Az úszás és a bioritmus kapcsolata

Kategória: Sport, mozgás Készült: 2009. január 25. vasárnap, 12:06 Utolsó frissítés: 2009. január 25. vasárnap, 12:21 Megjelent: 2009. január 25. vasárnap, 12:04 Írta: Drinfo.hu Találatok: 949

Egy vizsgálat a bioritmus atlétikai teljesítményre kifejtett hatását elemezte. Az eredményeket a Journal of Applied Physiology-ban, az Amerikai Fiziológiai Társaság havonta megjelenő tudományos közleményeket tartalmazó folyóiratában hozták nyilvánosságra.

A "Napi ritmus és az úszási teljesítmény" című cikk szerzői Christopher E. Kline, J. Larry Durstine, J. Mark Davis, Teresa A. Moore, Tina M. Devlin, Mark R. Zielinski, és Shawn D. Youngstedt, a Dél-Karolina Egyetem Közegészségügyi Intézet, Sporttudományi részlegének dolgozói.

A bioritmus, vagy cirkadián ritmus a szervezetünkben alakul ki, szinte minden 24 órában újra állítódik. Az emberi bioritmust az agy hátsó részében lévő kis szerv, a hypothalamus határozza meg. A hypothalamus a hormonrendszerrel együtt megadja a fiziológiai és a viselkedési ritmusunkat.

A kutatók feltételezték, hogy a bioritmus elválaszthatatlan az atlétikai teljesítménytől, és vizsgálataikkal azt szerették volna bizonyítani, hogy az atlétikai teljesítmény változik a napszakok függvényében. Korábbi vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a csúcsteljesítmény a korai esti órákra helyezhető, körülbelül ekkor van a csúcsa a napi testhőmérséklet ingadozásnak is. Más vizsgálatok úgy találták, hogy a reggel a legrosszabb időpont a sport teljesítmény szempontjából.

Ezeket a kutatási eredményeket óvatosan kell kezelni, hiszen sok egyéb, a bioritmustól független, napszaki ingadozással bíró egyéb faktorokat nem vesznek figyelembe. Például a reggeli rossz teljesítmény lehet a jóllakottság, az ágynyugalmat követő izületi merevség, a felkelés utáni tompultság, az alacsonyabb külső hőmérséklet, és az izmok hosszas bemelegedésének a hiánya miatt is.

Hogy jobban megértsék a bioritmus lehetséges hatását az úszási teljesítményre, a kutatók 25 kiváló úszónak egy 50-55 órán keresztül tartó 180 perces igen rövid alvási és ébrenléti ciklusokat váltogató napirendet írtak elő, amely során egy óra sötétben alvás és 2 óra tompa fényben lévő ébrenlét váltakozott a megfigyelés alatt folyamatosan. Ezzel a napirenddel a nap 24 órájára egyenletesen osztották el a különböző befolyásoló faktorokat és így lehetőséget teremtettek arra, hogy viszonylag kevés alvásmegvonással, viszonylag rövid idő alatt több megfigyelést tehessenek.

Minden úszó a vizsgálat alatt napi 24 órára egyenletesen elosztva, 9 óránként, összesen 6 alkalommal úszott teljes erőbedobással 200 métert. A szakemberek rögzítették a pontos napirendet, az úszási teljesítményt, az álmosságot, a fizikai és mentális erőnlétet és kimerültség mértékét és a testhőmérsékletet.

A vizsgálat elsődleges eredményei a következők:

• az úszási teljesítmény függ a napszakoktól és a bioritmustól. Az úszási teljesítmény különösen rossz volt hajnali 2 és reggel 8 között a nap többi időszakához képest. A csúcsteljesítmény este 11-kor volt gyértelműen jobb volt a teljesítmény az esti és délutáni órákban, mint reggel (az eredmények megerősítik a korábbi napszaki változással párhuzamos teljesítmény eltéréseket)
• az alkalmazott nagyon rövid alvási és ébrenléti időszakok váltogatásával először sikerült egyértelműen bizonyítani a bioritmus hatását a sport teljesítményre.Ezek az eredmények bizonyítják, hogy a bioritmus befolyásolja a sportteljesítményt. A vizsgálatban szereplő napszaki eltérésből adódó maximális teljesítmény különbség - 5,84 másodperc - nagy jelentőségű lehet versenyeken. Például a 2004-es olimpiai játékokon a nőknél, a kétszáz méteres gyorsúszás döntőjénél az első és a harmadik versenyző ideje között csupán 0,42 s volt, és az első és a nyolcadik között is mindössze 1,17 s. A férfiaknál a harmadik helyezettet csak 0,61 s, a nyolcadikat pedig csupán 3,69 s választotta el az elsőtől.

A bioritmus sportteljesítményre kifejtett hatásának a bemutatásával a kutatók erősen megalapozottá tették azt a feltételezést, hogy a pl. több időzóna átutazásával, a bioritmus megzavarása miatt romolhat a sportteljesítmény. Bár a bioritmusból adódó csúcsteljesítmény ismertében a sportolók igazíthatják úgy a saját bioritmusukat, hogy annak legkedvezőbb ideje egybeessen a versenyhelyzet idejével.

A sportban lévő különösen erős versenyhelyzet, a néha még gazdaságilag is magas érdekeltség arra sarkallhatja a szakembereket, hogy a győzelem érdekében hasznosítsák az ilyen élettani megfigyeléseket is, mint a bioritmus és a teljesítmény összefüggése.