Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Emil és Csanád napja van. Holnap Magdolna napja lesz.
A+ A A-

Modern cukorbeteg diéta

modern dietaSzíve mélyén feltehetően az emberek döntő többsége egyetért abban, hogy enni nem csak létszükséglet, hanem meghatározó, mindennapos örömforrás is; és ez így van rendjén!

A diétáról általában

Ebből az alapállásból kiindulva szeretnénk lépésről-lépésre végigmenni a diéta egyes pontjain, és igyekszünk bebizonyítani, hogy a cukorbeteg étrend nem egy kínok árán betartható, napjaink étkezési gyakorlatától távol eső, a beteg ember életét megnehezítő szűk ösvény, amelyen éveken, évtizedeken át vándorolva lemondani kényszerülünk mindenről, mi jó, kellemes és boldogságot adó volt addig ínyünknek. Épp ellenkezőleg! Jelen sorozatot követve megtanulhatjuk, hogy táplálkozásunkkal – az orvosi előírások mellett – hogyan javíthatunk meglévő egészségi állapotunkon, illetve, hogyan tarthatjuk azt a leginkább kézben.

Szeretnénk tudatosítani az olvasóban, hogy egy megfelelően összeállított, minőségi alapanyagokból készülő, személyre szabott diabéteszes étrendre történő átállás – a szükséges életmódbeli változtatásokkal együtt – a legjobb, amit az egészségünkért tehetünk! Előttünk a nagy lehetőség egy újrakezdésre! Tekintsünk tehát a diétára úgy, mint egy – ahogy azt a szó jelentése is sugallja – a már betegek számára gyógyétrendre, és a diabéteszre hajlamos emberekre nézve pedig megelőző étrendre, mely akár megtöbbszörözheti a minőségben megélt életéveink számát. Ha ebben a szellemben közelítjük meg ezt az olvasmányt, máris jó úton haladunk egy egészségtudatos jövő felé.

A diéta múltja

A cukorbetegség diétás kezeléséről, az elmúlt csaknem 2000 esztendő során Európa-szerte számos jelentős, az orvostudomány történetében nyomot hagyó tudós személyiség fogalmazta meg ajánlásait. Álljon itt egy rövid történelmi áttekintés azokból az időkből, amikor még nem álltak rendelkezésre a vércukorszintet kellő hatékonysággal csökkentő szerek, és mikor még az egyetlen terápiás eszközünk, az oly sokak életét megkeserítő – abszolúte korszerűtlen! – diéta volt.

Az i.sz. II. században élt kappadóciai Aretaiostól (tej, tészta, leves és gyümölcslé ajánlása), a XV. századi Paracelsuson (koplalás) és a XVII.sz.-i Sydemhamon (hús diéta) át a XVII. században élt Willisig (fogyókúra, rizs, tej, alkalikus gyógyvizek), pusztán empirikus diétákat alkalmaztak. A diétás módszerek sokszínűsége a XVIII.–XIX. században bontakozott ki. Az első jelentősebb kezdeményezés Rollo „hús-zsír” diétája volt, melyet Dühring „rizsdiétája”, Donkin „tejdiétája”, Piorry és Schiff „cukordiétája”, Mosse „burgonyadiétája, Strauss „inulinkúrái”, Albu és Kolisch zöldségétrendje” követett, majd a szénhidrátszegény, állati fehérjékben gazdag, energiaszegény étrendek hosszú sora (Seegen, Külz, Bouchardat, Cantani) következett. A diétaformák és keverékeik jellemzően ismétlődtek a XX. század elején.

Fény az alagút végén: INZULIN...

Kezdetben, az inzulin felfedezését követően még mindig a 25–35% szénhidráttartalmú, zsírdús diéták keveredtek a többé-kevésbé szigorú étrendi előírásokkal (Bertram), de már megjelenhettek a részben vizeletcukor önellenőrzésen alapuló „liberalizált” étrendek (Joslin, Stolte) is. A II. világháborút követően az úgynevezett „szénhidrát tolerancia” vizsgálatok (hány gramm szénhidrát elfogyasztása után nő meg a cukorürítés) képezték az egyéni, nagyon szigorú és meglehetősen szénhidrátszegény – jóval 40% alatti szénhidrát tartalmú – étrendek alapját. Súlyfelesleggel rendelkező diabéteszeseknél előszeretettel alkalmazták a koplalókúrákat is.

Szemelvények a régi magyar gyakorlatból

A magyarországi diétás kezelés múltjába betekintve, érdekes és a mai napig változatlanul érvényes megfogalmazásokkal is találkozhatunk. Ilyen Mátyus István 1766-ban megjelent könyvének mottója: „Ételben, italban ne légy mértéktelen, disznóhoz illik ez, emberhez illetlen”. Vagy Kiss József 1831-ben megjelentetett könyvének egyik kérdése: „Jó eledel-e a zöldség? A helyes válasz: Olyan jó és hasznos a zöldség az embernek, mint a marhának a tavaszi fű”. Vagy: Toldy Ferenc a dietetika első professzora írta 1839-ben, hogy „a rozs-kenyér jobban táplál, mint a búzakenyér, de nehezebben emészthető, miért jobb gyomrot és több mozgást kíván. Ajánlható tehát a rozs- és a búzalisztből vegyítve sült kenyér”. A táplálkozási ritmusra nézve pedig a következő tanácsot adja: „reggel keveset, délben 1–3 óra közt jóllakásig, estve könnyű ételt – és semmi vacsorát, vagy korán, pl. 7 és 8 óra közt s ekkor 10 óra előtt le ne feküdjünk. Vacsora után ne dolgozzunk, hanem játékkal, beszéddel stb. töltsük az emésztés pár óráját”. Ugyancsak Toldy Ferenc tanácsa: „Az úszás, a járás és egyszersmind a hideg fürdő hasznaival járván, oly egészséges neme a mozgásoknak, hogy azt ahol csak megengedik a helybeli körülmények, nevelésünk rendes tárgyává kellene tenni.” És végül álljon itt egy vélemény, Bucsányi Gyuláé, a múlt század húszas éveiből: „Az elkényeztetett, agyonevett, önfegyelem nélküli nép rövid életű. Pusztulását önmagában hordja, mert vagy saját magát eszi agyon, majd szaporátlan és meddő lesz, vagy más edzettebb, koplalni tudó népe eszi meg, pusztítja el”.

A diéta jelene

A cukorbetegség kezelésének minden területén, így a diétás kezelés kérdéseiben is jelentős előrehaladást tapasztalhattunk az elmúlt 6–8 évben. Sajnos azonban tudomásul kell venni, hogy még manapság is nagyon sokan – nem csupán cukorbetegek, hanem az őket kezelőgondozó orvosok, asszisztensek, nővérek, dietetikusok is – idejétmúlt, részben a régi korok emlékét idéző nézeteket vallanak a diéta lényegét illetően.

Mára már a diéta és a vércukorcsökkentő (tablettás és inzulin) kezelés kéz a kézben együtt járnak, így a rendkívül hatékony kezelési eszközök birtokában, tovább szélesedtek a diéta lehetőségei is. Ezek a lehetőségek manapság már lényegüket tekintve nem különböznek azon táplálkozási ajánlásoktól, melyeket minden, az egészségére ügyelni kívánó nem cukorbeteg ember számára javaslunk. Ugyanez az étrend, egyúttal egyik legfőbb megelőzési eszköze lehet a cukorbetegség terjedésének is, tehát közérdeklődésre tarthat számot.

A modern terápiás lehetőségekkel élve, a diétás, tehát az étrendi kezelés fontossága, elsősorban a fiatalabb, 1-es típusú cukorbetegek körében közel 100%-ban alkalmazott intenzív inzulinkezelés (napi 4–6-szori inzulinadás, napi 3–5-szöri vércukorméréssel) keretei között valamelyest veszített jelentőségéből. Lehetségessé vált a jóval „szabadabb” diétára történő átállás, melynek hátulütőivel egyre gyakrabban találkozunk (ezekkel még külön foglalkozunk). Ugyanakkor 2-es típusú cukorbetegségben, főként a túlsúlyosak esetében – függetlenül attól, hogy még tablettával vagy már (esetleg a tabletták mellé adagolt) inzulinterápiával biztosítjuk az anyagcsere egyensúlyt –, talán minden korábbinál fontosabbnak tűnik a diétás kezelés, fokozott testedzéssel kiegészítve!

Mit is jelent röviden, cukorbetegségben diétázni?

Lévén, hogy a diabétesz egy összetett anyagcserezavar, mely legtöbbször nem csak a szénhidrát anyagcserét (metabolizmusát), hanem a táplálékkal bevitt, illetve a szervezeten belül termelődő fehérjék és zsírok átalakulását is érinti, a cukorbeteg diéta, az átlagos táplálkozási szokásoknak, bizonyos szempontok szerinti, többnyire szerény – de hangsúlyozottan az egészséges életvitel irányába történő – módosítását jelenti.

Az étrendi beavatkozás célja:

  • az egyénre számított ideális testsúly elérése, illetve megtartása,
  • a normálisnak tekinthető vércukor- és vérzsírszintek elérése,
  • az élettani tartománynál magasabb és alacsonyabb vércukorértékek elkerülése
  • a szövődmények kialakulásának kiküszöbölése illetve késleltetése.

Miért kell diétáznia a cukorbetegnek?

1. Az inzulininjekció nélkül kezelt cukorbeteg szervezetének alapproblémája egyrészt az, hogy az étkezések során a vércukor szinten tartásához szükséges inzulin elválasztása késve indul meg, másrészt a hasnyálmirigyének béta-sejtjeiben termelődő inzulin – az inzulin-rezisztencia miatt – nem képes hatását teljes értékűen kifejteni. A diétás kezeléssel ehhez kell alkalmazkodni, amennyiben:

  • lehetőleg kerülni kell a gyors vércukor emelkedést okozó ételeket. (Mint látni fogják, a vércukrot elsősorban az úgynevezett szénhidrátok emelik).
  • az egyénre szabott, naponta többszöri étkezés alkalmával, étkezésenként meghatározott szénhidráttartalmú ételt kívánatos fogyasztani.

Már itt is szükséges rámutatnunk arra a szempontra, hogy a 2-es típusú cukorbetegség felléptekor elsősorban diétával (és fokozott testmozgással) kell kezelni az állapotot, és csupán a diéta nem kielégítő hatása esetén szükséges kiegészíteni azt vércukorcsökkentő tabletták adásával.

2. Az inzulinkezelés alatt álló cukorbetegnek azért kell diétáznia, mert az alkalmazott inzulinkészítmények hatásgörbéje többnyire nem fedi le a táplálékból felszívódó szénhidrátok által okozott vércukor-emelkedést. Ebből a szempontból más a helyzet a hagyományos gyorshatású humán inzulinok és az ultra gyorshatású analóg inzulinok alkalmazása esetén, amennyiben:

  • A külön, vagy NPH-val keverten adagolt, gyors hatású inzulin hatástartama 4-6 óra, míg az étkezés utáni vércukor-emelkedés időtartama nem haladja meg a 3 órát. Amennyiben a beteg elhúzódó hatású inzulint is kap – és ez általánosnak mondható –, az inzulinhatás további 6–8 órán keresztül fennáll, és a szervezetben közepesen magas inzulinszintek állandósulnak. Ez teszi szükségessé a gyakori (napjában 5-7-szeri) étkezést, ezen belül is a rendszeres szénhidrátbevitelt, mert enélkül a vércukor kórosan alacsony, hipoglikémiás tartományba esne le.
  • Ha étkezések előtt, azaz az úgynevezett intenzív inzulinkezelés keretei között ultra gyorshatású analóg inzulint alkalmazunk, kb. 80–100 g szénhidrát egyszeri beviteléig sikeresen biztosítható az étkezés utáni vércukor emelkedés kívánt határon belül tartása. Ebben az esetben azonban a betegek elkövetik azt a gyakori hibát, hogy túladagolják a liszpro- vagy aszpart- vagy glulizin inzulint és ilyenkor az evés után a vércukor nem, vagy alig emelkedik, viszont másfél-két óra múlva már hipoglikémiás tartományba zuhanhat le. Hasonló a helyzet az inzulinpumpa kezelés esetében is.

Tehát a legkorszerűbb inzulinok alkalmazása és inzulin adagolási módok esetén is érvényes az a szabály, hogy az étkezési inzulin adagját pontosan illeszteni szükséges az elfogyasztandó étel szénhidrát tartalmához. Habár ez esetben a cukorbeteg számára roppant előnyt jelent, hogy már elsősorban nem az étkezést kell hozzáigazítani az inzulin-hatáshoz, hanem fordítva, az új lehetőségek és az ebből adódó nagyobb szabadság birtokában könnyen áteshetünk a ló túloldalára, ahogy ezt sajnos egyre többen meg is teszik. Az eredmény: vagy a rendszeres inzulin túladagolásból következő hipoglikémiák miatt fokozódó anyagcsere labilitás, és következményes HbA1c szint növekvés, vagy a rohamos hízás. Gyakran mindkét probléma egyidejűleg lép fel.

Egy nagyon fontos, talán kevéssé ismert további szempont:
Az étkezés utáni vércukorszint emelkedés nem csupán az elfogyasztott szénhidrát mennyiségének függvénye. Az inzulin nélkül és az inzulinnal kezelt diabéteszesekre is többnyire igaz, hogy az étkezés során a májba nem jut kellően gyorsan, megfelelő mennyiségű inzulin. Ilyenkor paradox módon, a májból fokozott mennyiségű szőlőcukor kerül a keringésbe, és sokszor ez okozza a „megmagyarázhatatlan”, nagyfokú vércukor emelkedést. Ez a tény indokolja az étrendi és a gyógyszeres kezelés teljes összehangolásának szükségességét.

A cikk megjelenését támogatta:

sanofi diabetes

Címkék:

Kategóriák éhgyomri mérés és cukorterheléses vizsgálat (OGTT) szerint

Normális vércukorérték  
éhgyomri (mmol/l) < 6,0
Terhelés után 2 órával (mmol/l) < 7,8
Emelkedett éhomi vércukor  
éhgyomri (mmol/l) 6,0-6,9
Terhelés után 2 órával (mmol/l) 7,8
Csökkent cukortolerancia  
éhgyomri (mmol/l) 7,0
Terhelés után 2 órával (mmol/l) 7,8-11,0
Cukorbetegség  
éhgyomri (mmol/l) 7,0
Terhelés után 2 órával (mmol/l) 11,1

Célértékek diabetes mellitusban és metabolikus szindrómában

éhomi vércukor (mmol/l) < 6,0
postprandiális (étkezés utáni) vércukor (mmol/l) < 7,5
HbA1c < 6,5%
vérnyomás (Hgmm) < 130/80
összkoleszterin (mmol/l) < 4,5
LDL-koleszterin (mmol/l) < 2,5
© Copyright 1993-2014 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!