A cukor növelheti az antibiotikumok hatékonyságát krónikus fertőzések esetében – idézte amerikai kutatók megállapítását a Scientific American című tudományos folyóirat.

Bővebben...

Az új vizsgálati jelentések szerint a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzések sokkal gyakoribbak nyáron és ősszel, és ez az emelkedés elsősorban a gyermekeknél figyelhető meg. A szakértők szerint az eredmények elősegíthetik, hogy jobban megértsék a kórokozó terjedésének biológiai alapjait.

Bővebben...

Egy nemrég végzett kutatás szerint a P.acnes (Propionibacterium acnes) nevű kórokozó, ami szinte minden emberi szervezetben megtalálható, komoly fertőzések forrása lehet.

Bővebben...

Amerikai kutatók szerint nem megoldhatatlan feladat a szuperbaktériumok leigázása. Kutatásaik szerint ugyanis azok a ragadozó baktériumok, amelyek más baktériumokkal táplálkoznak annak érdekében, hogy éleben maradjanak, segíthetnek az antibiotikum-rezisztens kórokozók legyőzésében.

Bővebben...

A legfrissebb kutatások során a tudósok magyarázatot találtak arra, hogy a sokszor halálos fertőzést okozó Staphilococcus aureus nevű baktérium miért csak az emberre veszélyes, és miért nem támad meg más emlősöket is. Mint kiderült, a magyarázat az emberi vérben rejlik.

Bővebben...

A glasgow-i Strathclyde Egyetem munkatársai olyan világítás rendszert dolgoztak ki, amely képes elpusztítani a kórházakban megtelepedő szuperbaktériumokat, például az MRSA-t vagy a C.diff-et. A kulcsot a szűk spektrumú fénynyalábok (HINS) jelentik, amelyek eltüntetik a felületekről a kórokozókat.

Bővebben...

A The Lancet nemrégiben egy megdöbbentő esetről adott hírt: egy idős férfi kertészkedés közben fertőződött meg a légionárius betegséggel – munka közben ugyanis megvágta az ujját, így a baktérium a seben keresztül jutott be a szervezetébe. A szakemberek szerint nem árt vigyázni, mivel a kórokozó ott lappanghat a komposztban, és ha óvatlanok vagyunk, súlyos egészségügyi problémáink lehetnek.

Bővebben...

A Clostridium difficile az egyik leggyakoribb kórházi fertőzést okozó baktérium. Okozhat hasmenést, vastagbélgyulladást, szepszist, megnövelheti a kórházi tartózkodás idejét és a halálozás esélyét is. A Mayo Klinika kutatói azonban felfedeztek egy módszert, amely segítségével töredékére csökkenthető a fertőzések száma.

Bővebben...

Egy új tanulmány szerint a szepszis és a tüdőgyulladás, két közös kórházi MRSA-fertőzés, 48.000 amerikait ölt meg 2006-ban, és a nemzetnek a kezelés költségei több mint 8 milliárd dollárba kerültek.

Bővebben...

Kenőcsöt lehet készíteni a gránátalma héjából, mellyel az olyan kórházi fertőzések kezelhetők, mint például a nagyon veszélyes methicillin rezisztens (ezzel az antibiotikummal szemben ellenálló) Stapyhlococcus aureus (MRSA) baktérium okozta infekciók.

Bővebben...

A probiotikus szó görög eredetű, jelentése: az életért, az élet számára. 1965-ben született meg a probiotikumok fogalma. Ennek körébe olyan, a szervezet számára hasznos baktériumok tartoznak, melyek képesek helyreállítani a bélflóra megfelelő egyensúlyát.

Bővebben...

Az egyre fejlődő kezelési eljárások, valamint az ápolók és orvosok erőfeszítései ellenére, a súlyos égéssel kórházba kerülő betegek hetven százaléka a szövődményként kialakuló fertőzésben hal meg.

Bővebben...

1928 nyarán Fleming egy baktériumtörzs tenyésztésével foglalkozott az egyik londoni kórházban. 3 hetes szabadságáról visszatérve azt tapasztalta, hogy az asztalon felejtett csészék tartalma idegen gomba spórákkal fertőződött. A gombatelep környékén a gombákból származó anyag elpusztította a baktériumokat. Ez volt az első antibiotikum, egy penészgomba terméke, a penicillin.

Bővebben...

Tudósok kifejlesztettek egy olyan térképet, amelyre a különböző emberi szervezet testrészein megtalálható baktériumokat vázolták fel. Az 'atlasztkészítés' során az is kiderült, hogy - az élettani folyamatokban kulcsszerepet játszó mikroorganizmusok személyenként eltérőek.

Bővebben...

Míg az asztma és COPD hátterében fennálló krónikus hörgőrendszeri gyulladásos folyamatok az alsó légúti fertőzésekre való hajlamot, addig a fertőzések az alapbetegség tüneteit fokozzák. Az alábbiakban bemutatjuk, miért fontos az antibiotikus kezelés a krónikus légúti betegek őszi és téli hurutos megbetegedéseiben?

Bővebben...

Egy új tanulmány szerint egy, a sütőtökben található összetevő sikeresen győzi le azokat a mikrobákat, amelyek évente több millió felnőtt és csecsemő fertőzését okozzák.

Bővebben...

Fertőzések: hogyan, honnan?

Ha egy baktérium megtámadta a szervezetet különböző módon okoz betegséget:

A támadó baktériumok által kiváltott gyulladás, amely lokalizált hőmérsékletemelkedést, kivörösödést, duzzadást és fájdalmat okoz. A gyulladásos duzzanat, vagy gennyképződés következtében nyomás alakulhat ki, mely nyomhatja az idegvégződésekre, súlyos fájdalmat okozva. A nyomás különösen fájdalmas a testüregek esetében, ahol nincs hely a „terjeszkedésre”. Ilyen helyek az orr- és melléküregek valamint a középfül. A baktériumok termelte mérgek és a fertőzés legyőzésére a fehérvérsejtek által képzett anyagok bejuthatnak a vérkeringésbe. Ennek következménye láz és fejfájás. A baktérium-mérgek egy része extrém módon mérgező hatású és súlyos szövetkárosodást okozhat. A Gram-negatív baktériumok némelyike által termelt toxinok direkt hatást fejtenek ki a cardiovascularis (szív- és keringési) rendszerre, akár sokkot is okozva. A fertőzés helyén kialakuló szövetkárosodás ugyancsak súlyos probléma.

A fertőzések  változatos utakon terjedhetnek a szervezetben.

Lokális fertőzésekben a kórokozó ott és annak szomszédságában marad, ahol bejutott a szervezetbe. A  helyi fertőzésekre példák: néhány bőr- és lágyrész fertőzés, mandulagyulladás és gyomor-bél gyulladás.

Általános fertőzésekben a kórokozók nem maradnak egy területen, hanem szétszóródhatnak az egész szervezetben. Ha a kórokozók egy helyi fertőzésből folytatólagosan bekerülnek a véráramba, a szepszisnek, vagy vérmérgezésnek nevezett állapot alakul ki. A szepszis folyamatos lázat és hidegrázást okozhat és a belső szervek (szív, ízületek, tüdő és máj, stb.) megtámadásával járhat. Legsúlyosabb formája a szeptikus sokk.

A fertőzések típusai

ExogénEgy kívülről érkező fertőző kórokozó bőrön, vagy nyálkahártyán (mint például légző szervrendszeren, emésztő traktuson és a genitalis - nemi szerveken -  keresztül történő behatolása.)

EndogénA szervezet saját baktériumflórája okozta fertőzés az immunitás csökkenése, vagy a baktérium lokalizációjának megváltozása következtében.

LatensRejtett, tünetmentes fertőzés.

SubklinikaiFertőzés nem észlelhető tünetekkel és a betegség enyhe klinikai jeleivel.

Klinikailag manifesztálódó„Fertőző betegség”, ahol a betegség jellegzetes tüneteinek és panaszainak többsége jelen van.

OpportunistaOlyan parazita által okozott fertőzés, amely rendszerint nem okoz betegséget, de bizonyos körülmények között, mint amilyen például az immunrendszer meggyengülése,  mégis megjelenik a betegség.

Honnan terjedhetnek a fertőzések

Másik fertőzött személyekrőlPéldák az olyan betegségekre, amelyek köhögéssel átvihetők egy beteg emberről az egészségesre: pneumonia, tuberculosis, impetigo és a nemi betegségek.

Egészséges hordozókrólEmberek lappangó fertőzéssel, amíg nem mutatják a betegség jeleit, kiválaszthatják a kórokozókat székletükben, nyálukban, vizeletükben, stb. A typhus és az ételmérgezések hozhatók fel példaként.

ÁllatokrólA fejlett országokban sokkal ritkább, bár a fejlődő országokban még gyakori betegségforrás. Példaként az anthrax és a psittacosis említhető.

TalajbólA tetanust és a gáz gangraenát okozzák azok az organizmusok, amelyek normál körülmények között a talajban élnek. Ezek a betegségek rendszerint mély sebek elfertőződését követően alakulnak ki.

Csípős rovarokrólAnnak ellenére, hogy néha betegségek forrásai lehetnek, lényegesen gyakoribb, hogy a betegségek terjesztésének résztvevői. A Borelia burgdorferi okozta Lyme kórt a fertőzött kullancs csípésével viszi át emberre.

A fertőzés közvetítői

Közvetlen/direkt (emberről-emberre)Az ember-ember kontaktus a terjedés eszköze az összes szexuálisan terjedő és néhány bőrfertőzésnek.

LevegőA levegőben jelenlévő, köhögés és tüsszentés okozta aerosol cseppek, bőrpikkelyek és porrészecskék mindegyike kórokozó baktériumoktól fertőzött lehet. Ezt lélegezzük be és amennyiben ez képes a szervezet védekező rendszerének legyőzésére, légzőrendszeri fertőzés alakulhat ki.

Víz és táplálékFertőzött víz és táplálék fogyasztása a gyomor-bél rendszer fertőzését okozhatja.

TárgyakTárgyak, mint például ruhadarabok, zsebkendők, kések és villák, mosdó ülőkék potenciálisan fertőzést terjeszthetnek.  Azonban mivel sok baktérium elpusztul szárítás, vagy a napfény hatására, a terjedésnek ez a módja egészen ritka.

Csípős rovarokRovarok csípése  kórokozókat juttathat a gazdaszervezetbe amikor –vérszívás céljából- átszúrják a bőrt. A pestis terjed ilyen módon bolhák révén.

 

Az immunrendszer

A baktériumok és spóráik mindenhol megtalálhatók a környezetünkben. Ott vannak a levegőben, a talajban és a vízben, a testfelszínünkön és a minket körülvevő tárgyakon, de az élelmiszerekben is, amiket elfogyasztunk. Hogyan lehetséges - mindezek ellenére - hogy a bakteriális fertőzések viszonylag ritkán alakulnak ki? A válasz erre a kérdésre, hogy szervezetünk képes a fertőzések elleni védekezésre.

Elsősorban szervezetünk rendelkezik gátakkal, amilyen a káros baktériumok behatolását megakadályozó bőr; másodsorban pedig az immunrendszerünk segít a baktériumok és más támadó organizmusok legyőzésében, amennyiben azoknak sikerült átjutniuk a szervezet gátjain.

Az immunrendszer anatómiája

1. Thymus: A T-sejtek termelődésében résztvevő mirigy. 2. Csontvelő: A csontok többségének üregében megtalálható szövet, amely a vér sejtjeit állítja elő. 3. Lép: Egy jelentős méretű szerv, amely szerepet játszik az immunitásban, ideértve a lymphocyta termelést. 4. Nyirokrendszer: szervek hálózatából összetevődő komplex keringési rendszer; nyirokcsomók, nyirokvezetékek és nyirokerek, amelyek a nyirokot termelik és szállítják a szövetekből a véráramba. A nyirokrendszer jelentős résztvevője a szervezet immunrendszerének. Nyirok: chylus (nyiroknedv), némi vörös vérsejtből és sok fehérvérsejtből, különösen lymphocytákból összetevődő fehér folyadék.

 

Az immunválasz

 

Az immunválasz az a folyamat, amely során a szervezet felismeri és megvédi önmagát a mikroorganizmusok és egyéb idegen és potenciálisan ártalmas anyagokkal szemben. Az immunválasznak két típusa van: természetes (vagy öröklött) immunitás, illetve szerzett (vagy adaptív) immunitás.

Az immunrendszer megvédi a szervezetet a potenciálisan ártalmas anyagoktól az antigénnek nevezett nagy molekulák felismerése és közömbösítése által. Az antigének rendszerint fehérjék és különböző helyeken találhatók, mint a sejtek, vírusok, gombák és baktériumok felszíne. Az immunrendszer képes különbséget tenni a saját –a szervezet saját sejtjei és termékei és a nem-saját –a szervezetbe kívülről érkezett, idegen sejtek és termékei között.

Az immunrendszer megvédi a szervezetet a bakteriális invázióval szemben.

Természetes immunitás

Az immunrendszer magában foglal bizonyos fehérvérsejt típusokat, fehérjéket és más, a vérben lévő anyagokat, mint amilyenek a komplement fehérjék és az interferon. Ezek vagy közvetlenül támadják az idegen anyagokat a szervezetben, vagy együttesen segítik az immunrendszer sejtjeinek védekezését.

A gyulladásos válasz (inflammatio) a természetes immunitás része. Ez akkor alakul ki, amikor a szövetek károsodását baktérium, fizikai sérülés, toxinok, hő, vagy egyéb okok váltják ki.

A károsodott szövetekből olyan anyagok, mint például a hisztamin és az inflammatorikus cytokinek szabadulnak fel. Ennek következménye az érfalakon keresztül történő folyadék kiáramlása, ami lokalizált duzzanatot eredményezve elősegíti az idegen anyag izolálását, megakadályozva a szervezet szöveteivel történő további érintkezést.Ezek az anyagok vonzzák továbbá a fehérvérsejteket, amelyek eltávolítják a baktériumokat és a tönkrement, vagy károsodott sejteket a szervezetből, elnyelve és elpusztítva azokat. Ezt a folyamatot nevezik fagocitosisnak. A fehérvérsejtek számos, különböző típusa képes ellátni ezt a funkciót, ezeket együttesen elnevezése phagocyta. A genny elpusztult szövetek, elpusztult baktériumok és élő és elpusztult fagociták tömegéből tevődik össze.

Szerzett immunitás

A természetes immunitással összehasonlítva a szerzett immunitás akkor fejlődik ki, amikor a szervezet antigén hatásának van kitéve, és olyan védekezést alakít ki, amely az adott antigénre specifikus, vagyis annak célzottan megfelelő. A szerzett immunitás éretlen gyermekkorban és meggyengül időskorban. Ez az oka annak, hogy a fertőzések nagyobb valószínűséggel alakulnak ki, és súlyosabb következményekkel járnak a nagyon fiatalokban és nagyon idősekben.

Különféle összetett rendszerek együttműködése szükséges ahhoz, hogy elpusztítsák és eltávolítsák a támadó baktériumokat.

A lymphocyták, a fehérvérsejt egyik típusa, kulcsfigurái a szerzett immunitás során kifejtett válasznak. A B-lymphocyták antitesteket termelnek. Az antitestek egy specifikus antigénhez kapcsolódnak és megkönnyítik azok megsemmisítését a fagociták által. A T- lymphocyták közvetlenül támadják meg az antigéneket. A B-sejtek és a T-sejtek specifikusan egy antigénnel szemben termelődnek, Amikor szervezetünk egy másik antigén hatásának van kitéve, más B-sejtek és a T-sejtek alakulnak ki.

Specifikus antitestek képesek az opsoninokat (fagocitózist, vagyis bekebelezést és megsemmisítést fokozó hatású anyagok) a mikroorganizmusok felszínén elhelyezni. Ez a folyamat elősegíti az organizmus megsemmisítését a fagocitosist követően. Az opsonizáció fontos az olyan betokosodott baktériumok, mint például a pneumococcus, vagy a meningococcus pusztításának folyamatában.A képződött B-sejtek és T-sejtek közül néhány sokszorozódik és emlékezni fog. Ez lehetővé teszi, hogy az immunrendszer gyorsabban és hatékonyabban reagáljon ugyanannak az antigénnek egy későbbi megjelenése esetén.

A vakcinák működésének ez az „immun emlékezés” az alapja. A fagociták, a B-sejtek és T-sejtek képesek az erek elhagyására és a szervezet sejtjeit körülvevő szöveti folyadékba történő bejutásra. Ennek következménye, hogy közvetlen kapcsolatba tudnak kerülni a támadó baktériumokkal. A szöveti folyadék nyitott végű erekbe, a nyirokerekbe gyűl össze, mely áthalad a nyirokcsomókon, ahol a  kórokozók kiszűrődhetnek, mielőtt a nyirokfolyadék a véráramba jut.

A | B | C | D | E | F | G | I | K L | M | N, NY | O | P | R |S | SZ | T | V

A

Vissza a tetejére

Agar táptalaj

Egy elterjedt szilárd, a mikrobiológiai laboratóriumokban használatos, a különböző típusú baktériumok tenyésztésére (növekedés) alkalmazott szubsztancia.

Antibiotikum (antimikrobiális szer)

A mikroorganizmusokat elpusztító vagy fejlődésüket gátló szer.

Antitestek

Vérben, vagy szövetben képződő anyagok (immunoglobulinok), amelyek kizárólag azokkal a a specifikus antigénekkel lépnek kölcsönhatásba, melyek szintézisüket indukálták (például: bakteriális fehérje) és elősegíti semlegesítésüket.

Atípusos (patogén)

Szokatlan mikroorganizmus, például egy baktérium, ami életben marad a gazdaszervezet sejtjén belül.

B

Vissza a tetejére

Béta-laktám

Kémiai struktúrájában négytagú béta-laktám gyűrűt tartalmazó vegyület (antibiotikum).

Béta-laktamáz

Anémely baktérium által termelt enzim, ami képes megsemmisíteni a béta-lactam antibiotikumokat, amilyen például a penicillin és a kefalosporin, a baktériumot ellenállóvá téve ezekkel a gyógyszerekkel szemben.

Bináris osztódás

Egy sejt két (típusosan hasonló, vagy ugyanolyan) sejtté osztódása. Baktériumoknál ez a leggyakoribb sejtosztódási forma. Amennyiben a leánysejt nem hasonló (méretében) a szülő sejthez, ezt a folyamatot aszimmetrikus bináris osztódásnak nevezik..

Biohasznosulás

A gyógyszer bizonyos módon történő alkalmazását követően a véráramba jutó gyógyszermennyiség.

Bronchiectasia

A levegő passage krónikus dilatatiojával jellemzett betegség.

B-sejt

Antitesteket termelő sejt, az un. humorális immunitásért felelős.

B-sejtek

A lymphocyták egyik fajtája, amely antitesteket termel.

C

Vissza a tetejére

Cardiogén shock

A szív pumpafunkciójának primér elégtelensége következtében kialakuló shock.

Cerebrospinalis folyadék

Az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadék.

Coagulase negatív staphylococcusok

Olyan staphylococcusok, amelyek nem termelnek coagulase-t és csak egyszer-egyszer patogének.

Coagulase pozitív staphylococcusok

Típusos esetben erősen patogén hatású staphylococcusok, amelyek egy enzimet, úgynevezett coagulase-t termelnek, ami a gazdaszervezet vérében alvadékképződéshez vezet..

COPD

Krónikus obstruktív tüdőbetegség.

Cytokin

Specifikus antigénekkel történt kontaktus hatására az immunrendszer sejtjei által felszabadított és immunválaszt közvetítő, nem-antitest tulajdonságú fehérjékre használt elnevezés.

D

Vissza a tetejére

DNS

Az élőszervezetek genetikus anyaga; a dezoxiribonukleinsav rövidítése.

E

Vissza a tetejére

Empirikus(an)

A kezeléssel kapcsolatosan: az igazolt részletek hiányában tapasztalaton, vagy megfigyelésen alapuló kezelés, például a kórokozó baktérium, vagy más mikroorganizmus pontos beazonosítását megelőzően vagy hiányában.

Endogén

A szervezetben képződő. Az endogén baktériumok az emberi szervezetben (és annak felszínén) természetes módon megtalálható baktériumok.

Enzim

Aminosavakból álló speciális fehérje, amely a sejten belüli kémiai reakciókat felgyorsítja, vagy lelassítja és gyakran részt vesz összetett molekulák lebontásában.

Epidermis

A bőr külső rétege.

F

Vissza a tetejére

Fakultatív patogének

Olyan organizmusok amelyeket normál körülmények között elnyomnak a „jó” baktériumok, de ennek az egyensúlynak a felborulásakor betegséget okozva szaporodnak.

Fascia

Az izmot takaró szövet tokja.

Fehérje

Bizonyos – a DNS-ben tárolt információ által determinált – sorrendben egymáshoz kötődő aminosavakból épül fel.

Flóra

Baktériumok és gombák, amelyek jelen vannak és patológiás körülmények között felszaporodhatnak a szervezetben.

G

Vissza a tetejére

Germináció

Az a folyamat, amely révén a spóra aktív baktériumsejtté válik, rendszerint amikor a (baktérium szempontjából) kedvező körülmények helyreállnak.

Gram-festés

Differenciális festési eljárás, amely segítségével a baktériumokat két csoportra lehet osztani: Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok, mégpedig annak alapján, hogy a baktériumok mennyire képesek visszatartani a vörös festéket (kristály ibolya), amikor szerves oldóanyaggal (pl. etanollal) színtelenítik ki őket.

I

Vissza a tetejére

Immun-komprimált beteg

Olyan személy, akinek az immunrendszere károsodott, vagy gátolt betegség (például daganat miatt), vagy bizonyos gyógyszerek (például szteroidok) szedése következtében.

Immun-szupprimált beteg

Olyan beteg, akinek a fertőzésekkel szembeni ellenállása csökkent, mivel immunrendszere szupresszió alatt áll.

Immunszupressziós gyógyszer

Az immunválasz csökkentésére adagolt gyógyszerek, például szervtranszplantáció után, ami csökkenti a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét.

Interferon

A fertőzött sejtekből felszabaduló fehérje olyan típusa, amely antiviralis tulajdonságokkal rendelkezik és aktivitást mutathat egyéb pathogénekkel szemben is.

Iv. - intravénás

Közvetlenül a vénába beadott gyógyszerkészítmény.

K

Vissza a tetejére

Katéter

Hajlékony cső, amelyet egy testüregbe vezetnek be folyadék elvezetésére, vagy bejuttatására.

Komplement

Legalább 20 olyan vérfehérje csoportja, mely fontos szerepet játszik számos immunfolyamat alapját képező antitest-antigén reakcióban.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)

Magában foglalja a dohányzással kapcsolatos tüdőbetegségeket, amilyen a krónikus bronchitis és az emphysema és néhány esetben a krónikus asthmát.

L

Vissza a tetejére

Lymphocyta(k)

A fehérvérsejt egy fajtája, amely fontos szerepet játszik az antitestek képzésében. A T-sejtek és a B-sejtek a lymphocyta típusai.

M

Vissza a tetejére

Metabolizmus

Az a természetes folyamat, amelynek során az élő szervezet –ideértve az embert is- a bevitt táplálékot energiává alakítja át és megszabadul a keletkezett bomlástermékektől. A folyamat nélkülözhetetlen az élet fenntartása céljából.

MIC – minimális gátló koncentráció

Az a legkisebb antibiotikum mennyiség, amely képes a baktériumok meghatározott csoportjának fejlődését meggátolni.

Mutáció

Egy organizmus DNS-ében bekövetkező spontán, vagy indukált változás, amely továbbvihető a következő generációkra.

N, NY

Vissza a tetejére

Nasopharynx

A torok felső, az orrüreg mögött elhelyezkedő része.

Nekrotizáló

Szöveti elhalást okozó.

Neutropenia

A fehérvérsejtek bizonyos típusának megfogyatkozása a keringésben.

Nyák (mucus)

A szervezet számos üreges szervét (például légző szervrendszer, húgyutak) bélelő nyálkahártyából származó nyálkás secretum elnevezése.

O

Vissza a tetejére

Obligát

Olyan organizmusok, amelyek minden esetben betegséget okoznak ha jelen vannak a gazdaszervezetben.

Opportunista

Azok a mikroorganizmusok, amelyek rendes körülmények között nem károsítják a szervezetet, azonban bizonyos feltételek fennállása esetén betegséget okoznak (pl. immunszuppresszív kezelést követően, vagy amikor ezek az organizmusok bejutnak a szervezetnek egy amúgy steril részébe, mint például a húgyhólyagba).

Opsoninok

A vérben jelenlévő anyagok, melyek a baktériumok fehérvérsejtek által történő elpusztításukat segítik elő.

P

Vissza a tetejére

Patogén

Betegséget képes okozni.

Ph

Az anyag savasságának, vagy lúgosságának mérésére szolgáló skála. A hidrogén ionok oldatban lévő koncentrációjának meghatározása a meghatározás alapja. A skála 0-14-ig terjed, amelyen a 0 a legsavasabb és a 14 a leglúgosabb érték. Az oldat mindkét végértéknél maró hatású. A citromlé pH-ja 2, vagyis erősen savas, míg az ammónia 11,6-os pH-ja erősen lúgos. A pH 7 semleges érték. A tiszta víz pH-ja 7-es.

Phagocytosis

Az a folyamat amely során a patogének elnyelődnek és elpusztulnak a gazdaszervezet immunrendszerének bizonyos sejtjei által.

Profilaxis

Az egészség megőrzése és a betegségek terjedésének megelőzése céljából hozott intézkedésekkel kapcsolatos.

Prosztata

Járulékos nemi mirigy a férfiakban. Körülveszi az urethrát ott, ahol az elhagyja a húgyhólyagot; az urethrába nyílik. Ejakuláció folyamán egy lúgos folyadékot választ el.

Purulens

Gennytartalmú.

R

Vissza a tetejére

Reinfekció

Ugyanazzal, vagy egy másik pathogénnel történt szekunder infekció.

Relapsus

Annak a betegségnek a visszatérése, amelyből a beteg látszólag felépült, vagy annak a betegségnek a rosszabbodása amelyből a beteg éppen gyógyulóban van. Infekció tekintetében a relapsus azt jelenti, hogy ugyanaz a kórokozó, amely a betegségért eredetileg felelős, ismét fertőzést okoz.

S

Vissza a tetejére

Sejtosztódás

Az a folyamat amelynek révén a sejtek sokszorozódnak, szekvenciálisan ketté, majd néggyé, nyolccá, stb. oszolva, minden élő organizmusnál megszokott módon.

Spóraképződés

Az a folyamat, amely révén a baktériumsejt nyugvó spórává alakul: így szunnyadó állapotban maradhat kedvezőtlen körülmények fennállása során.

Subcutan

A bőr alatti laza sejtes szövethez tartozó, arra vonatkozó.

SZ

Vissza a tetejére

Szaprofita

Olyan mikroorganizmusok, amelyek a testen, vagy a szervezetben élnek anélkül, hogy bármilyen módon károsítanák az egyént.

Szeptikus shock

Nagyon súlyos infekcióval járó shock, amely infekciót leggyakrabban Gram-negatív baktériumok okoznak.

Szöveti törmelék eltávolítása

Idegen anyagok és károsodott, tönkrement szövet sebészeti úton történő eltávolítása egy sebből.

T

Vissza a tetejére

Topicalis

Lokális; gyógyszerre, vagy egyéb kezelésre vonatkozóan, annak helyi alkalmazása.

T-sejt

A lymphocyta egyik fajtája, amely képes antigéneket, amilyen például a baktérium, közvetlenül megtámadni és megsemmisíteni, az un. szöveti immunitásért felelős.

V

Vissza a tetejére

Vakcina, védőoltás

A fertőzés megelőzését a szervezetet a beadott antigénnel szembeni ellenanyaglépződésre készteti.

Vírus

Extrém módon kicsi mikroorganizmus (sokkal kisebb mint a baktérium) egyszerű szerkezettel. A vírus élő gazdaszervezet sejttől függetlenül képtelen a túlélésre és a reprodukcióra.

Parányok világa: gombák, baktériumok, vírusok

A mikrobiológia a szabad szemmel nem látható organizmusok tudománya. Ezek az organizmusok, az úgynevezett mikroorganizmusok, általánosságban 1 mm, vagy kisebb átmérőjűek és méretük rendszerint kisebb, mint 0,1 mm (100 μm). A mikroorganizmus elnevezés a különböző típusú organizmusok (ideértve a baktériumokat, vírusokat, gombákat, protozoonokat, néhány algafélét és az egészen apró parazita férgeket is) széles spektrumát foglalja magában.

A mikroorganizmusok osztályozása

Az élő organizmusok osztályozásának már számos módszerét javasolták. Valószínűleg azonban az eredetileg az amerikai Robert Whittaker által 1969-ben javasolt „öt osztály klasszifikációs rendszer” terjedt el a legszélesebb körben. Ez a rendszer három tényezőn alapul: a sejt felépítési sajátosságain; azon, hogy vajon egy, vagy több sejtje van-e és táplálkozási módszerén.

Az élő organizmusok „öt osztály” osztályozási rendszere

Osztály Példák Sejtek száma Sejtek típusa Monera baktérium egysejtű nincs körülhatárolt sejtmag Protista protozoa egysejtű körülhatárolt sejtmag Fungi élesztő- és penészgombák egysejtű, vagy többsejtű körülhatárolt sejtmag Plantae növények, ideértve a komplex zöld algát és a mohát többsejtű körülhatárolt sejtmag Animalia szivacsok, medúzák, férgek, puhatestűek, rovarok, gerincesek (beleértve az embereket), stb. többsejtű körülhatárolt sejtmag

A baktériumok prokarióták. Elnevezésük onnan származik, hogy a baktériumsejtekben hiányzik a sejtmagot körülfogó membrán. Ehelyett azonban rendelkeznek egy „nucleoid”-nak nevezett régióval, amely azonos a fejlettebb szerveződések sejtmagjával, de sejtmaghártya nélkül. Ezzel szemben az eukarióták (gombák, növények, állatok, emberek) sejtjei membránnal körülvett sejtmaggal, valamint számos más eltérő struktúrával, sejtszervvel rendelkeznek sejtjeikben.

A vírusok nem rendelkeznek az élő szervezetek összes jellemzőjével, ezért nem szerepelnek a fenti osztályozásban. A vírusok nem sejtes organizmusok; genetikai anyagok apró részecskéiből épülnek fel, rendszerint fehérjeburokkal védve. A vírusok nem növekedhetnek, vagy reprodukálódhatnak, kivéve, ha megtámadnak egy prokarióta, vagy eukarióta sejtet, vagyis gazdasejtet.

Fontos megérteni, hogy a baktériumok különböznek a vírusoktól, valamint a gombáktól, és hogy a fertőzések leírására számos gyakorta használt meghatározás (bakteriális vagy vírus okozta) nem felcserélhető. Tehát a bakteriális, virális, vagy gombák okozta fertőző betegségek és még inkább a kezelésükre használatos terápiás módszerek különbözőek.

A baktériumok különböznek a vírusoktól és a gombáktól. A bakteriális fertőzések kezeléséhez az antibiotikumként ismert gyógyszerek alkalmazása szükséges.

Hasznos és káros baktériumok

Annak ellenére, hogy a betegséget okozó képességgel rendelkező baktériumok, az úgynevezett patogének, a bolygónkon létező baktériumoknak mindössze egy kis hányadát teszik ki, az ezen patogének által okozott fertőzések számos betegséget okoznak és világszerte jelentős számú halálesetért felelősek.

A baktériumoknak tehát csak viszonylag kevés típusa okoz emberekben megbetegedést. A baktériumok többsége teljesen ártalmatlan és néhány kifejezetten jótékony hatású. Az alábbiakban néhány, a baktériumok hasznos voltára vonatkozó példa szerepel:

elpusztult organizmusok és bomlástermékek elbontása az ártalmas baktériumokkal szembeni védelem kereskedelmi felhasználásuk élelmiszer feldolgozás és biotechnológiai folyamatok során nitrogén felvétele a levegőből és annak olyan formába való konvertálása, amelyet a növények fel tudnak használni (nitrogén fixáció) a táplálék emésztésének elősegítése és vitaminok biztosítása emberben és állatokban

Bár a bakteriális fertőzések változatlanul a megbetegedések egy jelentős okát képviselik világszerte, a baktériumoknak csak kevés típusa okoz emberekben megbetegedést.

 

A baktériumok elnevezése és alakja

Az egyedülálló sejt baktériumként ismert, míg együttesen baktériumoknak nevezik őket. Elnevezésük egy olyan rendszer szerint történik, amelyben minden organizmusnak két neve van - egy a nemzetség és egy a faj neve.

A bakteriális nemzetség rendszerint az organizmusok egy jól meghatározott csoportja, amely világosan elkülönül egy másik nemzetség organizmusaitól. Azonban nincs általános egyetértés egy baktérium nemzetség definíciójára vonatkozóan, vagyis amit az egyik specialista nemzetségnek vél, azt nem biztos, hogy annak ítéli egy másik szakember is.

A bakteriális faj meghatározásában ugyancsak mutatkozik némi bizonytalanság. Egy bakteriális fajhoz tartozhat a baktériumok azon csoportja egy nemzetségben, amelyek számos közös tulajdonsággal rendelkeznek és számos másikban különböznek a nemzetségen belüli más fajok tagjaitól.

A nemzetség különböző fajokra osztható tehát, a fajok pedig különböző törzsekbe sorolhatóak tovább. A baktériumtörzsek ugyanazon fajok baktériumai, de közöttük több finom különbség áll fenn.

A baktériumok besorolása és elnevezése számos szabályt követ

A baktériumnak adott név annak sok jellemzőjét tükrözheti:

Az elnevezés gyakorta mutatja a baktérium alakját, akár mint egyedülálló organizmus, akár amikor csoport része, például Streptococcus (strepto = lánc, coccus = gömbölyű). Az elnevezés utalhat a baktérium felfedezőjére, például az Escherichia nemzetség a felfedező, Theodor Escherich nevét kapta, vagy például a Rickettsia rickettsii, mely dupla nevét felfedezője, Howard Ricketts neve alapján kapta. Az elnevezés összefüggésben állhat az adott baktérium által okozott jelentős betegséggel is, például a Streptococcus pneumoniae, amely a közösségben szerzett tüdőgyulladást (pneumóniát) okozza.

Bakteriális alaktan

A bakteriális morfológia (alaktan) a baktériumok struktúrájával, formájával foglalkozó tudományág. A baktériumok mérete és formája igen nagy változatosságot mutat. A típusos baktériumsejt sejttartalmát úgynevezett cytoplazmás membrán veszi körül, kívülről pedig egy összetett szerkezetű sejtfal. Számos baktérium rendelkezik ostorszerű függelékkel, amelyet flagellának neveznek, míg másikakat burok vesz körül. A legtöbb baktérium átmérője 0,2 μm és 0,5 μm közötti, hosszúsága rendszerint 4 μm-ig terjed.

Számos baktérium rendelkezik egyszeres, vagy az egész felszínén elosztott többszörös ostor-szerű függelékkel (flagellum). A flagellumok teszik lehetővé a baktériumsejtek aktív mozgását.

A baktériumok néhány fajtájának rövid, finom, hajszerű függelékei vannak, amelyet fimbriának (rojt), vagy pili-nek (egyes számban: pilus - szőr) neveznek és amelyek a sejt külső felszínén mindenfelé találhatóak. A fimbriák segítik a baktériumok felülethez tapadását. A pilus egy speciális fajtája, az úgynevezett sex pilus pedig részt vesz a bakteriális szaporodás kétféle típusának egyikében.

Néhány baktérium tokkal borított. Ez egy zselés anyagból lévő réteg, amely megvédi a baktériumot a fehérvérsejtek általi bekebelezéstől és bizonyos antibiotikumok hatásától. A tokkal borított baktériumoknak nincs flagellájuk (ostorszerű függelék), ezért nem képesek mozgásra, ilyenek például a pneumococcusok.

Példák a különböző típusú baktériumokra

Diplococcusok Streptococcusok Staphylococcusok Bacillusok Spirillumok

A baktériumok külső megjelenését néhány alapvető alaknak megfelelően határozták meg:

Kerek, vagy gömbölyű – cocci (egyes számban: coccus)

A gömbalakú baktériumok gyakran különleges formában rendeződnek. Egyénileg jelenhetnek meg, párokban (diplococcusok), csoportokban (staphylococcusok), vagy láncszerűen elrendeződve (streptococcusok).

Megnyúlt, vagy pálca-formájú sejtek – bacilusok (egyes számban: bacilus)

A pálca-alakú baktériumok rendeződhetnek láncszerűen is (streptobacillusok). A baktériumok egyik nemzetségét bacillus-nak nevezi; amihez néhány, de nem az összes baktérium tartozik. A hajlított pálcika-alakú baktériumok úgy néznek ki, mint a vessző alakú pálcikák, ilyen például a cholera kórokozója, a Vibrio cholerae.

Merev spirálok- spirillák (egyes számban: spirillum), vagy hajlékony spirálok – spirochaetes (egyes számban: spirochaeta)

A spirális baktériumok közé tartozik a syphilist okozó Treponema pallidum.

 

Hogyan azonosíthatóak a kórokozók?

A klinikai bakteriológusok elsősorban a patogén vagyis a kórokozó baktériumok azonosításával foglalkoznak. Ez a folyamat négy fő állomásból tevődik össze:

Klinikai mintavételA baktérium beazonosításának a betegtől nyert mintavétellel történik, ami lehet, köpet, vizelet, genny, bőrkaparék, vér, széklet, stb.

TenyésztésA klinikai mintában lévő baktériumot laboratóriumi körülmények között növekedni kell hagyni, vagyis megfelelő táptalaj (például agar) biztosításával elérni olyan számbeli növekedését, hogy az értékeléshez elégséges mennyiségben álljon rendelkezésre.

FestésA baktériumokat meg kell festeni, rendszerint Gram festést alkalmazva, azért, hogy mikroszkóposan láthatóvá váljanak. A Gram festés emellett elősegíti a fertőzést okozó baktérium típusának megállapítását. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy a valószínűleg hatásos antibiotikummal kezdje betegét kezelni.

ÉrtékelésA mikroszkópos értékelés lehetővé teszi a baktériumok méretének, a sejtek alakjának megismerését.

Sokszor a beteg klinikai képe a klinikai minta típusával, a festődési reakcióval és formával együttesen elégséges a kórokozó azonosításához. Azonban a legtöbb klinikai minta a baktériumok számos típusát tartalmazza a kórokozó baktérium mellett és így az eredmény interpretálásához gyakorlat és számottevő szakértelem szükséges.

A baktériumok tehát  különböző módszerekkel – például az alábbiak szerint – azonosíthatóak:

forma festődési reakció oxigénigény biokémia külső megjelenés laboratóriumi kultúrában történő növekedésekor antibiotikum érzékenység a bakteriofágként ismert bakteriális vírusok iránti érzékenység

 

A baktériumok és a Gram festés

Más baktériumokhoz hasonló módon a patogén baktériumokat is két nagy csoportba, a baktériumok festődési tulajdonsága alapján meghatározott Gram-pozitívok és a Gram-negatívok csoportjába sorolják.

A baktérium sejtfala merev, hálószerű szerkezettel rendelkezik, amely védi a sejtet és biztosítja az alakját. A sejtfal károsodása megöli a baktériumsejtet.

A sejtfal alkotórészei határozzák meg, hogy a baktérium festődik, vagy sem a Gram festésként ismert módon. Ezt a festés felfedezőjéről, egy, Christian Gram nevű dán orvosról nyerte elnevezését. Christian Gram 1884-ben fejlesztette ki ezt a technikát. A Gram festés napjainkban is fontos módszere a baktériumok azonosítási és osztályozási folyamatának; alkalmasint a patogén baktérium Gram festődési jellemzőinek ismerete segítheti az orvost az optimális antibiotikum kezelés megválasztásában.

A Gram-pozitív baktériumok visszatartják a festéket és lila, vagy kékes-fekete színt mutatnak mikroszkóppal történő megtekintéskor. Ennek az az oka, hogy a Gram-pozitív baktériumok  sejtfala vastag és peptidoglikán (fehérje-szénhidrát) rétege nem engedi a festék kimosódását. A Gram-negatív baktériumok nem tartják vissza a festéket, piros árnyalatú ellenfestés szükséges mikroszkópos láthatóvá tételükhöz, mivel a Gram-negatív baktériumok sejtfalának peptidoglikán rétege vékony és elzárt. A Gram festést nem alkalmazzák valamennyi, betegséget okozó baktérium esetében, de a klinikailag számításba jövő kórokozók közül számos esetben meghatározza az alkalmazott terápia irányát.

Gram festési eljárás

Gram-pozitív sorozatok Gram-negatív sorozatok Színtelen, nehezen látható Színtelen, nehezen látható Lilára festődik Lilára festődik Lila marad Lila marad Lila marad Elszíntelenedik, világossá válik Lila marad Vörösre festődik

A Gram festés a baktériumok beazonosítására legszélesebb körben használt módszer.

Gram-pozitív kórokozók

A Gram-pozitív coccusok két nagy csoportja rendelkezik nagy jelentőséggel orvosi szempontból: a staphylococcusok és a streptococcusok.

A staphylococcusok, amelyek a bőrön, a nyálkahártyákon, mint az orr és a torok belfelülete, a gyomor-bél rendszerben élnek és közvetlen kontaktussal emberről emberre, rossz higiénés viszonyok következtében és fertőzött étel útján terjednek. Olyan betegségeket okozhatnak, mint a bronchopneumonia, vizeletelválasztó rendszeri fertőzések, bőrbetegségek, tályogok, kötőhártya-gyulladás, sebek és égések elfertőződése, ételmérgezések. A faj, amely az ezzel a csoporttal kapcsolatos súlyos klinikai problémák legtöbbjét okozza, a S. aureus.

Számos fajból áll a streptococcus nemzetség, amely elsősorban a felső légutakban él. Többek között a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás vezető oka, de okozhat kevésbé súlyos fertőzéseket is. Az orvostudományban a streptococcusokat gyakorta a vörös vérsejtekre kifejtett, azokat szétszakító –a haemolysis néven ismert folyamatot kiváltó- képességük alapján osztályozzák. A klinikai szempontból legfontosabb haemolizáló képességgel rendelkező streptococcus a S. pyogenes, amely bőrbetegségeket, mint amilyen az impetigo (ótvar) és az erysipelas (orbánc), valamint egyéb megbetegedéseket, mint például mandulagyulladást és skarlátot okozhat.

Gram-negatív kórokozók

A Gram-negatív baktériumoknak különböző számottevő csoportjai vannak. Ezek közé tartoznak:

Eschercichia – annak ellenére, hogy fiziológiásan jelen van a bélben, az E. coli okozhat betegséget, különösen legyengült immunrendszerű betegekben. Megbetegíti a vizeletkiválasztó rendszert, húgyhólyag-gyulladást, húgycsőgyulladást és vesegyulladást okoz és gyakran az „utazók hasmenése” is az E. coli bizonyos törzsei toxinjainak következtében alakul ki.

Moraxella – A M. catarrhalis fiziológiás körülmények között megtalálható a szájban, az orrban, a torokban, valamint a genitalis (nemi szervi) rendszerben és érzékeny emberekben fertőzést okozhat. Ez az organizmus orrüreggyulladást, hörgőgyulladást, tüdőgyulladást okoz, és különösen problematikus a jelenléte a meggyengült immunrendszerű emberekben.

Haemophilus – ez a nemzetség gyakran található meg a légzőszervrendszerben és legtöbb faja kórokozó. A H. influenzae gyakori okozója az akut és krónikus légzőszervi fertőzéseknek és gyakran okoz a vírusfertőzések szövődményeként jelentkező bakteriális felülfertőződést.

Nem osztályozható kórokozók

Ezek a kórokozók növekvő fontossággal bírnak, az orvosok számára specifikus terápiás kihívást jelentenek mind a kórházi, mind a közösségi megbetegedések területén. Idetartoznak:

LegionellaSzéles körben elterjedten található a vízben, tartályban, vezetékes vízben és különösen vizes rendszerekben. A L. pneumophila-val áll összefüggésben a légionárius betegség - a tüdőgyulladás egy életveszélyes formája - járványok kitörése, amely gyakorta meghibásodott légkondicionáló, vagy szellőztető rendszeren keresztül terjed.

MycoplasmaNéhány törzse, mint például a M. pneumoniae súlyos állapotot okozhat mind állatokban, mind emberben.

ChlamydiaA kórokozó baktériumok vírusszerű csoportja. Rendszerint Gram-negatívnak tekintik, azonban sokkal kisebbek, mint az egyéb baktériumok legtöbbje.

Habár a Gram-negatív baktériumok számos fertőzésért felelősek, azok a fertőzések, amelyeket Gram-pozitív baktériumok okoznak, klinikailag nagyobb kihívást jelenthetnek a kezelőorvosok számára. Az atípusos baktériumokat, mint amilyenek a Legionella és a Mycoplasma a közösségben szerzett betegségek jelentős okaiként kell számításba venni.

 

A baktériumok szaporodása

 

A baktériumok kétféle módon történő reprodukálódása

Kettéosztódáson átmenő baktérium Szexuális kölcsönhatás révén történő bakteriális szaporodás

A baktériumok kétféle módon szaporodhatnak, szexuális kölcsönhatás nélkül és szexuálisan, annak ellenére, hogy nem léteznek hímnemű és nőnemű baktériumok.

A baktérium aszexuális (szexuális kölcsönhatás nélkül végbemenő) szaporodása egyszerű sejt kettéosztódással, úgynevezett bináris osztódással történik. Amikor a feltételek kedvezőek, egy egyedülálló baktérium osztódik úgy, hogy két genetikailag megegyező sejt jön létre, vagy egy új sejt hajt ki a szülő sejtről.

Néhány baktériumtörzs szexuális úton szaporodik. E folyamat során egy szex pilus, vagy híd jön létre két baktérium között, amelyen keresztül a genetikus anyag, a DNS kicserélődik. A DNS kicserélődés ezen formája különösen fontos, mert ez képes átörökíteni az antibiotikummal szembeni rezisztenciát (vagyis ellenállóképességet) egyik baktériumról a másikra.

A baktériumok szexuális úton történő szaporodása egy fontos útja az antibiotikummal szembeni rezisztencia terjedésének

Baktériumok és külső körülmények

Annak ellenére, hogy a baktériumok szélsőséges körülményeket is képesek túlélni, növekedésük jelentősen gátolt lehet, amikor a feltételek nem optimálisak számukra. A legtöbb baktérium elpusztul 50 ºC fölötti hőmérsékleten és valamennyinek szüksége van vízre a növekedéséhez. Azonban a baktériumok egészen jól tolerálják környezetük ph-jának, vagyis kémhatásának változásait.

A baktériumok tápanyag szükséglete meglehetősen változó és néhány rendkívül speciális faj nagyon specifikus körülményeket igényel növekedéséhez. Vannak olyan baktériumok, melyeknek feltétlenül oxigénre van szükségük (aerobok), vannak, amelyek oxigén jelenlétében elpusztulnak (anaerobok). Megint mások mind oxigén jelenlétében, mind annak hiányában képesek életben maradni (fakultatív anaerobok), míg egyes baktériumok miközben képesek az oxigén kis mennyiségének tolerálására, szükségük van a széndioxid emelkedett szintjére (microaerofilek).

Néha a baktériumok nagyon hosszú időn keresztül fennmaradnak egy speciális formában, úgynevezett spóraként. A spórák a baktériumsejtnek hosszú ideig fennálló, „nyugvó” formái, amelyek a spóraképződés néven ismert folyamat által létrehozott kedvezőtlen állapot eredményeként alakul ki. A spórák nagyon ellenállóak: ellenállnak a dehidrációnak (vagyis a kiszáradásnak), a hőnek; képesek túlélni a 100 ºC fölötti hőmérsékletet és éveken keresztül életképesek maradhatnak. Kedvező feltételek között a spórák a germináció (csírázás) nevű folyamaton keresztül menve új baktérium sejteket hoznak létre.

Néhány baktérium fennmaradhat éveken keresztül szunnyadó formában, úgynevezett spóraként.

Bakteriális fertőzések

A fertőzések azon csoportja, amelyeket baktériumok okoznak. A szervezetbe bejutó baktériumokat a különböző szövetekben, illetve a vérben és a nyirokrendszerben keringő falósejtek és más immunsejtek bekebelezik, elpusztítják, és lebontják. A falósejtek (makrofágok) feladata ezen kívül az elhalt szövetek és egyéb törmelék eltakarítása a szervezetből.

Ha az immunrendszer nem képes a kórokozót elpusztítani, akkor a baktériumok különböző szerveket, szervrendszereket támadnak meg fertőzés jellegétől - hol, illetve milyen módon jutott be a kórokozó -, illetve a baktérium fajtájától függően különböző súlyossággal lefolyó betegséget okozva.

A háziorvosi gyakorlatban a légzőrendszer fertőzései a leggyakrabban látott fertőzések. Szokásosan két csoportba sorolják őket: felső légúti és alsó légúti fertőzések. A felső légúti csoportjába tartoznak a orr-garat, légcső és a kapcsolódó szervek, míg az alsó légúti fertőzések a bronchusok (hörgők) és a tüdő fertőzőbetegései.

Kezelése

Antibiotikum adása szükséges lehet. A betegség lefolyásától függően egyes fertőzéseknél szükség van a baktérium pontos kitenyésztésére és annak megvizsgálására, hogy milyen típusú antibiotikumra érzékeny.

Orrmelléküreg gyulladás

A háziorvosi gyakorlatban gyakori fertőzés a rhinosinusitis (orrmelléküreg-gyulladás). Az akut rhinosinusitis (ARS) formái lehet akut és ismétlődő-akut.

DefinícióAz orr- és orrmelléküreg(ek) nyálkahártyájának - váladékképződésseI kísért - gyulladása és ödémás duzzanata, amely általában 4 héten belül gyógyszeres terápiára jól reagál.

Az ismétlődő formát évi 4, legalább 10 napig tartó, akut epizódok jellemzik. A kezelés után legkorábban négy héttel készített CT negatív, vagy a normálistól  kis mértékben eltérő képet mutat.

Az akut esetek túlnyomó többségében a betegség az  üreg önálló vagy domináló érintettségét jelenti. Ritkábban - elsősorban gyermekkorban - az akut rostacsontgyulladás tünetei állnak előtérben, de izolált homloküregi és orrüregi folyamat is előfordul

Arcüregek

Milyen gyakran fordul elő?

Gyakorisága  kb. 14-20%Gyermekekben a felső légúti hurutban szenvedők kb. 10%-ában alakul ki rhinosinusitis (orrmelléküreg-gyulladás)

Okai

Orr-és melléküregekhez kapcsolódóan / fertőzések

vírusos (Rhino-, Adeno-, RS-, Coxsackie-, Influenza vírusok) Bakteriális (Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, Moraxella catarrhalis, A-csop. Streptococcusok, egyebek) Gombás (Alternaria, Aspergillus, Mucor és Candida fajok)

Fogászati eredetű

Egyéb (traumás, iatrogén (orvosi beavatkozás közben szerzett), egyéb specifikus fertőzés, tumor)

Rizikó és súlyosbító tényezőkAtópia (allergiás folyamatok), anatómiai eltérések, cisztás fibrózis, fibrosus dysplasia, ciliaris dyskinesis, diabetes mellitus, immundefektus, ASA trias, mycosis.

Diagnózis

Tünetek alapján

A diagnosztika egyértelmű feladata, hogy a fennálló rhinitis (orrnyálkahártya-gyulladás) mellett valószínűsítse az orrmelléküregek gyulladását, illetve a bakteriális felülfertőződést. A felső légúti fertőzések általában víruseredetűek, ezért az első 7-10 napon belüli jellegzetes tünetek (gátolt orrlégzés, bőséges vízszerű vagy sűrűbb orrfolyás, feszítés-, nyomásérzés a melléküregek felett, főleg reggel és/vagy lehajláskor) a fertőzés általános jeleivel kiegészítve (rossz közérzet, gyengeség, hőemelkedés/láz, torokfájás, kötőhártyagyulladás stb.) vírusos orrmelléküreggyulladást  valószínűsítenek.

Sűrű, sárgás-gennyes orrfolyás bakteriális felülfertőződésre utal. amely mellett a tünetek rendszerint kifejezettebbek: erősebb fájdalom és/vagy nyomásérzékenység a melléküregek felett, jellegzetesen vagy dominálóan az egyik oldalon. Lezárt melléküreg esetén kínzó egyoldali fájdalom és nyomásérzékenység lép fel. Az arctájéki, alsó-, vagy felső szemhéjduzzanat elsősorban kisgyermekeknél alakulhat ki, főleg szövődményes, esetenként szövődménymentes akut rostacsontgyulladás esetén. Felnőtteknél az arctáji duzzanat a fogakat érintő folyamatra utal. A bakteriális fertőzés - ritkábban - már a betegség első napjaiban is fennállhat. de gyakrabban és jellemzően csak 7-10 nap után alakul ki.

Szakorvosi vizsgálat szükséges a diagnózis bizonytalansága, terápiás eredménytelenség, ismétlődő, kiújuló forma, szövődmény, illetve rostacsontgyulladás és homloküreg-gyulladás gyanúja esetén.

Akut bakteriális orrmelléküreg-gyulladás a jellegzetes tünetek és a laboratóriumi leletek alapján diagnosztizálható mind a háziorvosi, mind a szakorvosi gyakorlatban. Minden egyéb esetben a diagnózist fül-orr-gégész szakorvos állítja fel az általa indikált egyéb módszerek segítségével (endoszkópia, mintavétel, tenyésztés, rtg. stb.).

Laboratóriumi vizsgálatok alapján

Akut bakteriális orrmelléküreg-gyulladás esetén  az orrkenetben nagy mennyiségű granulocyta és baktérium mutatható ki. A vérsejtsüllyedés, fehérvérsejtszám és a CRP (C-reaktív protein) emelkedett.

A helyesen vett arcüregi váladékból kórokozó baktérium tenyészthető ki. Endoszkópos kontroll mellett a középső orrjáratból vett váladékminta is elfogadható.

Invazív módszerekkel

A szakrendelői gyakorlatban csak az arcüregek öblítése jön szóba Alkalmazható diagnosztikus céllal a bennék megállapítására (pl. góckeresés) vagy váladéknyerés és tenyésztés céljából terápiás eredménytelenség, ismétlődő forma vagy súlyosbító tényező, szövődmény esetén. Tenyésztés esetén a behatolás helyét fertőtleníteni kell.

Képalkotó vizsgálatokkal

Amennyiben a klinikai tünetek nem egyértelműek, a fül-orr-gégész szakorvos röntgenvizsgálattal informálódhat az üregek állapotáról.  Konzervatív terápiára nem gyógyuló, elhúzódó akut melléküreggyulladás esetén, ha a fül-orr-gégész szakorvos a műtéti beavatkozást mérlegeli, CT / MR szükséges. Szövődményre hajlamosító tényezők esetén CT / MR végzése fül-orr-gégész szakorvos által mérlegelendő.

Konzervatív kezelési módok

Gyógyszeres terápia

Az alkalmazott gyógyszerek lehetnek szisztémás vagy helyileg ható készítmények    (antibiotikumok – dekongresztánsok – köptetők- antihisztaminok – szteroidok – láz- és fájdalomcsillapítók – nem-szteroid gyulladás csökkentők – ipratropium bromid – intravénás immunglobulin – leukotrien antagonisták, salmeterol, citokin antagonisták

Betegoktatás

 

Javasolt Kerülendő Kímélő életmód Barotrauma (légtartó testüregekben a nyomás kiegyenlítődésének zavara) Bő folyadékfogyasztás Füstös helyek, dohányfüst Fájdalomcsillapítók Környezeti szennyezés Fekvés magas fejaljjal Gőzölő zuhanyozás

Fizikális terápia

inhalációs kezelés "nedves" inhaláció "száraz" inhaláció helyi meleg kezelés balneo és klíma terápia orrzuhany váladékszívás

A nedvesítés mindenformája előnyös. A nedvesítés elfolyósítja a váladékot és nedvesíti a száraz nyálkahártyát, ezzel javítja az orrüregi körülményeket.

A sóoldatos öblítés szintén jó hatású, mert:

azonkívül, hogy nedvesíti a száraz nyálkahártyát, megakadályozza a pörkképződést hígítja a váladékot, és  könnyebbé válik a váladék kiürítése, enyhe érszűkítő hatása van. nincs, vagy alig van mellékhatása.

Illóolajok alkalmazása után a betegek szubjektiv javulást jeleznek, de nincs tudományos vizsgálat, mely bizonyítaná gyógyító hatásukat.Fűszeres ételek közül a fokhagyma és torma fogyasztását ajánlják, nyálkahártya-lohasztó  hatásuk miatt.

Amennyiben heveny orrmelléküreg gyulladás esetén a konzervatív kezelés nem ad kielégítő eredményt, fül-orr-gégész szakorvosi ellátásban eszközös beavatkozásra van szükség.

Tüdőgyulladás

Az alsó légúti fertőzés egy tág, az enyhe megbetegedéstől a súlyos, életet veszélyeztető állapotig terjedő fertőzéseket magában foglaló elnevezés. Annak ellenére, hogy nincsenek széles körben elfogadott definíciók, ennek a tág kategóriának az  három fő csoportba sorolhatók:

Akut bronchitis (hörgőgyulladás) – a légutak fertőzése miatt előállt gyulladása. Gyakran alsó légúti fertőzést követően alakul ki és leggyakrabban víruseredetű.

Krónikus bronchitis akut fellángolása (AECB) – ennek egyik oka, amikor a krónikus bronchitisben szenvedő beteg légútjaiban már jelenlévő baktériumok száma megsokszorozódik és ez a betegség fellángolását, vagy exacerbatioját okozza.

Közösségben szerzett tüdőgyulladás (otthon szerzett pneumónia) – a tüdőgyulladás leggyakoribb típusa; akkor beszélnek otthon szerzett pneumónia-ról, amikor a megbetegedett személy nem áll és tünetei megjelenése előtt legalább 14 nappal nem állt kórházi kezelés alatt.

Az alsó légúti fertőzés éves gyakorisága a becslések alapján átlagosan 44 eset/ 1000 fő. Az előfordulás gyakorisága emelkedik az életkorral.

Az alsó légúti fertőzések  nagyon súlyosak lehetnek, gyakran tesznek szükségessé  kórházi kezelést.

Hogyan diagnosztizálják és mik a tünetei?

•    A háziorvosi gyakorlatban a diagnózis felállításának alapja rendszerint a beteg vizsgálata.•    Az otthon szerzett tüdőgyulladás diagnózisának felállítását fontolóra kell venni amennyiben a beteg köhög, légszomja van, mellkasi fájdalomról panaszkodik, láza van és rossz a közérzete.•    A mellkas röntgen nem tartozik a diagnosztikai eljáráshoz, ha a beteg elég jó állapotban van ahhoz, hogy közösségben kezeljék. Azonban azt a beteget, aki lassan javul, vagy visszatérő mellkasi fertőzései  vannak, érdemes mellkas röntgenre küldeni, különösképpen, ha dohányzik.

A tüdőgyulladás gyakran hirtelen súlyos hidegrázással kezdődik, amelyet az alábbiak követnek:•    Magas láz•    Köhögés•    Légszomj•    Mellkasi fájdalom

Egyéb tünetek lehetnek:•    Hányinger•    Hányás•    Fejfájás•    Fáradtság•    Izomfájdalmak

Krónikus bronchitis és COPD

 

A krónikus bronchitis (hörgőgyulladás)  egy olyan betegség, amely esetében a betegnél krónikus, nedves köhögés áll fenn legalább 3 hónapig két egymást követő évben és ahol a köhögés egyéb okai, mint például fertőzés, a tüdőben zajló rákos folyamatok és krónikus szívelégtelenség kizárható.

A krónikus bronchitis a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) megközelítőleg 90%-áért felelős és leggyakoribb oka a cigarettázás.

A krónikus bronchitis mintegy 70 százalékát  bakteriális infekció,  és körülbelül 30 százalékát vírusfertőzés okozza. A légszennyeződés és egyéb a levegőben lévő irritáló hatású anyagok ugyancsak lehetnek  kiváltói.

A krónikus bronchitisben szenvedő beteg légútjaiban rendszerint a baktériumok nagy számban vannak jelen, mivel a betegség károsítja azokat a mechanizmusokat, amelyek megtisztítják a baktériumoktól a a légutakat.  Ezért aztán nehéz megmondani, hogy milyen baktérium az okozó.

Hogyan diagnosztizálható?

A  krónikus bronchitis (hörgőgyulladás)  vagy a COPD akut exacerbációjának (fellángolásának) diagnózisát rendszerint akkor állítják fel, amikor a krónikus bronchitisben szenvedő beteg köhögése erősödik, megnő a felszakadt váladék mennyisége és gennyessé válik. A betegnél erősödhet a légszomj is.

Hogyan kezelik?

•    A krónikus bronchitisben szenvedő beteg nagy valószínűséggel használ már bronchodilatatorokat, amelyek a légutak tágítása révén hatnak. Ezek dózisának emelése, vagy gyakoribb használatuk ajánlott az említett krónikus tüdőbetegségekben. •    A légutak gyulladásának csökkentésével ható kortikoszteroidok alkalmazása

Antibiotikum alkalmazását akkor kell fontolóra venni, ha a betegnél az alábbi tünetek közül kettőt, vagy több mutatkozik:•    Fokozott légszomj•    Megnövekedett váladék mennyiség•    A felköhögött váladék gennyes