Kategória: Bőr- és kötőszövet Készült: 2010. július 06. kedd, 15:33 Írta: Drinfo.hu
Az ekcéma a bőr többnyire allergiás válaszreakcióként kialakuló gyulladása, amelyre a felhám sejtjei között felszaporodó szövetnedvek és gyulladásos sejtek elszaporodása jellemző.
Vörös foltokkal és nedvedző, majd később beszáradó hólyagocskákkal jelentkezik, és rohamszerű viszketési ingerek kísérik. Számos fajtája közül az alábbi kettő a legismertebb: az úgynevezett atópiás ekcéma, vagyis genetikailag hajlamos személyeknél kialakuló ekcéma, és a kontakt ekcéma, vagyis valamilyen allergénnel történő érintkezés hatására létrejövő ekcéma. Az esetek egy részében az ekcéma pszichoszomatikus betegség.
Az ekcémáért gyakran a bőr túlérzékenységi reakciója, allergia, toxikus hatások felelősek. Kiváltó vagy fokozó hatású a bőr túlérzékenysége, verejték- és faggyúmirigyek kimerülése, továbbá baktériumok, gombák. Az ekcéma szövődményei: bakteriális fertőzés, nyirokcsomó-gyulladás, herpesz-fertőzés.
A folyamat átmehet általános, az egész testre kiterjedő pikkelyző bőrvörösségbe. Fontos a kiváltó tényező(k) kerülése. A heveny gyulladást külsőleg folyékony bedörzsölő szerekkel, krémekkel, "nedvesen" kezelik. Nedvező, pörkképző folyamatra zsíros-párás kötések jönnek szóba. Az arcra, testhajlatokra, ízületi hajlatokra lehetőleg nem alkalmaznak szteroidot. A belső kezelés viszketés ellen ható szerekből antihistaminokból, szteroidból áll. Neuro-dermatitis esetében hasznos lehet a klímaterápia, az autogén tréning is. Az ekcéma előtt majdnem mindig megjelenik egy kiütés.
A cikk a reklám után folytatódik
Az ekcéma fellobbanása alatt tanácsos kerülni minden vírusos bőrbetegségben (herpesz, genitális herpesz) szenvedőt. Az ekcémás felületen könnyen megtelepedhetnek a bőrbetegségeket okozó vírusok.