Kezeletlen cukorbetegség és halláskárosodás
Kategória: Cukorbetegség Készült: 2012. február 02. csütörtök, 12:50 Írta: MP
A diabéteszes nők esetenként nagyobb fokú hallásromlással találhatják szembe magukat, ahogy öregszenek, főként, ha az anyagcserezavart nem állítják be megfelelően gyógyszerekkel, derült ki a Henry Ford Kórház új kutatásából.
A 60–75 év közötti, megfelelően kezelt cukorbeteg nők hallása jobban bizonyult azokénál, akik elhanyagolták betegségüket, ugyanolyan jónak, mint egészséges kortársaiké. A 60 év alatti betegek azonban jelentősen rosszabbul hallanak még megfelelő gyógyszerezés esetén is. A férfiak hallását általánosságban sokkal rosszabbnak találták, függetlenül az életkoruktól és a cukorbetegség meglététől.
„Valamilyen mértékű hallásvesztés az öregedés normális része mindenkinél, de a cukorbetegeknél a folyamat gyakran felgyorsul, különösen, ha a vércukorszintet nem tartják kordában gyógyszerrel és diétával” – mondta el Derek J. Handzo, a Henry Ford Kórház fül-orr-gégészeti és fej-nyaksebészeti osztályáról. „Kutatásunk nyomatékosítja a diabétesz megfelelő kezelésének fontosságát, különösen az idősebbek esetében, a halláskárosodással kapcsolatos hatása miatt.” Az eredményekről a Miami Beachen megrendezett éves Fül-Orr-Gégész Szövetség Kombinált Szekcióülésén számoltak be.
A cikk a reklám után folytatódik
Cukorbetegség és a hallásproblémák
Az Amerikai Diabétesz Társaság szerint az Egyesült Államokban közel 26 millió embert érint a cukorbetegség, 34,5 milliót pedig valamilyen halláskárosodás. A hallásproblémák jele lehet, ha valaki nehezen tudja elkülöníteni a háttérzajokat, nagy csoport beszélgetéseit nyomon követni, vagy örökké fel kell hangosítania a tévét és a rádiót. Habár korábban már kutatták a cukorbetegség és a hallásproblémák kapcsolatát, a Henry Ford munkatársai arra voltak kíváncsiak, milyen különbségek tapasztalhatók a jól és rosszul beállított cukorszint illetve az egészséges emberek állapota között. 990 beteg adatait tekintették át, akiknél 2000 és 2008 között hajtottak végre hallásvizsgálatot a kórházban. Nem, kor és a cukorbetegség jelenléte szerint osztályozták őket. A diabéteszeseket további két csoportra osztották a kezelés minősége szempontjából.
Dr. Handzo megjegyezte, hogy a korábbi kutatások nem foglalkoztak a vércukorszinttel, és nem dolgoztak ennyire változatos populációval. A Henry Fordban megvizsgálták a betegek átlagos hallásérzékenységét (PTA) és a beszédfelismerést, különböző időpontokban. A rosszul kezelt 60–75 év közötti cukorbeteg nők hallását sokkal rosszabbnak találták, mint azokét, akik karban tartották betegségüket. A 60 év alatti cukros nők hallása a betegség állapotától függetlenül gyengébb volt, mint egészséges társaiké. A férfiak esetében nem találtak jelentős eltérést a három csoport között.
„A fiatalabb férfiaknak eleve rosszabb a hallásuk, így lehetséges, hogy ez elleplezi a diabétesz hatásait. Eredményeink azonban újabb kutatásokat szorgalmaznak a nemek lehetséges szerepével kapcsolatban” – tette hozzá Dr. Handzo.