Idegbántalom és cukorbetegség

Kategória: Cukorbetegség Készült: 2009. máj. 23. szombat, 12:42 Írta: Drinfo.hu - Cukorbeteg Élet

Az idegbántalom jelentősége, mint a cukorbetegek életkilátásait döntően meghatározó szövődmény, egyre inkább előtérbe kerül. Az idegpályák szervezetünk egészét behálózzák, ennek megfelelően az idegbántalom rendkívül szerteágazó klinikai tünetegyütteshez vezethet.

Idegbántalom cukorbetegeknél - klinikai kép

A vegetatív (zsigeri, autonom) idegrendszer károsodása számos szervrendszert befolyásolhat. Az érintett betegekben – a szívinfarktus vagy a koszorúerek keringészavara – tünetmentes vagy fájdalommentes formában jelentkezhet. Ép körülmények között felálláskor a vérnyomás kis mértékben emelkedik, vegetatív idegrendszeri károsodás esetén ezzel szemben vérnyomásesés következhet be, amelynek tünetei a hipoglikémia tüneteire emlékeztetnek. Szaporábbá válik a szívverés, ami önmagában is kedvezőtlen.

Ugyancsak az autonom károsodás következménye, ha figyelmeztető tünetek (izzadás, szapora szívverés, éhségérzet) nélkül, hirtelen eszméletvesztéssel lép fel a hipoglikémia. Az emésztőrendszer működése lelassul, teltségérzés, hányinger, hányás jelentkezhet. A gyomorműködés súlyos károsodása befolyásolja a táplálék felszívódását is, megmagyarázhatatlannak tűnő hipoglikémiákhoz vezethet. Beállíthatatlannak tűnő cukorbetegek esetében, nagymértékű vércukor-ingadozások rendszeres észlelésekor érdemes gondolnunk erre a lehetőségre. Rohamokban jelentkező súlyos, vizes, típusosan éjszakai hasmenés is erre jellemző. „Nagy, lusta epehólyag” alakulhat ki, amely epekőbetegség gyakoribb előfordulásához vezethet.

Károsodnak a mozgatóidegek, csökken a kéz szorító ereje, járásgyengeség lép fel

A mozgáskorlátozottság jelentősen rontja az életminőséget. Az érzőideg-bántalom számos klinikai következménnyel jár. A legtípusosabb esetben zsibbadás, bizsergés, fonákérzés, valamint fájdalom jelentkezhet a végtagokon. Nyugalomban és jellemző módon éjszaka, általában az alsóvégtagi panaszok állnak előtérben. E panaszokat gyakran csekély érintés, pl. a hálóruha vagy a takaró hozzáérése válthatja ki.

A fejlett országokban a nem traumás eredetű amputációk felét cukorbetegek szenvedik el, e beavatkozások gyakorisága a diabéteszesek között nagyságrenddel gyakoribb, mint cukorbetegségben nem szenvedőknél. Magyarországon évente mintegy négyezer cukorbeteg lábát amputálják. Hogyan függ össze az idegbántalom az amputációval? A legfontosabb mechanizmus az érzőideg-károsodás: a fájdalomérzés, tapintásérzés, hőérzés és helyzetérzés csökkenése, súlyos esetben teljes megszűnése miatt a beteg nem érzékeli a lábat érő kisebb-nagyobb sérüléseket. Ilyeneket okozhat például a cipőben lévő kő vagy kiálló szög. Elég, ha a cipő nyomja a lábat: kimutatták, hogy új cipő vásárlásakor a cukorbetegek annál kisebb cipőt választanak, minél súlyosabb az idegkárosodás mértéke. Észrevétlenül maradhatnak az égési sérülések is. A beidegzés kiegyensúlyozatlansága miatt megváltozik a láb egészének statikája, kóros nyomáspontok alakulnak ki a talpon, és az idegbántalom következtében e fokozott nyomást a betegek nem érzik. Ezt az állapotot tekintjük a diabéteszes láb 0. stádiumának – ilyenkor a bőrfelületen eltérés még nem látható. A következő stádiumban fekély alakul ki a talpon, amely típusos esetben fájdalmatlan, a mechanizmus alapján neuropátiás fekélynek is nevezzük. A talpi fekély melegágya a kórokozóknak, fertőzések keletkezésének, amelyek hajlama a gyógyulásra a cukorbetegeknél amúgy is csökkent. A kezdetben felületes fekély viszonylag gyorsan terjedhet a lágyrészek felé, roncsolja a kötőszöveteket, izületeket és csontokat is. Ha a láb hátsó részét is érinti a folyamat, az amputáció elkerülhetetlen.

Az idegbántalom miatti alsóvégtag-csonkolások jelentős többsége megelőzhető lenne. A diabéteszes láb létrejöttéhez hozzájárul a vegetatív idegrendszer károsodása is. A verejtékmirigyek működési zavara következtében az alsó végtag hőleadási képessége csökken, a bőr szárazzá és berepedezetté válik, a folyamat következménye a kórokozók megtelepedése, a fertőzések kialakulása, és tovaterjedése.

Idegbántalom - Diagnosztika

Számos amputáció megelőzhető, ha az idegbántalmat korai stádiumban kimutatják. Ehhez rendelkezésünkre állnak viszonylag egyszerű eszközök. Alapvetően fontos az érzéscsökkenés idejekorán történő kimutatása, például kalibrált hangvillával. Egy másik lehetőséggel, az ún. monofilamentummal azt vizsgáljuk, hogy egy nyélre erősített, speciális anyagból készült szál érintését a beteg megérzi-e. A vegetatív idegrendszeri károsodás diagnosztikájában a leggyakrabban a szívfrekvencia és a vérnyomás különböző változásait értékeljük. Egyes centrumokban rendelkezésre állnak időigényesebb és bonyolultabb, egyúttal költségesebb diagnosztikus lehetőségek is.
Az idegbántalom kezelése

Mint minden szövődménynél, az idegrendszeri károsodás esetében a kezelés alapvető módja a szénhidrát-anyagcsere minél optimálisabb beállítása. Kérdés, szükség van-e az anyagcserehelyzet rendezése mellett az idegbántalom specifikus kezelésére is? A betegek túlnyomó többségénél: igen.

Először is, az idegek károsodása a beteg életét megkeserítő, életminőségét jelentősen rontó, súlyos tünetekkel járó szövődmény. Másodszor, a cukorbetegek 90–95%-a 2-es típusú diabéteszben szenved. Jól tudjuk, a betegség fő veszélye, hogy hosszú évek alatt tünetmentesen, alattomosan fejlődik ki. A vércukorérték magas, a diabétesz már fennáll, ugyanakkor a beteg nem tud róla és így nem is kezelik. A tünetmentesség következtében a klinikai diagnózis időpontjában a betegek felében már az idegbántalom szövődménye is kimutatható. Harmadszor, az idegbántalom gyakran jó anyagcsere mellett is jelentkezhet.

A cukorbetegségnél alkalmazott szerek (inzulin, tablettás antidiabetikumok, vérnyomáscsökkentők, zsírszintcsökkentő, trombózisgátlók) az oki kezelés részét képezik. Az idegbántalom az egyetlen szövődmény, melynek kezelésében oki és tüneti kezelést különböztetünk meg. Az utóbbi évtizedben az oki kezelés terén jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi.

A magas vércukorértékek miatt a glukóz optimális lebontásának útja telítődik, ezért másodlagos anyagcsereutak kerülnek előtérbe, ezek azonban felelősek a kisérszövődmények kialakulásáért is. Az egyik fontos anyagcsereút a szervezet különböző strukturfehérjéinek a glukózzal való kapcsolódása. A legismertebb a vér hemoglobinjának cukorral való kötődése: ez az alapja a HbA1c mérésének, tehát a cukorbetegség hosszútávú anyagcserekontrolljának. Minél magasabb a vércukor, annál több glukóz kapcsolódik hemoglobinnel, annál magasabb lesz a HbA1c értéke. A kóros glukózfehérje-kötések károsítják az idegrostokat védő velőshüvelyt is, e folyamatnak rendkívül fontos a szerepe az idegbántalom létrejöttében. A folyamat gátolható benfotiaminnal. Számos külföldi és hazai vizsgálat igazolta a benfotiamin hatékonyságát a cukorbetegséghez csatlakozó idegbántalom kezelésében. A húsz különböző vizsgálóhelyen 141 beteg adatait felölelő hazai multicentrikus vizsgálatban benfotiamin-kezelés mellett mind a fájdalom, mind pedig a vibrációérzet javulása már 3 hét elteltével igazolható volt.

A benfotiamin könnyen átjut az idegsejtek fehérjékből és zsírokból álló falán. Optimálisnak a benfotiamin folyamatos adagolását tartjuk, a hazai klinikai tapasztalatok szerint mérsékelt fokú idegbántalom az elfogadható és szénhidrát-anyagcsere egyidejű fennállása esetén a betegek többségénél hatékony volt a szer 3 héten át tartó adása és e kezelés megismétlése 3 havonta. 2003-ban vált ismerté, hogy a benfotiamin a kisérszövődmények, így az idegbántalom kialakulásáért felelős további két alapvető anyagcsereutat is gátol. Jórészt e kutatásokért érdemelte ki Michael Brownlee amerikai profeszszor 2003-ban az Európai Diabetes Társaság legrangosabb díját, 2004-ben pedig az amerikai Diabetes Társaság legjelentősebb tudományos elismerését, az inzulin egyik felfedezőjéről elnevezett Banting emlékérmet.

A cukorbetegséghez csatlakozó súlyosfokú idegbántalom leghatékonyabb, oki kezelésének napjainkban az antioxidáns tulajdonságú alfa-liponsav tartalmú készítményeket tartjuk. A legsúlyosabb esetekben a kezelés infúziós megkezdése, majd tablettás formában való folytatása javasolt. A tüneti kezelést jelentősen javítja a pregabalin és a duloxetin hazai forgalomba kerülése.