirinre érzékeny egyénekben súlyos allergiás reakció léphet fel a gyógyszer bevétele után (anafilaxia). Ennek tünetei a kiütéstől és viszketésen át a súlyos légzési nehezítettségig és sokkig terjedhetnek. Ilyen esetben sürgős orvosi ellátásra van szükség.

Nagyon nagy adagokban az aszpirin súlyos mellékhatásokat okozhat, így a légzés kórossá válhat. A túladagolás első jelei közé tartozik a fülzúgás (tinnitus).

Gyerekeknek és tizenéveseknek influenza vagy bárányhimlő gyanúja esetén sose adjunk aszpirint, mert az Reye-szindrómához vezethet. Bár ez a kórkép meglehetősen ritka, súlyos, akár halálos szövődményei is lehetnek.

Ibuprofen, ketoprofen és naproxen: általánosan elterjedt nézet szerint ezek a szerek kíméletesebbek a gyomornyálkahártyával szemben, mint az aszpirin, jóllehet kevés vizsgálat hasonlította össze ezeket a szereket. Az aszpirinhez hasonlóan ezek a vegyületek is okozhatnak emésztőszervi zavarokat, fekélyeket és vérzéseket.

Habár az ibuprofen, a ketoprofen és a naproxen kevésbé zavarja meg a véralvadást, mint az aszpirin, nem szabad ezeket a szereket alvadásgátlóval együtt szedni, csak orvos felügyelete mellett.

Aszpirinérzékeny személyek ezekre a szerekre is allergiásak lehetnek. Kiütés, viszketés, légzési zavarok vagy sokk kifejlődése esetén azonnali orvosi beavatkozás szükséges.

Koxibok (COX-2 gátlók):A celekoxib, a rofekoxib és a valdekoxib, összefoglaló néven a koxibok, a nem-szteroid gyulladásgátlók új csoportját képezik. A többi nem-szteroid gyulladásgátló két enzimet gátol. A COX-1 a gyomrot védő és a véralvadásban döntő jelentőségű prosztaglandinok termelésében vesz részt, míg a COX-2 a gyulladást serkentő prosztaglandinokat állítja elő. A koxibok gyakorlatilag csak a COX-2 enzimet bénítják, s emiatt a fájdalom és a gyulladás kezelésében a többi szervhez hasonlóan hatékonyak. A koxibok kevésbé károsítják a gyomrot, ritkábban okoznak hányingert, puffadásérzést, gyomorégést, vérzést és peptikus fekélyt, továbbá kevésbé gátolják a véralvadást, mint a többi nem-szteroid gyulladásgátló.

Emiatt a koxibok olyan betegek kezelésében hasznosak, akik nem tolerálják a többi szert, vagy kifejezetten veszélyeztetettek a nem-szteroid gyulladásgátlók szövődményeivel szemben. Ide tartoznak az idősebbek, az alvadásgátlókat szedők, a fekélybetegséggel már kezelt betegek, és azok, akiknek a fájdalomcsillapítót hosszú ideig kell szedniük.

Paracetamol

Ez a szer nagymértékben hasonlít az aszpirinhoz a fájdalom- és lázcsillapító hatásában, azonban a nem-szteroid gyulladásgátlókkal szemben gyakorlatilag nincs gyulladáscsökkentő hatása. Emellett nem befolyásolja a vér alvadási készségét, és gyomrot érintő mellékhatásai elhanyagolhatóak. A gyógyszer hatásmechanizmusa nem pontosan ismert.

Az paracetamolt szájon át vagy végbélkúpban lehet adni, és hatása rendszerint 4-6 órán át tart. Nagy dózisban akár kezelhetetlen májkárosodást is okozhat. Májbetegségben szenvedő betegeknek ezért a szokásosnál kisebb adagban kell szedniük. A mai napig kérdéses, hogy tartós, kisdózisú szedés okoz-e májkárosodást. Valószínűleg a nagy mennyiségű alkoholt is fogyasztó személyek vannak leginkább kitéve a nagy dózisú paracetamol okozta májkárosodásnak. Ugyancsak hajlamosabbak lehetnek erre a mellékhatásra azok a betegek, akik paracetamol szedés mellett nem étkeznek, például erős megfázás, influenza vagy egyéb ok következtében. Nagy dózisok hosszú ideig tartó szedése vesekárosodáshoz vezethet.


Kiegészítő szerek

Az adjuváns szerek közé azokat a gyógyszereket soroljuk, melyeket elsősorban nem fájdalomcsillapításra használnak, azonban bizonyos körülmények között ilyen hatásuk is lehet. Ezeket a szereket nem önmagukban, hanem egyéb gyógyszeres vagy más kezelési módok kiegészítésére használják.

A leggyakrabban alkalmazott adjuváns szerek az antidepresszívumok (pl. amitriptilin, dezipramin), s antikonvulzívumok (pl. gabapentin, karbamazepin, fenitoin) n és a szájon át vagy lokálisan alkalmazható helyi érzéstelenítő szerek.

Az antidepresszívumok olyan betegek fájdalmát is csökkenthetik, akiknek nincs depressziójuk. Bizonyos vizsgálatok amellett szólnak, hogy a triciklikus antidepresszívumok ebből a szempontból hatásosabbak, mint a többi ilyen szer, azonban a szerotonin visszavétel gátlóknak (SSRI, pl. fluoxetin) kevesebb a mellékhatása. Az is előfordul, hogy a betegben az egyik szer hatékony, míg a többi nem hat.

Az antikonvulzív (görcsgátló) szereket neuropátiás fájdalom kezelésére használják. A leggyakrabban a gabapentint alkalmazzák, de sok egyéb szer adása is szóba jöhet, így például fenitoin, karbamazepin, clonazepam, divalpro, lamotrigin, topiramat, oxkarbamazepin is kipróbálható. A divalprohoz hasonló görcsgátlók a migrénes fejfájás kialakulását is megakadályozhatják.

A szívritmus zavarok kezelésében használt szájon át szedhető helyi érzéstelenítő, a mexiletin is adható a neuropátiás fájdalom bizonyos eseteiben. A helyi érzéstelenítőket gyakrabban adják közvetlenül a fájdalmas területbe vagy annak közelébe. A lidokainhoz hasonló szereket, például a bőrbe adják be, ezzel a módszerrel nem csak a sérülést követő, hanem a neuropátiás fájdalom is csökkenthető. Helyi érzéstelenítőket idegblokádra is használhatnak. A szimpatikus idegblokádot, például, úgy hozzák létre, hogy a gerinc melletti idegcsoportba helyi érzéstelenítőt adnak. A helyi érzéstelenítőt a test felső részén jelentkező fájdalom kezelésére a nyaki gerinc, a test alsó részének a fájdalomcsillapítására pedig a gerinc alsó szakasza mentén adják be.

Esetenként az idegsérülést követő fájdalmat az ideg roncsolásával kezelik. Ezt végezhetik maró anyag (pl. fenol) idegbe fecskendezésével, az ideg fagyasztásával (krioterápia), illetve rádiófrekvenciás égetéssel. Ezeket a technikákat az arcfájdalommal járó trigeminus neuralgia kezelésében használják.

Néhány fájdalmas állapot kezelésében jól használhatók a krémben, kenőcsben vagy bőrtapasz formájában alkalmazott helyi érzéstelenítők, például lidokain. Ezeket a szereket az esetek többségében rövid ideig alkalmazzák, így például használható helyi érzéstelenítőt tartalmazó öblögető szer a torokfájás kezelésére. Akadnak azonban olyan krónikus fájdalom szindrómában szenvedő betegek, akikben a helyi érzéstelenítők lokális alkalmazása sokat segít. A herpeszt követő idegfájdalom kezelésére például alkalmas lehet a lidokain-tapasz.

A csípős paprikából kivont kapszaicin tartalmú krémek hasznosak lehetnek az övsömört követő fájdalom és az oszteoartritiszes panaszok enyhítésében. Leginkább ízületi gyulladás okozta helyi fájdalom kezelésére használják. A krémet naponta többször kell alkalmazni.


Gyógyszer nélküli fájdalomcsillapítás

A fájdalom csökkentésére a gyógyszereken kívül számos egyéb kezelési mód létezik. Az érintett terület hideg vagy meleg borogatása gyakran hatékony. A mélyen fekvő területeket melegítő ultrahangkezelés (diatermia) az oszteoartritisz és az izomhúzódás kezelésére vált be.

A betegek egy részében nagyon jó hatást lehet elérni a transzkután ideg stimulációval (TENS- transcutaneous electrical nerve stimulation). Ennek során a bőrre elektródokat helyeznek, amelyeken gyenge áram folyik keresztül. A TENS működése bizsergő érzéssel jár, anélkül, hogy az izmok feszülése fokozódna. Folyamatosan vagy naponta többször is alkalmazható, ez utóbbi esetben egy-egy kezelés 20 perctől több órán át is tarthat. A kezelés hatásaiban nagyok az egyéni különbségek. Gyakran a beteget megtanítják a készülék használatára, hogy igénye szerint saját maga alkalmazhassa a kezelést. A TENS krónikus fájdalom szindrómákban is hatékony lehet.

Az akupunktúra során a test bizonyos részeibe apró tűket szúrnak. l A módszer hatásmechanizmusa mind a mai napig nem teljesen tisztázott, és akadnak szakértők, akik kételkednek az eljárás hatékonyságában. A betegek egy részében az akupunktúra a fájdalom jelentős javulását idézi elő, legalább is egy ideig.

A biofeedback és a többi kognitív technika (a relaxációs tréning, a hipnózis és a figyelemelterelési technikák) elsajátításával a beteg azt tanulja meg, hogy a figyelmét a szokásostól eltérően másra összpontosítva a fájdalom megszüntethető vagy csökkenthető. A beteg fájdalomhoz való hozzáállása változik meg. Van olyan elterelési technika, melynek során a beteg a fájdalom jelentkezésekor magát egy nyugodt, komfortos helyen képzeli el (például egy függőágyban vagy a tengerparton).

A fájdalmat megélő emberek pszichés támogatása nem elhanyagolandó szempont. A barátoknak és a családtagoknak tisztában kell azzal lenniük, hogy ezek a betegek szenvednek, szükségük van a támogatásra, ráadásul hajlamosak szorongásra és depresszióra is, amelyek pszichológiai gondozást is szükségessé tehetnek.

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 14388

A fájdalom

A fájdalom olyan kellemetlen érzet, amelynek hátterében szövetkárosodás állhat. Ez a meghatározás érvényes az akut és a krónikus fájdalmakra egyaránt. Az akut fájdalmak esetében általában egyértelműen megállapítható a fájdalmat kiváltó tényező, ezért könnyebben megszüntethető a fájdalomforrás. A krónikus fájdalom definíciója tekintetében az időhatár döntő: a hat hónap időtartamon túlnyúló fájdalmat nevezzük krónikusnak. A krónikus fájdalom önálló kórképként is megjelenhet.

Lelki betegségekben, például depresszióban szenvedők gyakran panaszkodnak fájdalmakra, amelyek sokszor testi tényezőkre, elváltozásokra vezethetők vissza. A folyamat kétirányban is működhet: egyfelől a depresszió fájdalmat idézhet elő, másfelől pedig a tartós fájdalmak depresszót okozhatnak.


Meghatározás

A fájdalmat a Nemzetközi Fájdalomtársaság az alábbiakban határozta meg: „kellemetlen érzés, amely szövetkárosodással járhat együtt.” Ez a definíció érvényes mind az akut mind pedig a krónikus fájdalmakra.

Akut fájdalom

A szervezet védelmi reakciója egy akut veszéllyel, például egy sérüléssel szemben. Az akut fájdalom oka legtöbbször egyértelműen felismerhető és célzott módon kezelhető.

Krónikus fájdalom

Idővel alakul ki, és önálló kórképként is megjelenhet. Krónikusnak akkor nevezzük, ha 6 hónapnál tartósabban fennáll. Mechanizmusa, hogy az idegek tartósan jelzéseket küldenek az agy felé akkor is, ha az ingerület kiváltója nincs is jelen. Az ok emiatt sokszor nem állapítható meg egyértelműen. A magyarázat az idegsejtek emlékezőképességében keresendő.

A fájdalomingerület terjedése

A fájdalomérzékelő receptorok továbbítják az ingerületet a központi idegrendszer felé. E receptorok érzékenyek hőmérsékleti, kémiai és mechanikai ingerekre egyaránt. Az inger elsőként gerincvelői átcsatolással vált ki reakciót, lehetővé téve, hogy a test elhúzódjon, eltávolodjon a veszély forrásától. Például, ha megégetjük a kezünket, e mechanizmus óv meg bennünket a további sérülésektől. 

A fájdalomérző receptorokból származó információ az agyba is eljut, ahol feldolgozásra kerül, tudatossá válik és egyéni fájdalomérzetté alakul.

A fájdalom érzékelése

A fájdalomérzékelés egyénileg változó. A szervezet által termelt endorfinok és a fájdalomcsillapító szerek képesek a fájdalomérzet csillapítására. 


Okok

Bármilyen fájdalom krónikussá válhat. Krónikusnak akkor nevezzük a fájdalmat, ha hat hónapnál hosszabb ideig fennáll. Gyakran egy betegség kísérőjelenségeként lép fel, de annak elmúltával is megmaradhat. A fájdalmat kiváltó tényezőt nem mindig sikerül  azonosítani, ilyenkor idiopátiás fájdalomról beszélünk.

A fájdalom négy különböző módon keletkezhet:

A fájdalom fajtája Észlelése Eredet
Lelki eredetű Fájdalomérzékelő receptorokon keresztül történik Hőmérsékleti, kémiai és mechanikai inger
Neuropátiás Idegfájdalom, idegkárosodás a központi idegrendszeren kívül. Amputáció, vírusfertőzés, diabetes mellitus
Központi Idegfájdalom, idegkárosodás a központi idegrendszeren belül, az agyban és a gerincvelőben is. Keresztirányú bénulás, vírusfertőzés, szkerózis multiplex, gutaütés (stroke)
Pszichoszomatikus Lelki terhelés kifejeződése Nincs szervi oka

Pszichoszomatikus befolyás

A „pszichoszomatikus” fogalom a latin psyche (lélek) és a soma (test) szavak összetételéből keletkezett, és a testi panasz lelki eredetére utal. A folyamat azonban kétoldalú: a testi kínok előbb-utóbb a lélek épségét is veszélyeztethetik.

A vegetatív idegrendszer hidat képez a lélek és a test között. Ezért van, hogy félelemmel vagy stresszel telt szituációban gyorsabban ver a szívünk. Ha ez gyakran és tartósan fordul elő, pszichoszomatikus zavarok lépnek fel. A tartós fájdalmat stressz-szituációként éljük meg, ez újabb fájdalmat generál: az ördögi kör ezzel bezárult.

Az októl függetlenül, a fájdalom izomfeszülést kelt bizonyos reflexkörökön keresztül. Ez újabb fájdalmat vált ki, amely ismételten izomfeszülést idéz elő. A stressz önmagában fokozott izomtónussal, izomfeszüléssel jár. Tartós stressz esetén hosszabb időbe telik az izmok feszültségének oldása is.


Tünetek

A fájdalomingerület feldolgozásában különböző idegi struktúrák vesznek részt, mint ahogy a fájdalom eredete és tünetei is elkülönítve jelenhetnek meg: a szenzoros szinten például az inger helye, tartama és intenzitása észlelhető.

A fájdalom által előidézett kellemetlen érzet intenzitása szabja meg a reakciók hevességét. Az idegrendszer reflexszerűen reagál olyan testi tünetek által, mint izzadás, rosszullét. Felléphet védekező- és menekülési reakció is, izomfeszülés, csakúgy, mint mimikai válasz.

Tipikus jelenség, hogy az érintettek ingadoznak az új, ígéretes terápiához kapcsolódó reményteljes állapot és az azt követő csalódás között, a várt eredmény elmaradása miatt. Ennek következtében a betegek kiszolgáltatottság-érzése fokozódik, és mindent elkövetnek, hogy a további fájdalmaknak elejét vegyék. Gyakran visszahúzódnak baráti és ismerőseik köréből, mivel úgy érzik, állapotuk miatt nem képesek megfelelni a szociális kapcsolattartás minimális szintjének sem. Depresszió és félelmek nehezítik helyzetüket. Meglehetősen nagy a gyógyszerfüggőség kialakulásának veszélye.

Diagnózis

A minél pontosabb diagnózis felállítása érdekében fontos az alábbi információk „begyűjtése”

  • betegség-előtörténet (anamnézis)
  • pszichoszociális környezet sajátosságai
  • megterhelést jelentő tényezők
  • testi, neurológiai, ortopédiai vizsgálatok, esetlegesen EEG, EKG, CT (komputertomográfiás vizsgálat, MR (mágnesrezonanciás vizsgálat) a szervi okok kizárása céljából

A fájdalom csak bizonyos határokon belül mérhető.  Speciális fájdalomformák (például feszültségből eredő fejfájás) esetén az izomfeszülés mérése objektív adatként kezelhető, amely azonban csak részinformációt nyújt  fájdalom tekintetében, annak szubjektív mivolta miatt.

A fájdalomdiagnosztika másik módszere a fájdalom intenzitásának nullától tízig terjedő skálán történő elhelyezése. A „0” jelenti a fájdalommentes állapotot, a „10” pedig az erős fájdalmat. Az úgynevezett fájdalomnaplóban az érintett több héten át feljegyzi a fájdalom helyét, erősségét és időtartamát, azt, hogy a fájdalom mennyire korlátozta őt napi tevékenységének végzésében, valamint azt, hogy milyen és mennyi fájdalomcsillapítószert szedett. 

Az intenzitás mellett a fájdalom jellegének és  minőségének ismerete is fontos információt nyújthat: égő, húzó, nyomó, szúró, stb.  Mindezek segíthetnek a betegség lefolyásának valamint a kezelés sikerességének nyomonkövetésében.


Terápia

Minthogy a fájdalom a testi és lelki tényezők együttesének eredménye, különböző terápiás lehetőségeket alkalmazhatunk kiegészítésként.

Amíg az akut fájdalom kezelése az ok megszűntetésének irányában cselekszik, krónikus zavarok esetén magára a fájdalomra hat a terápia. A terápia igazi célja a krónikussá válási folyamat lassítása illetve megállítása. Pszichológiai szempontból különböző módszerek állnak rendelkezésre. Ezek nem a fájdalmat kiváltó szervi okra, hanem a ún. pszichogén fájdalomra fókuszálnak.

Lazítótechnikák

Az autogéntréning vagy a progresszív izomrelaxáció hozzájárulhatnak az általános közérzet javításához, és a fájdalom-izomfeszülés-fájdalom – körből történő kitöréshez. A lazítóeljárásokat   kombinálhatják  vizualizációs gyakorlatokkal is. Ez mutat némi hasonlóságot a hipnoterápiával, amelynek célja a fájdalomészlelés befolyásolása, enyhítése.

A fájdalommal kapcsolatos viselkedési mód befolyásolása

A fájdalomcsillapító szerek mennyiségének mérséklése céljából a gyógyszereket megadott időséma szerint adagolják. A betegnek magának kell megjelölnie, hogy milyen hosszú nála a legrövidebb fájdalommentes időszak. Kezdetben e séma szerint kapja a beteg a fájdalomcsillapítószert, függetlenül attól, hogy abban a pillanatban a fájdalom fennáll avagy sem. A későbbiekben ez az időtartam lassan kitolódik.  A fájdalomcsillapítószerek „koktél” formájában is adhatóak. Idővel a hatást biztosítő összetevők mennyisége lassan csökkenthető – a beteg tudta nélkül.

A terápia része a folyamatosan növekvő mennyiségű testmozgás. A mozgás időtartamát átlátható módon strukturálják, egységekre osztják, és az elvégzendő feladatok számát folyamatosan emelik. A beteg dolga az elvégzett mozgásgyakorlatokról készített feljegyzések pontos vezetése és a mozgások előírás szerinti kivitelezése akkor is, ha már a befejezés előtt fájdalom lép fel. Így tanulható meg a munkaszakaszok és szünetek tervszerű végrehajtása. A hozzátartozók feladata az észlelhető előrelépés, fejlődés jutalmazása és az, hogy a fájdalmat jelző viselkedést ne támogassák fokozott figyelemmel.

A beteg közvetlen környezetének képzése, beavatása rendkívül fontos, mert ezáltal a kezelési módszerek a mindennapokban is érvényesülhetnek. A terápia aligha lesz sikeres, ha a pácens az elvégzett, növekvő mennyiségű testmozgás kapcsán jutalmazásban részesül, ugyanakkor a családi környezet kímélő hozzáállásával felmenti őt a fizikai tehertétel alól.

Tudatos fájdalomkezelő stratégiák

A terápia során a betegnek fel kell ismerie és meg kell tanulnia kontrollálni a fájdalomérzéssel kapcsolatos gátló, negatív gondolkodásmintákat. Ha a páciens a fájdalmat mint kihívást szemléli, megfelelő technikák birtokában kialakulhat a meggyőződés, hogy képes azt befolyásolni. Így csökkenhet félelme a fájdalom uralta helyzetek vonatkozásában.

A beteg megtanul koncentrálni a saját szenzoros fájdalomészlelésére és tudatosan befolyásolni a fájdalomérzetet. A fájdalominger helyének, időtartamának és intenzitásának pontos leírásával lehetővé válik a „megfigyelői” szerepbe történő helyezkedés. 

Szintén jó stratégia a kellemes élményt nyújtó belső képek előhívása vagy örömet okozó tevékenységek végzése. Így redukálható a fájdalomérzetre irányuló fokozott figyelem. Ez azért is lényeges, mert a fokozott figyelem, (a fájdalomélmény elvárása) fokozott fájdalomérzetet válthat ki. 

Pozitív irányba változhat a fájdalomérzés értékelése is, ha a páciens megérti, hogy az első fájdalomimpulzusra mint olyan jelre tekinthet, amely a fájdalomcsillapító eljárások időben történő alkalmazására ad késztetést.

Amennyiben a krónikus fájdalmak más pszichés zavar (pl. depresszió, skizofrénia) következtében jelennek meg, akkor a terápia elsődlegesen az alapbetegségre kell, hogy irányuljon.

Gyógyszeres terápia

A fájdalomérzet akut megszüntetésére gyakran alkalmaznak helyi érzéstelenítést. Erre nézve igen elterjedt szer a lidocain, és gyakran alkalmazzák a fagyasztásos eljárást is. Rövid ideig adhatók acetylszalicil-származékok vagy ibuprofen. A gyógyszeres kezelés feltétlenül orvos felügyelete alatt végzendő.

A fájdalomterápia alapgyógyszerei rendszerint  - viszonylag enyhe fájdalom esetén – a nem szteroid reumaellenes szerek, és ópiátok közepes vagy erős fájdalomnál. Antidepresszánsok adása is célszerű lehet.

A fájdalomcsillapító szerek csökkentik ugyan az akut fájdalmat, azonban a kiváltó okot nem szűntetik meg. A stressz – depresszió – fájdalom – stressz körből történő kitöréshez  természetes alapú készítmények is rendelkezésre állnak. Az Európában honos orbáncfű gátolja a szerotonin, a noradrenalin és a dopamin nevű hírvivőanyagok (vagy boldogsághormonok)  lebomlását, ezzel gátolják a hirtelen, radikális hangulatváltozások fellépését.

Különösen nehéz esetekben – szerencsére ritkán – sor kerülhet a páciens mesterséges kómába helyezésére.

Nem gyógyszeres terápia

A feszülések enyhítése céljából célszerű – a fájdalom fajtájának és helyének figyelembevétele mellett – fizioterápiás eszközökhöz nyúlni:  szóba jöhet masszázs, termo- és elektroterápia, akupunktúra, akupresszúra, autogéntréning, progresszív izomrelaxáció. Ezenkívül – kiegészítő terápiaként – pszichoterápia és viselkedésterápia is igénybevehető. Az igazi cél minden esetben az életminőség javítása.


Lefolyás

Ha a krónikus fájdalmat tartósan elhanyagolják, nem kezelik, az igen komoly következményekkel járhat. A késői sikertelen kísérletek nem csupán pénzügyileg jelentenek megterhelést, de a sorozatos kudarcok testileg és lelkileg is megviselhetik a beteget.

A feleslegesen elvégzett operációk és más beavatkozások eredménytelensége miatt átélt kudarc, valamint a fokozódó félelem és fájdalmak következtében megjelenő depresszió állandósulhat. Az igen gyakori öngyógyszerezés miatt függőség alakulhat ki, emellett nő a munkaképtelenül töltött időszakok hossza, akár a korai nyugdíjbamenetel is fenyegethet.  Mivel a vizsgálatok eredménye krónikus fájdalmak esetében gyakran negatív, nem ritkán a szimuláció gyanúja merül fel a páciensekkel kapcsolatban.

Szövődmények

A fájdalommal összefüggő viselkedést az érintettek reakciói alapján tudjuk meghatározni. Ez – többek között -  lehet verbális megnyilvánulás, a megterhelést jelentő tevékenységek kerülése,  mimika, visszahúzódás a társas kapcsolatokból. Ezek a reakciók annyiban ésszerűek és szükségesek, amennyire a fájdalmat enyhítik. Sajnos azonban, ezek a védelmi mechanizmusok hozzájárulhatnak a fájdalom krónikussá válásához is.  A tartós kímélés az izomzat gyengülését idézheti elő, így a mozgás az idő előrehaladtával egyre több fájdalommal járhat.

A fájdalomcsillapítók tartós szedése kapcsán nem csupán a mellékhatásokkal kell számolni, de az is fenyeget, hogy a fájdalmak intenzívebbé válhatnak. Ezzel párhuzamosan a család és a barátok figyelme nő, és fokozottan tehermentesíteni kívánják a beteget. A környezet megváltozott hozzáállása a pánciens szempontjából egyfelől jó, mivel tapasztalja hozzátartozói szeretetét, másfelől viszont az is világossá válik, hogy a betegség „kifizetődik”.  Ha csökken a szenvedés, alábbhagy a környezet támogatása.

Megelőzés

Mivel a fájdalom forrása nagyon különböző lehet, nincs lehetőség a teljeskörű megelőzésre. Elejét vehetjük azonban a fájdalom krónikussá válásának, megfelelő időben elkezdett célzott terápia segítségével.

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 13592

Halálos fájdalomcsillapítók!

Bővebben...Elsősorban a receptre kapható fájdalomcsillapítók elterjedésének következtében egyre gyakoribb a gyógyszer-túladagolásban meghaltak aránya az Egyesült Államokban, derül ki a Journal of the American Medical Association decemberi számából.

Utolsó frissítés: 2008. december 13. szombat, 20:36

Találatok: 8744

A fájdalom és csillapítása

Bővebben...A fájdalom mindig egyedi, két ember fájdalma soha nem hasonlítható össze. A fájdalomtűrő képesség azonban nem értékmérője az embernek. A fájdalomról mindnyájuknak van valamilyen szintű tapasztalati tudása, definíciószerű meghatározása, bár sokféle létezik, mégis nehéz.

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 2679

© Copyright 1993-2014 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!