Dr.Info - Egészség és Életmódmagazin

Cikkek
Betegségek
Receptek
Intézmények
Közösség
Ma Tekla és Líviusz napja van. Holnap Gellért és Mercédesz napja lesz.
A+ A A-

Narkolepszia

Azt az alvászavart nevezzük narkolepsziának, amelynek során a beteg a normális ébrenlét ideje alatt ismételten, befolyásolhatatlanul, egyik pillanatról a másikra elalszik, "alvásroham", hirtelen tónusvesztés (kataplexia), alvási paralízis, hallucinációk kísérik.

Bővebben...

A narkolepszia gyakorisága 1:200.000, családi halmozódást mutat, de okát nem ismerjük. Semmilyen komoly egészségkárosodással nem jár, de jelentősen korlátozza a beteg életét, valamint a közlekedési és más balesetek gyakoriságát is növeli.

Általában serdülő- és fiatal felnőttkorban jelentkeznek az első panaszok, és a beteget egész élete során végigkísérik. A teljes tünetcsoport csupán a narkolepsziás betegek 10%-ában alakul ki, legtöbbjüknél csak néhány tünet jelentkezik.

Narkolepszia tünetek

A narkolepsziás betegre egyik pillanatról a másikra befolyásolhatatlan álmosság tör rá, amely a nap bármelyik órájában jelentkezhet. A beteg csupán rövid ideig tudja késleltetni az elalvást. Naponta néhányszor, de akár többször is előfordulhat, és általában legfeljebb fél órát tart. Leginkább monoton szituációkban lép fel, például unalmas megbeszélések alatt vagy hosszú, autópályán megtett út során vezetés közben. Ha a beteg szándékosan rövid bóbiskolást iktat be, rendszerint felfrissülten ébred fel.

Váratlan érzelmi reakció, például a düh, félelem, öröm, nevetés vagy meglepetés, eszméletvesztés nélküli hirtelen tónusvesztést (kataplexia) okozhat. A beteg izmai elernyednek, elejtheti a kezében tartott dolgokat, vagy a földre zuhanhat. Ezek az epizódok hasonlítanak a REM alvás alatt jelentkező izomellazulás, és kisebb mértékben a nevetés hatására bekövetkező gyengeséghez.

Ritkán az is előfordulhat, hogy elalvás közben vagy közvetlenül ébredés után meg akar mozdulni a beteg, de nem képes rá. Ez a jelenség az alvási paralízis, ami igen riasztó. A bénulás oldódhat másik személy érintésére, egyébként magától csak hosszú percek után múlik el.

Elalváskor vagy ritkábban ébredéskor a beteg teljesen életszerűen olyan képeket láthat, olyan hangokat hallhat, amelyek a valóságban nem léteznek. Ezek az extrém mértékben valószerű hallucinációk (hipnagóg hallucinációk) hasonlóak az álmokhoz, de jóval intenzívebbek.

Narkolepszia diagnózis

A diagnózist általában a tünetek alapján állítják fel, bár ugyanezeket a panaszokat más kórképek is okozhatják. Az alvási bénulás és a hallucinációk ritkán egyébként egészséges felnőttekben is előfordulhatnak. Bizonytalan diagnózis esetén rendszerint alváslaborban elektroenkefalográfiát (EEG) végeznek, ami az agy elektromos aktivitását rögzíti. Az EEG-n jellegzetes módon már elalváskor jelentkezik a REM-re jellemző alvási minta, és az alvási ciklus későbbi fázisaiban, mint ahogy azt normális esetben tapasztaljuk. Képalkotó eljárásokkal felderíthető rendellenességek általában nem állnak a narkolepszia hátterében.

Az álmosság izgatószerekkel, például amfetamin, dextroamfetamin, metilfenidát, modafinil és pimolin tartalmú készítményekkel esetenként csökkenthető. A dózist úgy kell beállítani, hogy ne legyenek mellékhatások, azaz idegesség, túlzott aktivitás és fogyás. A kezelőorvosnak a gyógyszeres kezelés beállításakor a beteget fokozott figyelemmel kell kísérni. A többi szerhez képest a modafinil rendelkezik a legkevesebb mellékhatással. A katalepszia kezelésében antidepresszív szerek, például az imipramin rendszerint jótékony hatásúak. A beteg állapota sokszor javul, ha napközben gyakran, rövid ideig (15-20 percig) szundít.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 5171

Kóros aluszékonyság

A hiperszomnia az össz-alvásidő jelentős megnövekedését jelenti. Kóros aluszékonyság alatt az alvás teljes idejének legalább 25%-os növekedését értjük, amely legalább néhány napon át tart. Kevésbé gyakori, mint az álmatlanság. Nem tekinthető kórosnak a több napos alváshiány vagy nagy fizikai megterhelés után jelentkező hosszabb időtartamú alvás, hiszen ilyenkor ez teljesen normális reakció.

Bővebben...

A kóros aluszékonyság súlyos betegségek egyik figyelmeztető jele lehet

Gondolnunk kell idegrendszeri kórképekre (mint pl. agyvelőgyulladás, agyhártyagyulladás vagy agytumor), szív- és tüdőbetegségekre, májelégtelenségre, valamint alvási apnoera, illetve pszichológiai betegségekre (pl. súlyos szorongás vagy depresszió). A serdülőkorban jelentkező hiperszomnia esetén narkolepszia gyanúja merül fel. Természetesen altatók túlzott használata is megnövelheti az alvásigényt.

Kóros aluszékonyság miatt jelentkező beteg esetén a hangulatra, az alvás-ébrenlét ciklusra, és a gyógyszerszedésre kérdez rá az orvos. A beteg kóros alvási szokásairól gyakran leginkább a hálótárs tud a legpontosabb információkkal szolgálni.

Kórosnak tekinthető a horkolás hosszú légzésszünetekkel (obstruktív alvási apnoe jele lehet), a fogcsikorgatás, a rugdalózás és az alvajárás. A szív-, a tüdő- és a májfunkció ellenőrzése is része az orvosi vizsgálatnak. Szükségessé válhat az ideggyógyászati vizsgálat is, ami memóriazavarra vagy más idegrendszeri kórképre deríthet fényt. Amennyiben ez utóbbira van gyanú, komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia (MR) vizsgálatot végeznek, és a beteget neurológus szakorvoshoz irányítják.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 4878

Az altatókról

Mielőtt az altatóhoz nyúlnánk...

  • Altató használata előtt próbáljon ki minden más lehetséges módszert! A legtöbb alvási probléma nem igényel gyógyszeres kezelést, lehet, hogy elég csak megérteni a jelenség folyamatát és részleteit. Sokszor az alvási probléma valami hirtelen, váratlan, napközben történt esemény eredménye, amely kis idő elteltével megoldódik. Ilyenkor célravezetőbb ha jobban odafigyelünk a helyes alváshigiéniára, a megfelelő lazításra...
  • Gondolja végig, hogy mennyi alkoholt, kávét fogyaszt, mert ezek is okozhatnak alvásproblémákat, esetleg a már meglévőt súlyosbíthatják.
  • Az erős horkolás, légzésmegállás, illetve krónikus tüdőbetegséges esetén az altató (az alkohol is) súlyosbíthatja a helyzetet. A felsoroltak megléte esetén feltétlenül ki kell kérni az orvos tanácsát!
  • Gondolja végig nem lehet-e valami olyan betegsége, ami nem hagyja elaludni, vagy ami miatt korábban felébred a kelleténél. Ilyenkor az alvászavar a kiváltó ok kezelésével orvosolható, pl. ízületi gyulladás esetén fájdalomcsillapítót, nem altatót kell alkalmazni.
  • Kérdezze meg orvosát, hogy az egyéb alkalmazott gyógyszerei között, amely fokozza az éberséget.
  • Amennyiben gyógyszer nélkül nem tud javítani alvási nehézségein, először a legenyhébb szerrel kezdje a terápiát, pl. gyógyteával. E módszer hatása csak néhány éjszaka után mutatkozik, ne adja fel az első sikertelen próbálkozás miatt.
  • Ha az előző módszerek nem használnak, szükség lehet valamilyen enyhébb altatópirulára. Ha ezek sem hoznak javulást, orvoshoz kell fordulni, hogy fel lehessen deríteni a kiváltó okot.
Bővebben...

Altatók... Ne szedjük könnyelműen!

A leggyakrabban használt altatók közé tartoznak a nyugtatók, a minor trankvillánsok és a szorongáscsökkentők. A legtöbbjük biztonságosan szedhető, azonban hozzászokás esetén mindegyikük hatástalan lehet. Az altatók, illetve szorongáscsökkentők elhagyásakor elvonási tünetek léphetnek fel. Amennyiben a szert néhány napnál tovább szedték, az altató elhagyása az eredeti alvási probléma hirtelen romlását (rebound inszomnia) és a szorongás felerősödését vonhatja maga után. Ajánlatos a szer adagját lassan csökkenteni. A szedés teljes elhagyása hetekig tarthat.

A legtöbb altató receptköteles. Ennek az az oka, hogy ezekre a szerekre rá lehet szokni, függőség fejlődhet ki, és túladagolás is bekövetkezhet. Különösen idősek és légzési zavarokkal küszködő betegek esetében kockázatos az alkalmazásuk, ugyanis ezek a szerek gyakran csökkentik az agy légzőközpontjának a működését. Éberséget csökkentő hatásuk miatt a vezetés és a gépkezelés veszélyei fokozottak. Különösen veszélyes az alkohollal, opiátokkal, antihisztaminokkal vagy antidepresszív szerekkel való párosítás. A fenti szerek mindegyike álmosságot és légzéscsökkenést okoznak; kombinálva a szereket ezeknek a hatásoknak a veszélyei fokozottak.

Ma még a leggyakrabban alkalmazott altatók a benzodiazepinek, de nem ezek a legkorszerűbbek. Mind a nagyon rövid, mind  a túl hosszú felezési idejű gyógyszerek számos potenciálisan veszélyes mellékhatással rendelkeznek.

Az úgynevezett nem benzodiazepin szerkezetű altatókhoz tartoznak a zolpidem és a zopiclon hatóanyag tartalmú altatók. Ezek új, modern készítmények, melyek a természetes alvást próbálják visszaállítani, azáltal, hogy megőrzik az alvás élettani szerkezetét, ezért pihentetőbb alvást és frissebb másnapi ébrenlétet biztosítanak, továbbá nagyobb biztonsággal alkalmazhatók számos veszélyeztetett betegcsoportnál, mint időseknél, szívelégtelenségben illetve, egyes szervi, agyi elváltozásokban szenvedőknél, rosszabb általános állapotú betegeknél.
Mindkét hatóanyag gyors hatású altatószer. Csökkenti az elalváshoz szükséges időt, az éjszakai felébredések számát, az alvásidőt meghosszabbítja. Bevétele után fel kell készülni gyors hipnotikus hatására, majd 7-8 óra zavartalan alvást kell biztosítani.

Az egykor leggyakrabban szedett barbiturátok és a meprobamat nem olyan biztonságosak, mint a benzodiazepinek. A klorálhidrát viszonylag biztonságos, de hatása gyenge. A benzodiazepineknél jóval ritkábban alkalmazzák.

Néhány antidepresszív szer, pl. az amitriptilin jó hatású lehet depresszióhoz kapcsolódó alváshiányban és pánik rohamokhoz társuló kora reggeli ébredések esetén. Mellékhatásai, különösen időskorban kedvezőtlenek lehetnek.

A difenhidramin és a dimenhidrinát két olcsó, recept nélkül is beszerezhető szer, mellyel az enyhe, alkalmi alvási problémák kezelhetők. Mindazonáltal ezek a szerek fő hatásukat tekintve nem altatók, és – különösen idősekben – mellékhatásaik is lehetnek.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 4868

Az álmatlanság (inszomnia)

Álmatlanságnak nevezzük az elalvás és az átalvás nehezítettségét, illetve az olyan alvászavarokat, melyek következtében az egyén az alvást elégtelennek és nem pihentetőnek éli meg.

Bővebben...

Az álmatlanság (inszomnia) nem betegség, hanem olyan tünet, melynek számos oka lehet, például szabálytalan alvás-ébrenléti szokások, testi betegségek, gyógyszerszedés vagy -elvonás, túlzott esti alkoholfogyasztás, az érzelmi élet problémái és a stressz. Nem ritkán szorongás, idegesség, depresszió vagy félelem áll a háttérben. Néha egyszerűen csak a fáradtság hiánya az álmatlanság oka. Egyeseknek hosszú időn át tartó (krónikus) álmatlanságuk van, mely látszólag semmiféle testi betegséggel, gyógyszerszedéssel vagy -elvonással, illetve stresszel nem vagy alig áll kapcsolatban.

Nehezített elalvás mind fiatalok, mind idősek körében gyakori

A felnőttek körülbelül 10%-ának van krónikus inszomniája, és mintegy 50%-uk számol be esetenként előforduló álmatlanságról.

Mivel az életkor előrehaladtával az alvási szokások változnak, idős emberek azt gondolhatják, hogy álmatlanságban szenvednek, holott nem. Ahogy öregszünk, rendszerint egyre kevesebbet alszunk éjszaka, nappal pedig szunyókálunk. Az alvás negyedik, mély alvási fázisa egyre rövidül, míg végül teljesen elmarad. Az idősebbek az alvás mindegyik fázisában gyakrabban ébrednek fel. Ezek a változások normálisnak tekinthetőek, és rendszerint nem utalnak alvászavarra.

Az álmatlanságnak több típusát különítjük el

Az elalvási nehézség gyakori probléma, mely akkor fordul elő, ha az illető képtelen ellazulni, továbbszövi gondolatait és aggódik, szorong. Az átalvás zavara idősek körében gyakoribb rendellenesség, mint a fiataloknál. Ilyenkor az egyén el tud aludni, azonban órákkal később felébred, és csak nehezen alszik vissza. Esetenként ismételt ébredésekkel tagolt, nyugtalan, nem pihentető álomba zuhan. A hajnali ébredés, mely az álmatlanság egy további fajtája, bármely életkorban a depresszió jele lehet.

A megszokott alvási rendet felborító tényezők hatására az alvás-ébrenlét ciklus zavarai jelentkezhetnek: az illető alkalmatlan pillanatokban elalszik, viszont alvásidőben nem képes álomba merülni. Az alvás-ébrenlét ritmus megfordulása gyakran jelentkezik jelentős időzóna átlépéskor (különösen a keletről nyugatra történő utazáskor), változó hosszúságú éjjeli műszakok esetén, gyakori munkaidő változtatáskor és túlzott alkoholfogyasztás után. Esetenként a ritmus felborulása gyógyszer-mellékhatásnak tudható. Kórházban fekvő betegeknél sem ritka ez az állapot, mivel éjszaka gyakran felébresztik őket. A megszokott alvási rend megbomlása az agy biológiai órájának sérülése miatt is kialakulhat (például agyvelőgyulladás, szélütés, Alzheimer-kór következményeként).

Panaszok, tünetek

Az érintett ingerlékenységről, nappali fáradtságról, és stressz helyzetben a koncentráló képesség vagy teljesítmény csökkenéséről számol be.

Az álmatlanság diagnózisának felállításakor az orvos figyelembe veszi az alvási szokásokat, a gyógyszerszedést (beleértve az alkoholfogyasztást és az illegális droghasználatot is), a pszichés stressz és a testmozgás mértékét. Mivel egyeseknek kisebb az alvásigénye, az álmatlanság diagnózisa csak az egyéni igények figyelembevételével történhet.

Álmatlanság kezelése

Az álmatlanság kezelése a kiváltó októl és a panaszok súlyosságától függ. Amennyiben más betegség következménye, az adott kórkép kezelésével az alvás is javulhat. A legtöbb inszomniás ember esetében egyszerű életmódbeli változtatásokkal, például rendszeres alvási szokások kialakításával javulást lehet elérni.

Erős fénnyel a biológiai óra beállítását érhetjük el (az egyént ennek során megfelelő időpontokban intenzív fényhatásnak teszik ki). Különösen akkor hatékony, ha időzóna átlépés következtében fellépett alvászavarról vagy elalvási nehézségről, illetve túl korai lefekvésről és ébredésről van szó.

Amennyiben az alvászavar a személyt hétköznapi tevékenységében akadályozza, és közérzetét is rontja, jó hatás érhető el a legfeljebb egy héten keresztül, alkalmanként szedett altatókkal (hipnotikummokkal). A legtöbb ilyen szer receptköteles. A vénymentesen is kapható gyógyszerek közé tartozik az antihisztamin-hatású difenhidramin és doxilamin. Mellékhatások, különösen idősekben előfordulhatnak.

Az alvási rend korfüggő megváltozását megélő időseknek rendszerint nincs szükségük altatókra. Mivel az össz-alvásidő a korral rendszerint csökken, az idősebbek alvása nemegyszer javul, ha később fekszenek le, korábban kelnek, vagy kevesebbet szundítanak napközben. Álmatlanság kezelésére adott altatók ebben a korcsoportban gyakran több problémát okoznak (zavartság, elesés, inkontinencia), mint maga az álmatlanság.

Ha az inszomnia hátterében érzelmi feszültség áll, többet ér a stresszoldó kezelés, mint az altatók szedése. Álmatlanság és depresszió együttes fennállásakor kivizsgálás és a depresszió kezelése szükséges. A depresszió kezelése gyakran enyhíti a panaszokat, néhány antidepresszív szer nyugtató hatása révén közvetlenül is javítja az alvást.

Az álmatlanság kezelésére néha melatonint adnak, különösen időseknek, akiknek a melatonin szintjük gyakran alacsonyabb. A melatonin másik alkalmazási területe az időzóna átlépés hatásának csökkentése, azonban ebben a tekintetben az eredmények ellentmondásosak. A szer rövidtávon (legfeljebb néhány hétig) biztonságosnak tűnik, de hosszú távú alkalmazásával járó hatásai nem ismertek.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 9340

Az alvászavar

Alvászavaroknak azokat a rendellenességeket nevezzük, melyek az elalvást, az átalvást vagy az ébren maradást érintik, valamint amelyek alvás alatti, normálistól eltérő viselkedéssel járnak, mint pl.: rémálmok vagy az alvajárás.

Az alvás az élethez és az egészséghez nélkülözhetetlen, de nem teljesen tisztázott, hogy miért is van rá szükség, illetve, hogy pontosan hogyan is fejti ki jótékony hatását. Az alvásigény jelentős egyéni különbségeket mutat: egészséges felnőttek között akadnak olyanok, akik napi 4 óra alvással is beérik, míg másoknak akár 10 órára is szükségük van. A legtöbben az éjszakát töltik alvással, azonban sokaknak a munkahelyi napirendnek eleget téve napközben kell aludniuk - ilyen helyzetek gyakran vezetnek alvászavarokhoz.

Az alvás időtartamát és a pihenés utáni közérzetet számos tényező befolyásolja, így az izgatottság, az érzelmi feszültség, az életkor, a táplálkozás és a gyógyszerhasználat. Néhány gyógyszer például álmossá tesz, míg mások megnehezítik az elalvást. Néhány élelmiszer alkotórész és adalékanyag, így a koffein, az erős fűszerek, a mononátriumglutamát zavarhatja az alvást. Idősek rendszerint korábban fekszenek le, korábban ébrednek, és kevésbé viselik jól a megszokott alvási rend megváltozását (például hajlamosabbak az időzóna átlépés okozta alvászavarra ["jet lag"]). Fiatal felnőttekhez és gyerekekhez képest, könnyebben ébreszthetőek, és gyakrabban ébrednek föl az éjszaka folyamán. Nem egyértelmű, hogy idősebbeknek kisebb lenne az alvásigénye. A nappali szunyókálás pótolhatja az éjszaka elmaradt alvást, azonban ez is hozzájárulhat az alvászavarhoz.

Az alvás nem egyenletes. Két fő stádiumát különböztetjük meg: a gyors szemmozgásokkal kísért (REM - rapid eye movement) és az anélküli (non-REM) alvást, ez utóbbi négy fázisból áll. Egy átlagos éjszaka folyamán az alvó ember 5-6 alkalommal megy át a 4 fázison és az azt rendszerint követő, rövid ideig tartó REM fázison.

Az alvás az első fázistól (nagyon felületes alvás, az alvó könnyen ébreszthető) egyre mélyül a negyedik fázisig (nagyon mély alvás, az alvó ember csak nehezen ébreszthető). Ez utóbbiban a vérnyomás, a szívfrekvencia és a légzésszám a minimumra csökken.

A REM alvás során az agy elektromos aktivitása szokatlanul élénk, valamelyest a ébrenlét állapotához hasonlít. A szemek gyorsan mozognak, és akaratlan izomrángások jelentkezhetnek. A légzésszám és a légvételek mélysége nő, azonban az izmok, eltekintve a rekeszizomtól, nagymértékben ellazultak - sokkal inkább, mint a non-REM alvás legmélyebb fázisában.

Leginkább a REM fázisban álmodunk. Az alvás alatti beszéd, a rémálmok és az alvajárás az esetek többségében a 3. és a 4. fázishoz kapcsolódnak.

Az alvászavarok rendszerint az aktuális panaszt magában foglaló kórtörténet és a fizikális vizsgálat alapján diagnosztizálhatóak. Ha bizonytalan a diagnózis, alváslaborban végzett kivizsgálásra lehet szükség. Az alváslaborban az éjszakai alvás teljes ideje alatt poliszomnográfia készül, és a szokatlan mozgásokat is megfigyelik. A poliszomnográfia során követik és regisztrálják a légzést, a szívfrekvenciát és egyéb testműködéseket, továbbá elektroenkefalográfiával (EEG) rögzítik az agy elektromos tevékenységét, valamint elektro-okulográfiával a REM alvás alatt fellépő szemmozgásokat.

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 13205

Alváslexikon

Alfa-hullámok

8-12 Hz-es agyhullám, amelyet az EEG-készülék ellazult állapotban mutat.

Alvás-architektúra

Az alvás-architektúra alatt az egyes alvásszakaszoknak a teljes alvásfolyamathoz viszonyított arányát értjük. Ez életünk  során változik, idősebb korban például a mélyalvási szakasz rövidül.

Alvási apnoé szindróma

Akár 10 másodpercnél is hosszabb légzéskihagyással járó jelenség, amely főleg a non-REM-fázisban lép el. A szervezetben ennek következményeként oxigénhiány keletkezik és napközbeni kimerültségérzést  okozhat.

Alváslabor

Az alváslaborban a beteget polisomnográfiás vizsgálatnak vetik alá, hogy megállapítsák az alvászavar okát. Általában 2-3 éjszakát kell a páciensnek ott töltenie.

Alvásfázisok

Az alvás alatt 5 szakasz ritmikus lezajlása történik, általában mindegyik kb. 90 percig tart.

Alvás-restrikció

Magatartásterápiás eszköz, amelynek során az alvásidőt először csökkentik, aztán fokozatosan növelik.

Alvás-orsó

Az alvás-orsó EEG-elváltozás, amely az ún. K-komplexekkel (lásd…) együtt, az S2 alvásszakaszban jelentkezik.

Alvásnapló

Az alvászavar okának feltárása érdekében a beteg alvásnaplót vezet, amelyben minden reggel és este rögzíti az alvással és a napközbeni éberségi/fáradtsági állapotokkal összefüggésben tapasztaltakat. Ennek segítségével az orvos tisztább képet kap a kórról.

Béta-hullámok

13-30 Hz frekvenciás, ébrenléti állapotra jellemző agyhullám.

Bioritmus

Napszakaszokhoz, sőt hónapváltásokhoz igazodó, külső-belső körülmények (pl.: fény, hormonális állapot) által befolyásolt változó intenzitású testi funkciók (alvás, testhőmérséklet)

Delta-hullámok

1–3 Hz-es agyhullám, amelyek a mélyalvási periódusban mérhető.

EEG (elektroenkefalográfia)

Az EEG fejre rögzített elektródáival mérik és jegyzik fel az agy feszültségingadozásait. Ezen a módon nyomon követhetőek az alvás egyes szakaszai is. A hullámvonalakból diagnosztizálhatóak egyes betegségek, mint például az epilepszia.

Elalvási latencia

Az az időtartam, amely az elalvásig eltelik.

EMG (elektromiográfia)

Az elektromiográfiás módszerrel az izomszövet akciósfeszültségét mérik és mutatják ki. Az alváslaborban végzett vizsgálatok során általában az EEG és EOG mérési eljárásokkal együtt határozzák meg az alvás egyes szakaszait.

EOG (elektrookulográfia)

Az elektrookulográfia segítségével a szemmozgásokat figyelik meg.

Insomnia

Insomniának a nem elegendő alvásidővel járó alvászavart nevezzük.  Megkülönböztetjük az elalvással és az átalvással járó nehézségeket.

Jet-lag

A több időzóna átrepülése miatt fellépő alvásritmus-eltolódást nevezzük így. Általában több napot vesz igénybe, amíg a normális ritmus visszaáll.

Hipersomnia

Hipersomnia alatt megfelelő időtartamú alvást követő, fokozott nappali fáradtságérzetet értünk. Ez akár napközbeni szunyókáláshoz, teljesítménycsökkenéshez is vezethet.

Hipnotika

Az altatószerek farmakológiai elnevezése.

Horkolás

A horkolás a felső légutak lágy szöveteinek rezgése, amely az alvás alatti szövet- és izomellazulás miatt jön létre. A vibrációt erős vagy kevésbé jelentős hangjelenség kíséri. Többféle okra vezethető vissza  (pl.: elhízás miatti levegőjárat-szűkület, szervi változások, mint például orrmandula-megnagyobbodás, valamint gyenge izomtónus)

K-Komplexek

A K-komplexek EEG-hullámok, amelyek a könnyű vagy felszínes alvás (S2-szakasz) során figyelhetőek meg. Elnevezésüket a K-betűhöz való hasonlóságuk miatt kapták.  

Mélyalvás

Az S4, vagyis a mélyalvás-szakasz melynek során intenzíven regenerálódik a szervezet.

Non-REM-alvás

Az S1-S4-ig (szendergéstől a mélyalvásig) tartó alvásszakaszokat nevezzük non-REM-alvásnak ellentétben a REM-periódussal, amelyet gyors szemmozgás jellemez.

Nyugtalan láb szindróma

A kórképhez gyakran társul vesebetegség vagy ízületi gyulladás, de örökletes hajlam is közrejátszhat kialakulásában. Alvás alatt, de akár napközben is jelentkezhet a lábakban kínzó, kellemetlen érzés, amely mozgáskényszert vált ki.

Parasomnia

Ide soroljuk az alvás közben előforduló, nem megszokott tevékenységeket, mint például a beszéd, rémült érzéssel kísért felriadás.

Periodikus lábmozgások

Rövid, ritmikus, 20-30 lábmozgás/sec. gyakorisággal leírható kórkép, mely az alvást kíséri, gátolva annak folyamatát. Oka mindeddig nem ismert.

Polisomnográfia

Alváslaborban végzett elemző eljárás, melybe az EEG, az EOG és az EMG is beletartozik. Feljegyzik a légzésgyakoriságot, és EKG-vizsgálattal is kiegészítik a mérési eredményeket. Ilyen módon diagnosztizálható például az alvási apnoé.

Progresszív izomrelaxáció

Jakobsen nevéhez fűződő feszültségoldó technika. Egyes izomcsoportokat akaratlagosan megfeszítenek majd ellazítanak, mélyebb ellazulást érve ezzel el. Gyakorlással hatása fokozható.

REM-fázis

Álom-periódus alatt fellépő, élénk szemmozgással kísért jelenség. Ilyenkor mind a légzési-, mind pedig a szívfrekvencia magasabb.

Stimulus-kontrolltechnika

Magatartásterápiás módszer, amely korlátozza, hogy az ágyban - amely az alvás kizárólagos helyszíne -, más jellegű tevékenységet (olvasás, televíziónézés) végezzen a páciens.

Théta-hullámok

4-7 Hz frekvenciájú agyhullámok, amelyek a középmély-alvásszakaszra jellemzőek.

Címkék:

Utolsó frissítés: 2015. december 30. szerda, 07:32

Találatok: 12536

© Copyright 1993-2014 Dr.Info All Rights Reserved! / Minden jog fenntartva!